„Aggályosnak találom a díj létrejöttének körülményeit, annak átláthatatlanságát, az azt életre hívó Demeter Szilárd személyét, és nem hiszem, hogy itt és most ebben a formában kellene támogatni azt a kultúrát, amelyet egyébként Demeter példaképe és főnöke az egész trollapparátusával tudatosan és szisztematikusan rombol körülöttünk.” Így indokolta Bartók Imre író, hogy miért nem veszi igénybe a Térey-ösztöndíjat, miután kiderült, hogy az ő neve is szerepel a díjazottak január 21-én nyilvánosságra hozott listáján.
A középgenerációs (35 és 65 év közötti) írókat célzó ösztöndíjat a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) folyósítja. Az ösztöndíjasokról egy 19 fős kuratórium szavazott, miután a PIM felkérésére írószakmai szervezetek, kiadók, irodalmi folyóiratok, írók és irodalmárok több mint 330 szerzőt jelöltek az elismerésre. Demeter Szilárd főigazgatónak vétójoga volt a kiválasztásnál; ezzel nem élt, viszont sokakat meglepve az ő kezdeményezésére emelkedett 45-re az ösztöndíjasok száma az eredetileg tervezett 30-ról, mert Demeter a kurátorok 15-ös pótlistáján szereplőket is támogatásra érdemesnek találta.
A Térey-ösztöndíj összege havi bruttó 320 ezer forint, s öt éven keresztül folyósítják, igaz, két év elteltével egy a kuratóriumnál szűkebb összetételű ösztöndíjbizottság kötelezően kiszór öt szerzőt a díjazottak közül, és a rákövetkező években is mindig újra kérniük kell a hosszabbítást az ösztöndíjasoknak. Ez egy szokatlanul nagy összegű és főleg szokatlanul hosszú ösztöndíj a magyar irodalmi életben, s egy vezető szépirodalmi kiadónál dolgozó forrásunk szerint valószínűleg akkor is feszültséget keltett volna az írók között, ha nincs körülötte politikai felhajtás. Az ösztöndíjjal szembeni ellenérzéseket ezzel együtt elsősorban a PIM-et 2018 decembere óta vezető Demeter Szilárd személye táplálja. Demetert az írók politikai kinevezettnek látják, aki nem is csinál titkot abból, hogy „megveszekedett orbánista”. A főigazgató egyéb kijelentései is arra utalnak, hogy politikai projektként tekint a PIM átszervezésére, egy nyilatkozatában például bírálta, hogy a múzeum korábban „a független-objektív értelmiség egyfajta szállásadójává vált”.
A másik visszás elem az ösztöndíjasok névsora. Egy, a Narancsnak nyilatkozó írónő azt mondja, fizikai fájdalmat érzett, amikor meglátott néhány nevet az állami ösztöndíjra érdemesítettek között. A kiválasztott szerzőkkel problémája volt Csehy Zoltán költőnek is, aki szintén nem kér a Térey-ösztöndíjból. A dunszt.sk-nak ezt ekképp indokolta: „…a győztesek között közmegbecsülésnek örvendő, jelentős alkotók és közismert irodalmi élősködők egyaránt szerepeltek, sőt akadt olyan személy is, akinek irodalmi tevékenysége egy pályakezdő színvonalát is alig éri el, s akinek a köteteit fellépésétől kezdve negatív kritikai visszhang kíséri. A bizottság tagjait gyaníthatóan aligha irodalomesztétikai szempontok vezették.”
Kiadói forrásunk szerint igazán kínosnak Orbán János Dénes díjazása tekinthető. OJD Előretolt Helyőrség Íróakadémiája a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-n (KMTG) keresztül 2016-ban 400 milliós, 2017-ben 1,4 milliárdos állami támogatásban részesült, maga OJD pedig a közelmúltig a kormányzati szócső Magyar Nemzet kulturális rovatát vezette. Forrásunk úgy látja, a lista ezen túl is „egyenetlen”, nem mindenki éri el például a vitathatatlanul első vonalas Kemény István szintjét, de ez szükségszerű is. „Néhány szerzőt nem ismerek, de ez azt is jelentheti, hogy nem kirívóan dilettánsak, mert akkor hallottam volna róluk” – mondja. Egy írónő szerint azonban eléggé félrement a kanonizáció, mert pont azok nem szerepelnek a listán, akiknek van 5–10 kötetük, jól jegyzett kiadónál jelennek meg, és nemzetközileg is értelmezhető eredményeket értek el. „Hol van Grecsó vagy Dragomán? Összességében is nagyon alulreprezentáltak a nők, a legjobbak közül pedig senki sem került be. Hol van Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Erdős Virág vagy Tompa Andrea? Hol vannak a gyerekirodalmi szerzők?” – sorolja kifogásait.
