Letöltöm neked a csillagokat - Bodó Balázs: A szerzői jog kalózai

Könyv

Ha máshonnan nem, hát a fiatal közgazdász/médiakutató szerző könyvéből megtudhatjuk: a peer-to-peer (P2P) fájlcserélő hálózatok korában élünk. Az ilyen hálózatok fenntartói a most uralkodó diskurzus szerint kalózok, a szerzői jog notórius háborítói - ám mint éppen Bodó könyvéből kiderül, ez a diskurzus - nem utolsósorban a kalózok működésének eredményeképpen - már nem is olyan egyoldalú, s nem is pusztán az egyik fél uralja.

Ha máshonnan nem, hát a fiatal közgazdász/médiakutató szerző könyvéből megtudhatjuk: a peer-to-peer (P2P) fájlcserélő hálózatok korában élünk. Az ilyen hálózatok fenntartói a most uralkodó diskurzus szerint kalózok, a szerzői jog notórius háborítói - ám mint éppen Bodó könyvéből kiderül, ez a diskurzus - nem utolsósorban a kalózok működésének eredményeképpen - már nem is olyan egyoldalú, s nem is pusztán az egyik fél uralja.

A szerzőtől távol áll a kalózlét holmi romantikus felstilizálása: könyvének legfőbb tanulsága azonban az, hogy nem pusztán tanulmányozni illik a szerzői és szomszédos jogok pofátlan megsértőinek esetét, de tanulni is lehet tőlük. S nem pusztán akadémiai kutatóknak, de a kultúrjavak mainstream előállítóinak és forgalmazóinak sem derogál, hogy így tegyenek - vagy éppen lepaktáljanak a kalózokkal.

Bodó egyszerre él a közgazdasági, a kultúraelméleti, a nyelvi és a szociológiai analízis eszközeivel - s láthatóan valamennyit mesterien kezeli. Mintegy bevezetésként finom iróniával vázolja fel a történeti kalóz figuráját (melyet éppen napjainkban stilizál fel a magát más tekintetben a kalózkodás áldozatának beállító tömegfilmgyártás) - s persze azt is, hogy valóban léteznek-e párhuzamok a tengerek rettegett rablóközösségei és napjaink szintúgy mélyen szociális hálózatai között, amelyek a kulturális javak újraelosztását tűzték ki célul. Nem minden tanulság nélkül való a szerzői jogi kalózkodás történetének felvázolása sem, hiszen ennek nyomán kiderül: az Egyesült Államok születésétől kezdve majd 110 éven át kora (szerzői jogi szempontból vett) Kínájának, Bulgáriájának és Jamaicájának számított - a szerzői jogi kalózkodás a külföldi szellemi javak védelméről intézkedő 1891-es törvény megszületéséig államilag támogatott, hivatalos tevékenységnek számított.

A kocka azonban fordult: a technikai sokszorosítás fejlődése, a mind újabb médiumok megjelenése nyomán általában Amerikában támadt fel a legnagyobb méretű hisztéria, melynek újabb állomásai rendre felülütötték az előzőt. A gramofon, a rádió, a tévé, a másolható analóg hangszalag és a VHS-kazetta e szempontból (ha csak a hisztérikus narratívát és az újra meg újra felhorgadó morális pánikot nézzük) pusztán a pokolba vezető út újabb állomásai voltak - csupán manapság tűnik úgy, hogy az alig-alig szabályozható internet volna mindennek a teteje. Bodó intő jelleggel idézi John Philip Sousa, a mára elfeledett zeneszerző még az előző századfordulón kelt lánglelkű szavait: "Ezek a beszélő gépek tönkre fogják tenni a zene művészi fejlődését ebben az országban. Amikor gyerek voltam, a nyári estéken minden ház előtt embereket lehetett látni, ahogy régi és új dalokat énekelnek. Ma csak ezeket a pokoli gépeket lehet éjjel-nappal hallani. Nem maradnak hangszálaink. A hangszálakat ugyanúgy el fogja tüntetni az evolúció, ahogy az emberré válás során eltűnt az ember hátáról a farok." S a pokoli gépek sora egyre csak bővült, majd eljött az internet kora, és megteremtődtek a feltételek ahhoz, hogy szorgalmas, kreatív és tehetséges kalózok olyan fájlcserélő hálózatokat alakítsanak ki, amelyekkel kikerülhetők a kultúrjavak kereskedelmének rugalmatlan és ötlettelen dinoszauruszai. Bodó nem habozik sorra venni az immár világméretű játszma szereplőinek kedvelt érveit és ellenérveit, s miközben élvezettel cincálja szét az egymással feleselő (sokszor ezért egymást megerősítő) érveket, elénk tárul nem kissé kaotikus korunk képe; a jövő pedig nyitott: mind újabb megoldásokra, mind pedig friss konfliktusokra. A szerző bevallott ideálja egy rendezett, ám a realitásokat, fogyasztói igényeket és az új médiumok jelentette kihívást is figyelembe vevő jogi környezet kialakulása - ám ennek a jótékony evolúciónak egyelőre kevés jelét látni. Érdemes azonban megfontolni azon megállapításait, miszerint az "illegális" tartalmak letöltése - bár a mechanikusan alkalmazott jogszabályok érzéketlenek az ilyen finom nüanszokra - korántsem ugyanazt a hatást váltja ki, ha mondjuk az egyik skálán két különböző piaci helyzetű (jómódú és kispénzű) felhasználót, a másikon meg más-más besorolású (mainstream és ún. niche jellegű) kulturális terméket vizsgálunk. Szintén nem hagyhatók figyelmen kívül a letöltés multisample funkciójára vonatkozó érvek sem: meglepően sokan használják e hálózatokat széles merítésű mintavételre, hogy azután fókuszuk szűkítése után esetleg megvásárolják az adott produktumot (vagy legalább egy jegyet az előállító koncertjére...).

