Abban az 1968-ban, 18 évesen szüleivel Svájcba emigrált szerző kritikusan, de humorral és iróniával mutatja be a menekültlét, majd a letelepedés és beilleszkedés folyamatának bonyolult egzisztenciális, kulturális és társadalmi kihívásait. Brežná ráadásul nem csupán saját bőrén tapasztalta meg a haza- és nyelvváltás buktatóit, hanem pszichológusként és tolmácsként végzett munkája során is rengeteg tapasztalatot szerzett a menekültek traumáiról.
E 2008-ban született, ugyancsak önéletrajzi ihletésű műből az írónő ötvenes évekbeli gyerekkorának Trencsénben játszódó történetét ismerhetjük meg. Elbeszélője a 11 éves Jana, aki lánglelkű forradalmár lelkületével a „progresszív” elemet képviseli „burzsoá” családjában. És bár egy interjúban az írónő elmondta, hogy Jana elkötelezett forradalmisága rá nem volt jellemző, hőséhez hasonlóan őt is apai nagyanyja nevelte: ügyvéd apjának ugyanis (akitől elvették az irodáját) fizikai munkát kellett végeznie, építkezéseken dolgozott, és csak hétvégén mehetett haza a családjához. Anyja, hogy segítse a család megélhetését, a nyugati rokonoktól kapott kötőgépen feketén pulóvereket kötött. Miután az asszonyt disszidálási kísérlet miatt egy év börtönre ítélték, a családban tabu lett az említése. Mindez traumatizálta a gyereket, aki képzeletét szabadjára engedve próbált megbirkózni édesanyja (utóbb szerencsére átmenetinek bizonyult) elvesztésének terhével: ez a kamaszodó kislány számára súlyos megpróbáltatás a mű szürreális álomképeiben és fantáziáiban köszön vissza.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