Több beszélgetőpartnerünk sérelmezte, hogy az OJD környezetéhez tartozó szerzők közül is számosan bekerültek az ösztöndíjasok közé, holott a jelölés egy korai szakaszában úgy lehetett tudni, a KMTG-tagság (ahogy az MMA-tagság is) kizáró ok lesz. Bár a KMTG honlapja nem ad egyértelmű eligazítást arról, hogy ki áll jelenleg is szerződéses vagy munkaviszonyban az akadémiával, az oktatók, illetve mentorok között sorolja a díjazottak közül OJD mellett Farkas Wellmann Endrét, Lőrincz P. Gabriellát, Nagy Koppány Zsoltot, Sántha Attilát, Zalán Tibort és Végh Attilát. Térey-ösztöndíjat kapott továbbá Fekete Vince költő, aki 2014 óta az MMA rendes tagjaként állami életjáradékban részesül.
A visszalépő Bartók Imre helyett a Térey-ösztöndíjbizottság máris előhúzta Bartis Attilát a kuratórium által korábban a 45. helynél hátrébb soroltak közül, és vélhetően Csehy Zoltán helyére is hamarosan találnak valakit. Információink szerint egy további ösztöndíjas is közölte a PIM-mel, hogy nem veszi át az ösztöndíjat, de döntését egyelőre nem hozta nyilvánosságra.
Visszalép
Lapzártánkkor voltak még olyanok, akik gondolkodtak a dolgon, az ösztöndíjasok névsora csak azután lesz végleges, hogy mindenki aláírja a szerződést a PIM-mel, a múzeum pedig elkezdi utalni a pénzt. A Narancs tud olyan díjazottról, aki hosszas mérlegelés után úgy döntött, elfogadja az ösztöndíjat, viszont az összeg jelentős részéből nehéz anyagi helyzetben lévő kulturális szervezeteket, intézményeket tervez támogatni. Ugyanakkor nem szeretné, ha emiatt megvonnák tőle az ösztöndíjat, ezért nem járult hozzá, hogy nyilvánosságra hozzuk a nevét.
Bár Bartók Imre volt az első, aki nyilvánosan jelentette be, hogy nem kér az ösztöndíjból, a jelölésre jogosult szervezeteken belül többen előre jelezték, hogy nem szeretnének jelöltté válni, illetve amellett érveltek, hogy az írószervezeteknek egyáltalán nem lenne szabad részt venni a folyamatban. Közéjük tartozott Karafiáth Orsolya, a Szépírók Társaságának tagja, lapunk rendszeres szerzője. „Térey nevével és a középgeneráció támogatásának hívószavával próbálták elfogadhatóvá tenni a PIM-ből érkező ösztöndíjat, illetve azt a csalit is bedobták, hogy MMA-tagok és a KMTG-től juttatásban részesülők nem lehetnek majd a díjazottak között. Ezt persze nem tartották be” – emlékeztet Karafiáth.
A költő visszásnak tartja, hogy aki a Szépírók Társaságán belül a részvétel ellen volt, azt rendre azzal támadták, nem tiszteli Térey János emlékét. „Mindenki azzal jön, hogy Térey is középen állt, a megbékélés, a hidak építésének fontosságát hangsúlyozta. De az nem hídépítés, hogy néhány minőségi írót is bevesznek, csak azért, hogy OJD-nek és körének osztogathassák a díjakat” – véli Karafiáth. Szerinte öt-hat szerző kivételével nem azok a középgenerációsok szerepelnek az ösztöndíjasok között, akik műveik alapján ezt megérdemelnék.
