Könyv

Kohn Winnetou

Michael Chabon: Jiddis Rendőrök Szövetsége

Könyv


Egy, csak egy olyan hely van e világon, ahol mindenki; zsaru és csirkefogó, hívő és hitetlen, gyilkos és áldozat, de még a cowboy, sőt az indián is zsidó. Igen, jól tippeltek: ez az egy hely az alaszkai Sitka, mely nem jöhetett volna létre Michael Chabon (interjúnk vele itt olvasható) írói fantáziája és a történelem parányi átírása nélkül. Régi passziójuk ez az alternatív történelmet íróknak: másítsuk meg kicsit a második világháború menetét, mondjuk, győzzön Hitler (Robert Harris: Fatherland), vagy, mondjuk, ne győzzön, ez esetben viszont a zsidó állam menjen össze és csússzon arrébb a térképen. Chabonnál csúszik is, s meg sem áll Alaszkáig. Itt, egy kies földdarabon kaptak földet és letelepedési engedélyt a Hitler elől menekülő zsidók, ám derűlátásra semmi ok, történetünk kezdetén ugyanis épp lejárni készül a hatvan évre kölcsönkapott autonómia.

Chabon nagyban és kicsiben is játszik: míg nagyban a zsidó sors, a Messiásért áhítozó és már megint valahonnan kiebrudalt és már megint inkább csak megtűrt nép története pereg, kicsiben egy detektívtörténet szálai kezdenek kibontakozni. És ahol nyomozás van, ott nyomozónak is kell lennie, Chaboné például egy Chandler-kompatibilis figura: az emberiségbe vetett hite nem több mint Marlowe-é, és a gyűröttségét sem érheti kifogás a hard-boiled iskola híveinek soraiból. Ám bármennyire is ezt sugallná a papírforma, Landsman nyomozó nem utánzat, vagy ha mégis, akkor a legeredetibb utánzat, amit Chandler óta kifundáltak.

Nem csak azért eredeti, mert Chabon egy nem létező szlengben, sitkai jiddisül beszélteti nyomozóját (a könyv végi szószedetből megfejthető, mit is jelent, ha egy noz benyom egy stekelét, majd megcsörren a sojfere, s bejelentkezik egy stinker, akinek fontos információi vannak egy starkerből lett slosszerről), ez ugyanis ügyes díszítés csak. Éppenséggel a cinikus detektívdumáktól sem kell hasra esni, ezek meg a kötelező körök, a szerző műfaji jártasságának megnyugtató bizonyítékai. Landsman nyomozót a környezete emeli ponyvafigurából irodalmi alakká; az a zsidók, amerikaiak, indiánok és indián zsidók által lakott földdarab, mely felerészt amerikai nagyváros, felerészt kelet-európai stetl. Átmeneti szállás, ahol a két legnépszerűbb szabadidős tevékenység a sakk és a Messiás-várás, és ahol egy hatvan évig tartó röpke pillanatra Chandler viharvert amerikaijai összebújnak Singer hazátlan zsidóival.

Fordította M. Nagy Miklós. Cartaphilus, 2012, 430 oldal, 3490 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.