Könyv

Csak a cékla

Menyhért Anna: Vándorlány

  • - krusovszky -
  • 2012. július 30.

Könyv

 


Menyhért Anna Vándorlány és az elvarázsolt Kisváros című képes meseregényében mintha egy külső narrátor beszélne, mégis inkább a címszereplő kislány fantáziavilágába kalauzol. Magyarország egyik legszerencsésebb gyerekéről van szó, hiszen nemcsak jól néz ki, de gyanúsan jól is érzi magát: "Szép volt a lány, sudár az alakja, sötét a szeme, sötét a szempillája, rózsás az arca, gesztenyeszín a haja. [...] Szerette a családját, szerette a barátait, szerette az életét. Szeretett vendégségbe menni, szerette a gondolkodást, a szépítkezést, a mozgást, az olvasást." Minden tanító néni álma egy ilyen kislány, aki egyszerűen olyan tökéletes, hogy már érdektelen, ha pedig mégis – ahogy az első és az utolsó fejezet utal rá – maga Vándorlány az elbeszélő (kissé eltávolodva magától), akkor az önképpel lehetnek gondok (ajánlanám a szülőknek az iskolapszichológus felkeresését).

 

Különben jó hangulatú, fordulatos, váratlan ötletekben sem szegény könyv a Vándorlány, ami ráadásul meglehetősen trendérzékenyen emel be fantasztikus elemeket egy klasszikus, a népmeséket is megidéző térbe – Balogh Andrea szép illusztrációi pedig ebben a posztnépmesei hangulatban hasznos társai a szövegnek.

Az elnéptelenedő Kisváros, az Ittfoglak Fogadó vagy a céklamadár emlékezetes pontjai a kötetnek, kár, hogy a mese többi része nem tud felnőni melléjük. Vándorlány, mint mondtuk, nyomasztóan tökéletes, Góri, Nagyfiú és a többiek inkább laposak, az óriásnő látványos, de nincs jól kidolgozva, a mese végén feloldandó átok okának keresése pedig izgalmasabb, mint maga a feloldás. És azért néhány suta mondat benne maradt a szövegben, ami a gyerekeket talán kevésbé, a felnőtteket annál inkább zavarhatja (például "Miattad járják ezt a kálváriát!"). Mindezzel együtt is szórakoztató olvasmány a Vándorlány, amiből ha nem is marad meg más, csak a cékla, egy-két nyári délután eltöltéséhez bármelyik gyereknek javallható.

Pagony, 2012, 94 oldal, 2690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.