Peer Krisztián költő eredetileg rajta volt a Szépírók Társaságának listáján, saját kérésére mégsem terjesztették fel a Térey-ösztöndíjra. „Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy jelölt maradok, csak azért, hogy megnézzem, Demeter Szilárd kihúz-e az ösztöndíjasok közül. Vagy csinálhattam volna egy jó kis performance-t a díj átvételekor, ha véletlenül megkapom. Azért kértem végül, hogy ne jelöljenek, mert nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a társaságot, és János özvegyével szemben – akinek jó szándékában biztos vagyok – sem lett volna fair egy hangos performance” – mondja Peer, aki a történtek után kilépett az írószervezetből. „Számomra evidencia, hogy nem bizniszelünk sem a NER-rel, sem annak komisszárjaival. A reálpolitizálás: önfeladás. Bár kulturális vonalon a dilettáns kapkodás jellemzi leginkább, a NER valóban rendszer, cinizmusra és önzésre épül. Rossz stratégia izoláltan nézni az egyes – önmagukban esetleg akár helyeselhető – kultúrpolitikai lépéseket, ez vezet azokhoz a különalkukhoz, amelyek felszámolják a szolidaritást, atomizálják a kulturális szférát, azaz a NER működésének lényegét adják” – írta a költő a kilépést bejelentő levelében. Peer Krisztián úgy látja, hogy a Térey-ösztöndíjhoz hasonló akcióknak az is céljuk, hogy ellentétet szítsanak azok között, akik ugyanazt gondolják a NER-ről, de eltérően gondolkoznak a rendszerrel szembeni ellenállás stratégiájáról. Ez most láthatóan sikerült is.
Szkárosi Endre, a Szépírók Társaságának elnöke megerősíti, volt vita arról, hogy szabad-e részt venniük a folyamatban. Azért mentek végül bele, mert több középgenerációs írótársuknak óriási anyagi segítséget jelent az ösztöndíj, ők pedig csak a Szépírókon keresztül válhattak jelöltté. Térey János tagként és barátként is közel állt a társasághoz, özvegye, Harmath Artemisz pedig ma is aktív tag. „Demokratikus úton döntöttünk a jelöltekről, körülbelül 120-an szavaztak, az elnökség csak összesítette a listát. Az első 30 jelöltünk közül 3–4 tagtársunk jelezte, hogy nem szívesen lenne ösztöndíjas, helyükre a sorrendben utánuk következők kerültek” – részletezi az elnök. Arra a felvetésre, hogy Demeter saját személyét és a kormányközeli írókat akarja-e legitimálni az ösztöndíjjal, Szkárosi azt feleli, „ebben a hektikus politikai térben minden kulturális támogatás egyben imázsépítés is, ezt nem lehet kikerülni”.
Tisztázatlan feltételek
A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) is kinyitotta a jelölést a teljes tagság előtt, Antal Nikolett társelnök azt mondja, nem érkezett hozzájuk olyan visszajelzés, amely megkérdőjelezte volna, hogy részt vegyenek a folyamatban. Az elnökség a tagok szavazatai alapján állította össze a 30-as listát, a jelölés előtt konzultáltak az írókkal. „Ketten nagyon tisztességesen, nagyon nyíltan megköszönték, hogy gondoltunk rájuk, de jelezték, hogy semmilyen állami díjat nem akarnak átvenni. Őket természetesen levettük a listáról” – mondja a társelnök. A FISZ-ben hiánypótlónak tartották a középgeneráció támogatását, és szempont volt az is, hogy Térey erősen szorgalmazta egy ilyen ösztöndíj létrehozását. „János ráadásul közel állt a FISZ-hez, sokat dolgoztunk vele, a minőségi munkáról való felfogása sokban hasonlított a saját missziónkhoz” – magyarázza Antal Nikolett.
