Könyv
„A turistaság jegyében”
128 évvel ezelőtt jelent meg az első magyar természetjáró folyóirat, a Turisták Lapja, és rövid idő alatt a legfontosabb és legbefolyásosabb fóruma lett a kirándulóknak.
Brit klasszikus japán névvel
Japán nevű, japán származású, sok tekintetben a távol-keleti országhoz kötődő, mégis ízig-vérig brit írónak ítélték oda az idén az irodalmi Nobel-díjat.
„Proustnak talán nem tesz rosszat egy nő fordító” – Jancsó Júlia fordító
Neki köszönhetjük, hogy az első betűtől az utolsóig immár magyarul is olvasható Az eltűnt idő nyomában. Az első három kötetet még Gyergyai Albert ültette át, a fennmaradó négyet Jancsó Júlia. A tanárként dolgozó műfordító nemrég újrafordította az első könyvet is, amely a Swannék oldala címet kapta, és ha a maradék két kötettel elkészül, egységes fordításban olvashatjuk Proust monumentális remekművét.
Szertelenül
A spanyol kultúra Aranyszázadában, csaknem egy időben azzal, hogy Alba herceg hadai – soraikban Cervantesszel – megállították a törököt Lepantónál, Sevillában különös kötet látott napvilágot.
Nyári ének
Ha valaki el akarná magyarázni fürge eszű, kiskorú barátnőmnek, L.-nek, miért olvas az ember (s miért épp az ember olvas), nyilván olyasmikre utalna, mint jelen regény elbeszélője a tűnődései során. Hogy a könyv belépő egy ismeretlen, sok esetben izgalmakkal teli világba, hogy valóságosabbnak tűnik, mint az ember sajátja, hogy utaztat, hogy tele céllal, értelemmel.
„Meggagyisodik az egymillió forintos öltöny” - Parti Nagy Lajos költő
Tizennégy év után jelenik meg újra verseskötete, de a felháborodás és az émely múzsái az eltelt időben sem hallgattak. Mostanra megunta, hogy közéletről írjon, ezért mi is inkább Dumpf Endre kórházi költészetéről, a nemzedéki nyelvről, a fiatal írókról beszélgettünk vele, de az is felmerült, lehetne-e Sárbogárdi Jolánból strómanfeleség.
„Széket vágtam emberekhez, rendőrségi ügyem lett” – Karafiáth Orsolya alkoholról, családról, politikáról
Az író szerint több nőnek kellene közéleti kérdésekben megszólalnia, mert utóbbi nem a férfiak privilégiuma. Ízelítő.
Dragomán György kiakadt arra, aki verstanulással bünteti az elsős tanulókat: „Könnyen lehet, hogy egy életre megutálják az egészet”
Aki nem viselkedik jól, másnapra megtanul két versszakot.
„Semmi se történt”
Heltai Jenő olyan sokáig élt, hogy – a tíz évvel még őt is túlélő Gellért Oszkár, a Nyugat egykori szerkesztője szavaival – „azt már meg kell magyarázni”. Hát, tessék: 1871-ben született, vagyis már tudott olvasni, amikor Arany a Tengeri-hántást írta, és amikor 70 éve, 1957-ben meghalt, Tandori már leérettségizett.
„Ugyanazt a tahóságot mondják és követik el állandóan”
Tizennégy év után jelenik meg újra verseskötete, de a felháborodás és az émely múzsái az eltelt időben sem hallgattak. Mostanra megunta, hogy közéletről írjon, ezért mi is inkább Dumpf Endre kórházi költészetéről, a nemzedéki nyelvről beszélgettünk vele.