Könyv

Lars Joachim Grimstad: Eltűnt gyerekek

Könyv

Egy titokzatos ország nem kevésbé titokzatos diktátora bár ritkán kel útra – akkor is diktátorcimborái meglátogatására kerekedik csak fel, hogy jól megvitassák egymás között, ki, mit diktál a saját országában –, érdekes módon kedvet kap, hogy megtekintse Norvégiát, na meg az újdonsült miniszterelnököt, aki taxisofőrből avanzsált a nép kedvenc vezetőjévé. És bár a tisztelettudó vezér nem érkezik üres kézzel a skandináv térségbe, arra azért senki sem számít, hogy míg a királyi pár arannyal bevont sík képernyős tévét kap, addig a miniszterelnöknek saját fiát ajándékozza. Az abszurd felütéssel kezdődő ifjúsági regényben (a trilógia első része) az elszabadult írói fantázia humoros, kicsit karcos, lendületes stílus kíséretében úgy szórakoztat és hökkent meg, hogy közben komoly témákat (a családtól a technikai vívmányokig) felvetve kemény társadalomkritikát is nyújt: kifiguráz és élesen bírál norvég mintákat, újgazdag attitűdöt vagy például politikusi és közemberi szerepeket. A többi közt az éj leple alatt ágyukból eltűnő gyerekek után folyó nyomozás az elképzelhetetlen bűnügyről szóló krimiből furfangos ötletté alakul. Grimstad legnagyobb szerzői erénye az őrültségen túl az a közhely, hogy komolyan veszi, partnernek tekinti a gyerekeket. Az írói szándékról meg kiderül, hogy ha nem is teljességgel, de kiszámíthatatlan, mert a könnyebb út helyett Grimstad az izgalmasat választja.

Fordította: Petrikovics Edit. Kolibri, 2017, 372 oldal, 2999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.