Éppen hatvan évvel ezelőtt kezdődtek a Petőfi Kör vitaestjei, melyeket mind a szervezők, mind későbbi vádlóik joggal tartottak számon a forradalom fontos előzményei között. Az akkori időkről beszélt nekünk a kör működését közelről ismerő s az utóhatásaival kutatóként is foglalkozó szemtanú.
Felette irigylésre méltó, ha valaki egyszer csak talál otthon, a szekrénye mélyén egy kis barna táskát, amely tele van a nagyszülei addig ismeretlen első világháborús leveleivel és naplójával.
Hogy ő lenne az angol Philip Roth? Nem, én inkább a zsidó Jane Austen vagyok – válaszolta erre A Finkler-kérdés Booker-díjas szerzője, akivel új regénye, a Zs hazai megjelenése alkalmából beszélgettünk.
Norvég írót rég ért akkora irodalmi elismerés, mint Per Pettersont a Lótolvajok című regényéért. A hallgatásokkal és elhallgatásokkal teli északi próza mestere minden, csak nem hallgatag ember: budapesti látogatásakor tehenekről és baloldaliságról, könyvtolvajlásokról és házastársi perpatvarokról is beszélgettünk.
Ma már szerencsére sokan ismerik Farkas Zoltán történetét, a roma fiúét, aki egy alulfelszerelt mezőkovácsházi próbateremből Európa legjelentősebb metálkiadójáig küzdötte fel magát és zenekarát, az Ektomorfot.
A nagynevű költőnek kuratóriumi tagként azt kellett tapasztalnia, hogy Balog miniszter „fölülírja” a szakmai döntéseiket. De akkor miért nem hagyja ott az egészet? Kisinterjú.