olvasótapló

Legendák nyomában

Milbacher Róbert; Leonora Carrington; Csengetett, Mylord?

Milbacher Róbert irodalmi ismeretterjesztő könyve, a 2021-ben megjelent Legendahántás ötven (plusz egy) tévhitet elemzett. A szerző célja nem valamiféle leleplezés volt, inkább az érdekelte, milyen úton-módon, milyen tudományos módszerekkel lehet kideríteni, hogy mi történt valójában. Valóban nadrágban járt Szendrey Júlia? Tényleg kiválasztott nép a magyar? Mindez csodálatos képanyaggal, rengeteg irodalomtörténeti adalékkal, szinte novellaszerűen tálalva jelent meg. A hamarosan napvilágot látó új kötet, a Ködképek az irodalom látóhatárán ilyen szempontból a Legendahántás folytatásának ígérkezik, és a felépítése is hasonló lesz, csak itt negyven (plusz egy) eset szerepel majd, amelyek a 19. századi magyar irodalom pszichohistóriájába kalauzolnak minket. Itt is lesz szó Petőfiről (az előzőben azt firtattuk, plagizált-e vajon), de Vörösmarty erotikus fantáziái (már emiatt érdemes fellapozni a művet, mert Vörösmarty esetében nem az erotika az egyes számú hívószó) is terítékre kerülnek. Ez a munka is kimondottan hiteles forrásokra támaszkodik, és ugyanúgy gazdagon és izgalmasan illusztrált lesz. „A címet Kemény Zsigmond Ködképek a kedély láthatárán című, 1853-ban megjelent kisregényétől kölcsönöztem (…) mondja a szerző a műve előszavában. A könyv célja közelebb hozni az olvasóhoz a klasszikus szerzőket, és megmutatni, hogy a réginek, sőt kissé talán avíttasnak ható művek nagyon is képesek reflektálni a mai ember élethelyzeteire, létértelmezésére és az emberséggel kapcsolatos dilemmáira. Az igazán értékálló alkotás ugyanis saját korának hatá­rait áttörve is tud hatni. (…) a könyv a régiséggel kapcsolatos ama ködképek eloszlatására vállalkozik, amelyek eltakarják a szemünk elől klasszikus irodalmunk eddig láthatatlan értékeit.” (Magvető)

A Hallókürt című regény és a Fehér nyulak című novelláskötet után most végre a szürrealizmus királynőjének, Leonora Carringtonnak az életrajza is megjelenik Elena Poniatowska tollából, Leonora címmel. Ünnepelte az életet, látomásos képei, zsigeri bátorsága egyedülálló képi és irodalmi világot teremtettek. Minden értelemben szép nő volt, igazi példakép. „Leonora lenyűgöző élete nem csupán izgalmas kaland vagy megrázó szerelmi történet, hanem betekintés a 20. század első felének művészvilágába, és egyben szívszorító kiáltvány az alkotói szabadságért” – olvassuk a kötet ajánlójában. A szerző regényes életrajzot írt, de valós életeseményekre támaszkodva. „Ő egy igazi femme enfant – lelkesedik Breton – olvassuk a tizedik, a Szürrealista forgatag című fejezetben –, a szürrealisták elájulnak tőle.” De Leonora utál és elvet minden kategóriát, kikéri magának, hogy bárhová be akarják sorolni. Mintha nem is venne tudomást szédítő vonzerejéről, amelynek hatását mi, a képei­nek csodálói és a műveiben elmerülők éreznek. Szabálytalan, csodálatos nő volt, azzal a bizonyos kisugárzással, amelyet karizmának neveznek. Kíváncsian várom, hogyan tudja ezt a róla szóló regény visszaadni. (Ampersand)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)