A politikai ellenérvek mellett sokan azért is idegenkedtek a Térey-ösztöndíjtól, mert december közepén úgy kérték fel – rövid határidővel – a jelölő szervezeteket, hogy a kiválasztás módjáról és az ösztöndíj feltételeiről keveset lehetett tudni. Jellemző, hogy a kuratórium és az ösztöndíj ügyrendjét csak január 20-án, a zsűrizés napján tette közzé a PIM. Pedig az ötlet nem új, Demeter Szilárd megkeresésünkre emlékeztetett, hogy a középgeneráció támogatását már főigazgatói pályázatában célul tűzte ki, mert míg a pályakezdők legjobbjait támogatja az állam a Móricz-, Babits- és Örkény-ösztöndíjakkal, az élő klasszikusoknak ott van az MMA és a Digitális Irodalmi Akadémia, az olyanoknak, mint Térey, nem nagyon volt lehetőségük egy írásnyi szusszanáshoz jutni. „Térey Jánossal 2019 januárjában beszélgettem erről, mert ismervén a magyar elitet, tudtam, hogy lesz hiszti körülötte, rezsimbérencezés, diktatúrázás, és Jánosban bíztam, hogy mellébeszélés nélkül, őszintén elmondja a véleményét. Elmondta. Támogató volt. Sajnos időközben meghalt, és az özvegye elfogadta a felvetést, hogy akkor nevezzük el róla azt az ösztöndíjat” – írta a Narancsnak Demeter.
Szerinte a jelölésre és a kiválasztásra nyitva álló idő nem volt túl rövid, a 30 legtehetségesebbnek gondolt író összeírásához amúgy sem kell sok idő. „Számomra az volt a fontos, hogy ha már ezt az összeget bekértem és megkaptam a kormánytól a 2020–2022-es költségvetési terveim alapján, akkor minél hamarább induljon el az ösztöndíj, hogy nagyrabecsült íróink is tudjanak évet tervezni” – írta a főigazgató. Levele szerint az ügyrend kiadása azért csúszott január 20-ig, mert írószakmai szervezetekkel és jogászokkal is egyeztetett, a minimumfeltételek megfogalmazásánál pedig figyelembe kellett venni, hogy a PIM-et az Állami Számvevőszék rendszeresen vizsgálja.
„Először 3 éves időtartamról volt szó, amit felemeltek 5-re. Ezt mi sokalltuk, de végül a 2+3 éves megoldással, ha nem is nagyon tervszerűen, de létrejött valamiféle kompromisszum” – mondja Szkárosi Endre. Menet közben derült ki az is, hogy nem lesz kizáró ok, ha valaki az MMA vagy az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tagja, de a Szépírók ezzel együtt is „önkorlátozást” kért a jelöléseknél akadémikus tagtársaikkal kapcsolatban. Arra már kifejezetten Szkárosiék vették rá Demeter Szilárdot, hogy a Térey-ösztöndíj kuratóriumába hívja meg a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia egy delegáltját is, igaz, a szervezet aztán nem élt a részvétel és így a szavazás jogával.
Demeter elismeri, eredetileg ő is amellett volt, hogy a más állami forrásból részesülő írók, valamint bármiféle akadémia tagjai legyenek kizárva a Térey-ösztöndíjból, mert az akadémiai tagság is versenyelőny lehet. Azonban sok megkeresést kapott, és végül a tehetségre való hivatkozás miatt ment bele a kiterjesztésbe. „Ha valaki tehetséges, akkor teljesen mindegy, hogy más formában is elismerik a teljesítményét, a lényeg az, hogy téreysként – is – letegyen műveket az asztalra.”
A feltételek tisztázatlanságát Antal Nikolett is problémának látta. „Mindig a jó szándékot feltételezem, ugyanakkor komoly adminisztratív nyomást érzékeltem, és az a meglátásom, nagyon sok hiba fakadt ebből” – mondja a FISZ társelnöke. A legtöbben azon a fejleményen ütköztek meg, hogy két év elteltével legalább öt szerzőtől biztosan megvonják az ösztöndíjat, ez sokak szerint alkalmat adhat a politikai válogatásra, de enélkül is öncenzúrára késztetheti a szerzőket közéleti megszólalásaikban.
„A két év múlva történő létszámcsökkentésnek van költségvetési oka, hiszen elvileg 30 alkotóval kalkuláltam – írta Demeter Szilárd –, de más meggondolások is erre a döntésre vezettek: szerettem volna, hogy a Térey-ösztöndíjban legyen egy kis teljesítménykényszer. Hogy érezzék, nem alanyi jogon jár.” Két év múlva az ösztöndíjbizottság három külsős irodalmár szakértő segítségével fogja kiszórni a minimum öt szerzőt. „2021-et követően is évente értékeljük az ösztöndíjasok tevékenységét olyanformán, hogy minden évben más és más külsős tanácsadókat hívunk meg. Amennyiben a grémium úgy dönt, hogy valaki nem él vagy visszaél a Térey-ösztöndíj biztosította lehetőségekkel, akkor azzal a szerzővel nem hosszabbítunk szerződést” – tette hozzá Demeter.
