Könyv

Azt szokták mondani, a magyar kultúra hagyományosan a folyóiratokra épül. A Fekete Györgyék irányítása alá került Nemzeti Kulturális Alap ezt vagy másképp gondolja, vagy nem gondolkodik.

„Teljes országrészek kophatnak ki a kortárs kultúrából” – írják közös levelükben.

Kertész új kötete az 1991 és 2001 közötti naplójegyzeteit gyűjti egybe. Az 1961 és 1991 közötti időszakot végiggondolkodó Gályanaplót kronológiailag is, stilárisan is közvetlenül követő, de annak művészi színvonalát messze alulmúló feljegyzésekről van szó. Már csak A néző keletkezésével egy időben írt, szintén a nagy művek privát hordalékanyagából összeállított Valaki más című kötet megléte miatt sem világos, mi szükség volt A néző kiadására.

Az idei könyvfesztiválra jelent meg magyarul az eredetileg álnéven publikált, számos nyelvre lefordított Könyv a temetőről. A szerző szerint a szlovák olvasók többsége elsőre nem értette a könyvet, külföldön azonban egyből érezték a szöveg mögött rejlő társadalomkritikát.

Ahová az MMA beteszi a lábát, kő kövön nem marad.

Az MTA tervei szerint feldarabolják és ezzel megfosztják autentikus helyszínétől a Lukács Archívumot és Könyvtárat. Ami ellen egyre többen tiltakoznak.

Akik ismerik Gál költészetét, minden bizonnyal sejtik, hogy az élet sűrűjébe csak erőltetett menetben juthatnak el.

1991-es megjelenése óta 60 nyelven jelent meg és 40 millió példányban kelt el, és ezzel nemcsak a bestseller, de a long-seller státuszt is kiérdemelte a norvég Jostein Gaarder regénye, a filozófia történetét ifjúsági regénybe csomagoló Sofie világa. A filozófiatanárból lett sztárszerzővel az újrafordított magyar kiadás apropóján telefonon beszélgettünk.

A friss Narancsban könyvmelléklettel jelentkezünk, benne egy Nádas Péterrel készített fordulatos nagyinterjúval. Ebből adunk itt rövid ízelítőt.

Amit a kormány művelt ezzel az ártalmatlan díjjal, az egyrészt példátlan, másrészt nagyon is jellemző az orbánista kultúrpolitika tébolyára.