Könyv

Csak a cékla

Menyhért Anna: Vándorlány

  • - krusovszky -
  • 2012. július 30.

Könyv

 


Menyhért Anna Vándorlány és az elvarázsolt Kisváros című képes meseregényében mintha egy külső narrátor beszélne, mégis inkább a címszereplő kislány fantáziavilágába kalauzol. Magyarország egyik legszerencsésebb gyerekéről van szó, hiszen nemcsak jól néz ki, de gyanúsan jól is érzi magát: "Szép volt a lány, sudár az alakja, sötét a szeme, sötét a szempillája, rózsás az arca, gesztenyeszín a haja. [...] Szerette a családját, szerette a barátait, szerette az életét. Szeretett vendégségbe menni, szerette a gondolkodást, a szépítkezést, a mozgást, az olvasást." Minden tanító néni álma egy ilyen kislány, aki egyszerűen olyan tökéletes, hogy már érdektelen, ha pedig mégis – ahogy az első és az utolsó fejezet utal rá – maga Vándorlány az elbeszélő (kissé eltávolodva magától), akkor az önképpel lehetnek gondok (ajánlanám a szülőknek az iskolapszichológus felkeresését).

 

Különben jó hangulatú, fordulatos, váratlan ötletekben sem szegény könyv a Vándorlány, ami ráadásul meglehetősen trendérzékenyen emel be fantasztikus elemeket egy klasszikus, a népmeséket is megidéző térbe – Balogh Andrea szép illusztrációi pedig ebben a posztnépmesei hangulatban hasznos társai a szövegnek.

Az elnéptelenedő Kisváros, az Ittfoglak Fogadó vagy a céklamadár emlékezetes pontjai a kötetnek, kár, hogy a mese többi része nem tud felnőni melléjük. Vándorlány, mint mondtuk, nyomasztóan tökéletes, Góri, Nagyfiú és a többiek inkább laposak, az óriásnő látványos, de nincs jól kidolgozva, a mese végén feloldandó átok okának keresése pedig izgalmasabb, mint maga a feloldás. És azért néhány suta mondat benne maradt a szövegben, ami a gyerekeket talán kevésbé, a felnőtteket annál inkább zavarhatja (például "Miattad járják ezt a kálváriát!"). Mindezzel együtt is szórakoztató olvasmány a Vándorlány, amiből ha nem is marad meg más, csak a cékla, egy-két nyári délután eltöltéséhez bármelyik gyereknek javallható.

Pagony, 2012, 94 oldal, 2690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.