Könyv

Kohn Winnetou

Michael Chabon: Jiddis Rendőrök Szövetsége

Könyv


Egy, csak egy olyan hely van e világon, ahol mindenki; zsaru és csirkefogó, hívő és hitetlen, gyilkos és áldozat, de még a cowboy, sőt az indián is zsidó. Igen, jól tippeltek: ez az egy hely az alaszkai Sitka, mely nem jöhetett volna létre Michael Chabon (interjúnk vele itt olvasható) írói fantáziája és a történelem parányi átírása nélkül. Régi passziójuk ez az alternatív történelmet íróknak: másítsuk meg kicsit a második világháború menetét, mondjuk, győzzön Hitler (Robert Harris: Fatherland), vagy, mondjuk, ne győzzön, ez esetben viszont a zsidó állam menjen össze és csússzon arrébb a térképen. Chabonnál csúszik is, s meg sem áll Alaszkáig. Itt, egy kies földdarabon kaptak földet és letelepedési engedélyt a Hitler elől menekülő zsidók, ám derűlátásra semmi ok, történetünk kezdetén ugyanis épp lejárni készül a hatvan évre kölcsönkapott autonómia.

Chabon nagyban és kicsiben is játszik: míg nagyban a zsidó sors, a Messiásért áhítozó és már megint valahonnan kiebrudalt és már megint inkább csak megtűrt nép története pereg, kicsiben egy detektívtörténet szálai kezdenek kibontakozni. És ahol nyomozás van, ott nyomozónak is kell lennie, Chaboné például egy Chandler-kompatibilis figura: az emberiségbe vetett hite nem több mint Marlowe-é, és a gyűröttségét sem érheti kifogás a hard-boiled iskola híveinek soraiból. Ám bármennyire is ezt sugallná a papírforma, Landsman nyomozó nem utánzat, vagy ha mégis, akkor a legeredetibb utánzat, amit Chandler óta kifundáltak.

Nem csak azért eredeti, mert Chabon egy nem létező szlengben, sitkai jiddisül beszélteti nyomozóját (a könyv végi szószedetből megfejthető, mit is jelent, ha egy noz benyom egy stekelét, majd megcsörren a sojfere, s bejelentkezik egy stinker, akinek fontos információi vannak egy starkerből lett slosszerről), ez ugyanis ügyes díszítés csak. Éppenséggel a cinikus detektívdumáktól sem kell hasra esni, ezek meg a kötelező körök, a szerző műfaji jártasságának megnyugtató bizonyítékai. Landsman nyomozót a környezete emeli ponyvafigurából irodalmi alakká; az a zsidók, amerikaiak, indiánok és indián zsidók által lakott földdarab, mely felerészt amerikai nagyváros, felerészt kelet-európai stetl. Átmeneti szállás, ahol a két legnépszerűbb szabadidős tevékenység a sakk és a Messiás-várás, és ahol egy hatvan évig tartó röpke pillanatra Chandler viharvert amerikaijai összebújnak Singer hazátlan zsidóival.

Fordította M. Nagy Miklós. Cartaphilus, 2012, 430 oldal, 3490 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.