KÖNYVMELLÉKLET

Megálmodtalak

  • Scheer Katalin
  • 2019. július 13.

Könyv

A terhesség közügy, ironizál a könyv férfi szerzője – várandós apa, nem mellesleg író –, amikor felesége és szerzőtársa – várandós anya, nem mellesleg pszichológus – újra meg újra kiakad a jártában-keltében rázúduló, kéretlen szüléstörténetektől, jó tanácsoktól, pocaktapogatásoktól. Évekkel később mégis úgy döntenek, közzé-, vagy­is hát közüggyé teszik várandósságaik történetét. A gyerekváró krónika időközben kurrens műfajjá vált, írók, újságírók, pszichológusok, celebek számolnak be szülővé válásuk rögös útjáról (a teljesség igénye nélkül: Szécsi Noémi, Szily László, Szél Dávid, Szinetár Dóra), többnyire ugyanattól az indíttatástól vezérelve: le akarják kaparni a szülőségről a századok alatt rárakódott rózsaszín vagy éppen arany mázat.

Peer Krisztina és Kele Fodor Ákos Megálmodtalak című könyvének újítása, hogy hol az anya, hol az apa aspektusából láthatunk rá ugyanazokra a történésekre. Ettől azonban ne várjunk akkora drámai feszültséget, mint az Affair első évadától. Peer és Kele Fodor kettőse irigylésre méltóan harmonikus, kapcsolatuk az empátia, az önreflexió és a humor diadalmenete. Az egyetlen igazi kihívást a magyar egészségügy lernéi Hidrája jelenti számukra (tudják, ez az a szörny, amelynek ha levágják egy fejét, kettő nő helyette), és ezzel bizony még a pszichológus-író pár sem képes megbirkózni.

Pedig annyira vártam a népmesék igazságának beteljesedését, hogy legalább a harmadik szülésnél táltosodjanak meg ezek az igazi entellektüel szülők, és szereljék le az orvosok-ápolók flegma, lekezelő kommunikációját, vagy vegyék fel a nyúlcipőt, és addig meneküljenek, míg nem találnak valakit, aki mellett biztonságban és méltóságban hozhatják világra legkisebb gyermeküket. Mert ha ők sem tudják meghekkelni a rendszert, és maradnak a „Máté doktor úr holnapi császára”, akkor itt tényleg nem fog változni semmi.

Tea Kiadó, 2018, 167 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Megértetni Trumppal, miért fontos a magyar kormánynak az orosz olaj

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.