Könyv

Minden Egész, nem törött

Michael-Thomas Liske: Leibniz

  • Váradi Róbert
  • 2014. augusztus 11.

Könyv

Manapság már aligha élnek köztünk univerzális géniuszok, akik nem pusztán passzív, enciklopédikus tudással bírnak (és ennyiben "csak" akadémiai tudású polihisztorok volnának, akik ma már szintén valószerűtlennek tűnnek), hanem egy személyben kifejezetten megtermékenyítőleg, forradalmilag is képesek hatni, és új irányt adni a kor legkülönfélébb elméleti és gyakorlati tudományágainak, filozófiájának, politikájának.

A felhalmozott tudás mára túlságosan specializált lett, a diszciplínák túl széttartóak ahhoz, hogy egyetlen emberben összpontosulhasson mindaz, ami ahhoz kell, hogy generális szellem- és tudománytörténeti hatást válthasson ki. Leibniz ilyen univerzális géniusz volt, talán az utolsó.

Michael-Thomas Liske igényesen kivitelezett könyve vállaltan nem a tudós, hanem a filozófus Leibnizet, pontosabban annak filozófiáját kísérelte meg tematikusan és átfogóan bemutatni. A könyv - hátsó borítójának tanúsága szerint - büszkén hiánypótlóként határozza meg magát a magyar olvasók előtt, ám ez nem igaz: több magyar nyelvű kötet is szól Leibnizről, például 2009-ben jelent meg egy leibnizi filozófiára fókuszáló kiadvány Boros Gábor tollából. Ettől függetlenül ritka összeszedett, kimagasló nívójú munkát tarthat kezében az olvasó; az összképhez nagymértékben hozzájárult még a szöveg precíz gondozása, kiváló fordítása is. A Passaui Egyetem filozófiaprofesszorának nem lehetett könnyű dolga, hiszen a leibnizi korpusz hatalmas (nota bene: közel háromszáz évvel Leibniz halála után az összes művének kritikai kiadása, hagyatékának teljes körű publikálása mind a mai napig nem történt meg), ráadásul Leibniznek nem voltak a szó klasszikus értelmében vett filozófiai főművei, amelyek vezérfonalul szolgálhattak volna Liske számára. Leibniz spekulatív gondolatait megalapozó előfeltevéseit, fogalmait ugyanis jobbára szétszórtan, korának közéleti és tudományos életének prominenseivel folytatott levelezéseiben, kisebb-nagyobb részletességgel kidolgozott írásaiban fejtette ki. Komoly megelőző, filológiai munkát jelenthetett tehát az, hogy végül egy koherens, a leibnizi filozófiát a maga komplexitásában kielégítően tárgyaló kötet kerülhessen az asztalra.

Leibniz egyike azon gondolkodóknak, akik szerint a világban minden mindennel összefügg. Számára a világ összes jelensége - minden esetleges hasonlóságuk ellenére - individuális szubsztanciákként, autonóm módon, előre determináltan adott, és együttesen, egy előre megállapított harmónia struktúrájába illeszkedve állnak össze a világot kitevő totális heterogenitássá. A leibnizi igazság a mindent átható és végtelen harmónia, a tökéletesség, az univerzális egység igazsága, amelyet Isten léte és szupertulajdonságai szavatolnak, és amely filozófia végül nem átallja kijelenteni: "ez a világ a lehető világok legjobbika". Leibniz nemes programjának célja, hogy racionálisan, logikusan, morálisan, metafizikailag igazolhassa ezt. Liske soraiból halványan kirajzolódik annak az embernek a portréja is, akinek az egységteremtő, harmóniára, szintézisre törekvő, a skolasztikus filozófiát a természettudományos eredményekkel racionálisan összebékíteni vágyó személyiségéből kisarjadó sajátságos filozófiája megmagyarázhatja elhíresült, provokatívnak ható állítását. Leibniz jelentősége nemcsak rendkívül szerteágazó munkásságában és tudományos érdemeiben áll, de abban is, hogy a metafizikai optimizmus és pesszimizmus skáláján a leibnizi filozófia foglalja el a legszélső pozíciót az optimista oldalon, ami persze egyszerre vívta ki kortársai, majd később - egyebek közt - Voltaire megütközését, és még később Schopenhauer dühét is, valamint bizonyult ugyanakkor inspirálónak a későbbi filozófiai gondolkodás számára.

Liske könyvének legnagyobb erénye egyszersmind a gyengéje is: épp csak annyira törekszik Leibnizet, az embert közelebb hozni az olvasóhoz, amennyire az filozófiájának mélyebb megértéséhez szükséges. ' nem "mesél", mint ahogyan például Safranski teszi szépírói módon monográfiáiban, cserébe viszont minuciózus kritikával tér ki minden releváns leibnizi fogalomra és konklúzióra, hogy tárgyilagos, mégsem száraz módon interpretálhassa a német filozófus gondolatait. Emiatt a könyvet inkább azok forgathatják nagy haszonnal és kitartó kedvvel, akik a filozófia iránt komolyabban érdeklődnek, esetleg némi háttérismerettel is rendelkeznek már.

Fichte szerint az, "hogy valaki milyen filozófiát választ, az tehát attól függ, milyen ember: mert egy filozófiai rendszer nem valami holt ruhanemű, amelyet tetszés szerint felölthetünk és levethetünk, hanem átlelkesíti annak az embernek a lelke, akié". Szép gondolat, ami Leibniz esetében csakugyan megáll. A kulcskérdés itt csak az, hogy vajon egy autentikus gondolkodó mégoly átlelkesült, de rendkívül spekulatív filozofémája valóban fedi-e a valóságot - és az igazságot -, egyáltalán: köszönő viszonyban van-e velük, avagy megmarad inkább a szellemtörténet egyik érdekes, egykor szép távlatokat ígérő, jó ideje azonban befalazott, kihalt zsákutcájának.

Fordította Felkai Gábor. Typotex, 2013, 316 oldal, 4800 Ft

Neked ajánljuk