Szkárosi Endre – aki a kuratóriumnak is tagja volt – úgy véli, Demeter Szilárd azért dönthetett a 30 helyett 45 ösztöndíjas mellett, mert a legismertebb írók közül sokan csak a 15-ös pótlistára fértek fel. A két listáról Antal Nikolett azt mondja: „személy szerint a 45-össel sokkal elégedettebb vagyok, hiszen míg a 30-as listán 7 szerzőnk, addig a 45-ösön már 13 szerepelt.”
Morális megfontolások
Bár a Térey-ösztöndíjasokkal kötendő szerződést a PIM nem tette közzé, néhány részletet sikerült megtudnunk. Az ösztöndíjasok két korábbi kötetüket átadják a PIM égisze alatt működő Digitális Irodalmi Akadémiának, az ösztöndíj első két éve alatt pedig írniuk kell egy további kötetet, amely egy év elteltével szintén felkerül a DIA-ra. Az ösztöndíj meghosszabbításakor szempont lesz, hogy az írók mennyire működtek együtt a PIM-mel, részt vettek-e a múzeum irodalmi rendezvényein, felolvasásain, beszálltak-e a PIM mentorprogramjába.
Az ösztöndíjat elfogadó, de kulturális célokra felajánló forrásunk szerint vonzó lehetőség a DIA, azonban dilemmát okozott neki, hogy nem ezzel legitimál vagy emel-e fel NER-kompatibilis szerzőket. Furcsállja azt is, hogy projekttervet, majd beszámolót kérnek a díjazottaktól, ez olyan, mintha egy már elnyert ösztöndíjat kellene utólagosan megpályázni.
A PIM-mel kötendő szerződésben aggályosnak tartotta a „tisztázatlan mennyiségű ingyen fellépést” és azt, hogy az ösztöndíj megvonható attól, aki méltatlanná válik rá, bár a múzeum illetékesei meggyőzték a szerzőket arról, hogy ez a gyakorlatban nem jelenti a közéleti megszólalások cenzúrázását.
„Azt kell vállalnom, amit vállalás nélkül is írnom. Két év alatt legalább egy kötetet” – mondja Sajó László, lapunk Egotrip-rovatának szerzője, akit a Szépírók Társasága terjesztett fel az ösztöndíjra. „Nekem ez volt az utolsó esélyem, a legközelebbi ösztöndíjkiíráskor már túlkoros vagyok. Ha vagyok. Gyanítom, hajlott korom erősen közrejátszott abban, hogy tagtársaim jelöltek, ezúton is köszönöm nekik. Hogy milyen érvek vezettek a jelölés elfogadásához? Az esélytelenek nyugalma. A jelölésnél már csak az volt váratlanabb, hogy megkaptam az ösztöndíjat. Melyet azért fogadtam el, mert lassan befejezem fényes labdarúgó-pályafutásom és a BEAC Veteránból átigazolok a DAC-ba (Derűs Alkonyat Club). És pontosítok: nem díj, ösztöndíj. Állami díjam nincs, most már nem is lesz. Az ösztöndíjért pedig azt kell tennem, amit eddig is, írni.”
Kiadói forrásunk azt mondja, minden hozzá forduló szerzőnek azt tanácsolta, fogadja el az ösztöndíjat, károsnak és következetlennek gondolja az ösztöndíjasok megbélyegzését. A kuratórium összetétele persze determinálta a vegyes minőségű végeredményt. A jelölő szervezetek közül sok kapcsolódik a kormányhoz, a PIM-hez vagy a KMTG-hez, a Vajdasági Magyar Irodalmi Társaság színeiben szavazó Gruik Ibolya az Előretolt Helyőrség vajdasági főszerkesztője, a kárpátaljai magyar írókat képviselő Marcsák Gergely az OJD-féle íróakadémia hallgatója, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságát pedig azután hagyták ott többen, hogy tavaly júliusban Hodossy Gyula elnök szándéknyilatkozatot írt alá a PIM-mel. Hodossyt most a Térey-ösztöndíjasok között találjuk. Ezzel együtt ez a zsűri még mindig kiegyensúlyozottabb, mint például az alkotói támogatásokat osztó NKA szépirodalmi kuratóriuma, ahová a tagok harmadát a minisztérium, harmadát az MMA delegálja, és maga Orbán János Dénes is a döntnökök között ül.