A könyv az első szerzői jogi törvények születésének 300. évfordulója kapcsán rámutat arra is, hogy míg ezen törvények "értelmezési tartománya" korábban elképzelhetetlen mértékben terjed ki (a digitális korban tudniillik másképpen ellenőrizhetetlen a kultúrjavak áramlása), velük szemben létrejött egy hatékony, rugalmas ellenerő is a P2P kalózvilág képében, melynek aktorai egyszerűen ignorálják a másik világot, miképpen annak érveit is. Nem arról van persze szó, hogy argumentációjuk minden esetben ülne, de a kontextust újrafogalmazó újító kedvük kétségkívül méltánylandó.

Typotex, 2011, 337 oldal, 3900 Ft

Neked ajánljuk

A varacsk alatt

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

A hiányzó hetes

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

Vif

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

Egy szabad ember

  • Babarczy Eszter

„Egy elkövetkező nemzedéknek, akik remélhetőleg szerencsésebbek és bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk”indul a harminc év történetfilozófiai, eszmetörténeti és politikai írásait összegyűjtő kötet. Gyurgyák nem változtatott az eredeti szövegeken, összeállításuk mégis politikai tett: a szerző hitvallást tesz, amelytől az ország sorsának jobbra fordulását várja. Ez a hitvallás egy angolszász típusú konzervativizmusé, amely, mint Gyurgyák maga mondja, elveszített lehetőség volt a magyar történelemben, különösen a rendszerváltás után.

Majd legközelebb

  • Rádai Andrea

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Törvényen kívüli ösztönök

Nyolc afrikai férfi táncos jön ki a színpad elejére. Meztelen testükre húzott fekete öltönyükben felsorakoznak a rámpán, farkasszemet néznek a közönséggel. Kitartóan, sokáig. Miféle szakadékot lép át, vagy nem lép át a tekintetünk? Az ő szemükben lehetne düh, méreg, dac, elég, ha a gyarmatosításra, háborúkra, a menekülthelyzetre gondolunk. De nincs. Csak úgy néznek.

Vissza a szamárpadba

  • A szerk.

Nagyszabású szélsőjobboldali összejövetelnek, öndefiníciója szerint egyenesen csúcstalálkozónak adott otthont a múlt hétvégén Lengyelország fővárosa. A The Warsaw Summit házigazdája a Jog és Igazságosság (PiS) és Jarosław Kaczyński pártelnök voltak, vélelmezett titkos célja pedig az, hogy az európai hasonelvű pártokat egységbe kovácsolja.

„Párizsban minden volt”

  • Artner Sisso

A Jel Színház alapítója a vajdasági Magyarkanizsáról indult képzőművészként, s előbb Budapesten, majd Párizsban lett táncos és koreográfus. Legutóbbi darabja, az OMMA kapcsán beszélgettünk, emlékezve az első előadására, a Pekingi kacsára is.

Hozza a kötelezőt

  • Sausic Attila (Berlin)

Németországban megszigorították a járványellenes intézkedéseket. Angela Merkel megjelenésünk napján adja át irodáját a parlament által szerdán megválasztott szociáldemokrata kancellárnak. Olaf Scholz általános oltáskötelezettség bevezetését tervezi. S mennyi szép törekvés és nemes szándék említhető az új kormány programjából!

„Rohadjon szét ott, ahol van!”

A szakértő szerint kisebbek, az építtető szerint megfelelő méretűek a Nagy-Magyarországot bemutató mórahalmi Mini Hungary Park makettépületei. A Szegedi Törvényszéken zajló büntetőper azt vizsgálja, meg akarták-e rövidíteni az államot és az Európai Uniót.

„Innen csak elmenni lehet”

Négyszázszoros ingatlanár-különbség is lehet Budapest belvárosa és például a Békés megyei Kevermes vagy Kötegyán között. Kevermesen jártunk, s mellbevágó szegénységet és pusztulást láttunk.

„Ekkora szakadék máshol nincs”

Mivel elégedetlenek a mai fiatalok, és miért a magyarok a leg­op­ti­mistábbak a visegrádi négyek közül? Mi lehet az oka a politikai hovatartozás szerinti megosztottságnak, és mi az az egy kérdés, amelyben mégis egyetért fideszes és ellenzéki fiatal?