Könyv

Lars Joachim Grimstad: Eltűnt gyerekek

Könyv

Egy titokzatos ország nem kevésbé titokzatos diktátora bár ritkán kel útra – akkor is diktátorcimborái meglátogatására kerekedik csak fel, hogy jól megvitassák egymás között, ki, mit diktál a saját országában –, érdekes módon kedvet kap, hogy megtekintse Norvégiát, na meg az újdonsült miniszterelnököt, aki taxisofőrből avanzsált a nép kedvenc vezetőjévé. És bár a tisztelettudó vezér nem érkezik üres kézzel a skandináv térségbe, arra azért senki sem számít, hogy míg a királyi pár arannyal bevont sík képernyős tévét kap, addig a miniszterelnöknek saját fiát ajándékozza. Az abszurd felütéssel kezdődő ifjúsági regényben (a trilógia első része) az elszabadult írói fantázia humoros, kicsit karcos, lendületes stílus kíséretében úgy szórakoztat és hökkent meg, hogy közben komoly témákat (a családtól a technikai vívmányokig) felvetve kemény társadalomkritikát is nyújt: kifiguráz és élesen bírál norvég mintákat, újgazdag attitűdöt vagy például politikusi és közemberi szerepeket. A többi közt az éj leple alatt ágyukból eltűnő gyerekek után folyó nyomozás az elképzelhetetlen bűnügyről szóló krimiből furfangos ötletté alakul. Grimstad legnagyobb szerzői erénye az őrültségen túl az a közhely, hogy komolyan veszi, partnernek tekinti a gyerekeket. Az írói szándékról meg kiderül, hogy ha nem is teljességgel, de kiszámíthatatlan, mert a könnyebb út helyett Grimstad az izgalmasat választja.

Fordította: Petrikovics Edit. Kolibri, 2017, 372 oldal, 2999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.