Milbacher Róbert irodalmi ismeretterjesztő könyve, a 2021-ben megjelent Legendahántás ötven (plusz egy) tévhitet elemzett. A szerző célja nem valamiféle leleplezés volt, inkább az érdekelte, milyen úton-módon, milyen tudományos módszerekkel lehet kideríteni, hogy mi történt valójában. Valóban nadrágban járt Szendrey Júlia? Tényleg kiválasztott nép a magyar? Mindez csodálatos képanyaggal, rengeteg irodalomtörténeti adalékkal, szinte novellaszerűen tálalva jelent meg. A hamarosan napvilágot látó új kötet, a Ködképek az irodalom látóhatárán ilyen szempontból a Legendahántás folytatásának ígérkezik, és a felépítése is hasonló lesz, csak itt negyven (plusz egy) eset szerepel majd, amelyek a 19. századi magyar irodalom pszichohistóriájába kalauzolnak minket. Itt is lesz szó Petőfiről (az előzőben azt firtattuk, plagizált-e vajon), de Vörösmarty erotikus fantáziái (már emiatt érdemes fellapozni a művet, mert Vörösmarty esetében nem az erotika az egyes számú hívószó) is terítékre kerülnek. Ez a munka is kimondottan hiteles forrásokra támaszkodik, és ugyanúgy gazdagon és izgalmasan illusztrált lesz. „A címet Kemény Zsigmond Ködképek a kedély láthatárán című, 1853-ban megjelent kisregényétől kölcsönöztem (…) mondja a szerző a műve előszavában. A könyv célja közelebb hozni az olvasóhoz a klasszikus szerzőket, és megmutatni, hogy a réginek, sőt kissé talán avíttasnak ható művek nagyon is képesek reflektálni a mai ember élethelyzeteire, létértelmezésére és az emberséggel kapcsolatos dilemmáira. Az igazán értékálló alkotás ugyanis saját korának határait áttörve is tud hatni. (…) a könyv a régiséggel kapcsolatos ama ködképek eloszlatására vállalkozik, amelyek eltakarják a szemünk elől klasszikus irodalmunk eddig láthatatlan értékeit.” (Magvető)
A Hallókürt című regény és a Fehér nyulak című novelláskötet után most végre a szürrealizmus királynőjének, Leonora Carringtonnak az életrajza is megjelenik Elena Poniatowska tollából, Leonora címmel. Ünnepelte az életet, látomásos képei, zsigeri bátorsága egyedülálló képi és irodalmi világot teremtettek. Minden értelemben szép nő volt, igazi példakép. „Leonora lenyűgöző élete nem csupán izgalmas kaland vagy megrázó szerelmi történet, hanem betekintés a 20. század első felének művészvilágába, és egyben szívszorító kiáltvány az alkotói szabadságért” – olvassuk a kötet ajánlójában. A szerző regényes életrajzot írt, de valós életeseményekre támaszkodva. „Ő egy igazi femme enfant – lelkesedik Breton – olvassuk a tizedik, a Szürrealista forgatag című fejezetben –, a szürrealisták elájulnak tőle.” De Leonora utál és elvet minden kategóriát, kikéri magának, hogy bárhová be akarják sorolni. Mintha nem is venne tudomást szédítő vonzerejéről, amelynek hatását mi, a képeinek csodálói és a műveiben elmerülők éreznek. Szabálytalan, csodálatos nő volt, azzal a bizonyos kisugárzással, amelyet karizmának neveznek. Kíváncsian várom, hogyan tudja ezt a róla szóló regény visszaadni. (Ampersand)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