Antal Nikolett is felfoghatatlannak és méltatlannak tartja a rengeteg támadást, ami az ösztöndíjat elfogadó szerzők felé irányul. „OJD helyében – mivel az általa vezetett kft. milliárdos nagyságrendű állami támogatásban részesül – biztosan nem vállaltam volna a jelölést, és ezt világgá is kürtöltem volna, de nem vagyok a helyében. Mindezzel együtt igen nagyvonalú lenne minden kollégától, szövetségestől vagy akár a jelölő szervezetek valamelyikével nem igazán szimpatizálótól, ha hagynák, hogy mindenki maga dönthesse el, kíván-e élni az ösztöndíj lehetőségével.”
A FISZ a saját jelöltjeiért tűzbe teszi a kezét, „ha csak a mi listánkat nézzük, Lanczkor Gábortól Kollár Árpádon át Terék Annáig, Láng Zsolttól Szilasi Lászlón át Zoltán Gáborig a legkiválóbbak kaptak ösztöndíjat”.
„Nem vitathatatlan a végső névsor, ezt a szavazatainkkal nem érhettük el, a saját jelöltjeinkért viszont küzdöttünk. A 45 szerző több mint fele széles körben elismert, ez a mai időkben nem rossz arány, az pedig a jövőre nézve is biztató, hogy senki sem törekedett a mi jelöltjeink kizárására” – mondja Szkárosi Endre, aki a Szépírók Társaságának elnökeként elégedett az eredménnyel. „Irodalomtörténészként, kritikusként nyilván tudnám bírálni a névsort, de ez nem lenne elegáns, miután magam is részese voltam a döntésnek” – teszi hozzá.
| Az ösztöndíjasok
Bartók Imre (nem fogadta el, helyette Bartis Attila került be), Berta Zsolt, Czilli Aranka, Csehy Zoltán (nem fogadta el), Csender Levente, Farkas Wellmann Endre, Fekete Vince, Garaczi László, Győrffy Ákos, Hász Róbert, Háy János, Hodossy Gyula, Kemény István, Keresztesi József, Király Zoltán, Kollár Árpád, Kürti László, Lackfi János, Lanczkor Gábor, Láng Zsolt, László Noémi, Lázár Balázs, Lőrincz P. Gabriella, Lövétei Lázár László, Majoros Sándor, Márton László, Molnár Vilmos, Nagy Koppány Zsolt, Orbán János Dénes, Orcsik Roland, Rózsássy Barbara, Sajó László, Sántha Attila, Solymosi Bálint, Szálinger Balázs, Száraz Miklós György, Szilasi László, Szőcs Petra, Terék Anna, Varga Melinda, Végh Attila, Vörös István, Zalán Tibor, Zoltán Gábor, Zsille Gábor |
| A kuratórium
Harmath Artemisz (Térey János özvegye), Antal Nikolett (FISZ), Erős Kinga (Magyar Írószövetség), Gál Katalin (MKKE), Gruik Ibolya (Vajdasági Magyar Irodalmi Társaság), Karácsonyi Zsolt (Erdélyi Magyar Írók Ligája), Lakatos Mihály (Előretolt Helyőrség Íróakadémia), Marcsák Gergely (Kovács Vilmos Irodalmi Társaság), Mezey Katalin (MMA), Radics Péter (PIM), Sárközy Bence (a Térey-hagyaték gondozója), Szakonyi Károly (DIA), Szentmartoni János (Petőfi Irodalmi Ügynökség), Szkárosi Endre (Szépírók Társasága), Temesi Ferenc (Magyar PEN Club), Tóth László (Szlovákiai Magyar Írók Társasága), Várady Szabolcs (DIA), Vári Fábián László (MMA) |
Nemes Z. Márió publicisztikáját a Térey-ösztöndíjról lapunk 43–44. oldalán olvashatják
