Abban az 1968-ban, 18 évesen szüleivel Svájcba emigrált szerző kritikusan, de humorral és iróniával mutatja be a menekültlét, majd a letelepedés és beilleszkedés folyamatának bonyolult egzisztenciális, kulturális és társadalmi kihívásait. Brežná ráadásul nem csupán saját bőrén tapasztalta meg a haza- és nyelvváltás buktatóit, hanem pszichológusként és tolmácsként végzett munkája során is rengeteg tapasztalatot szerzett a menekültek traumáiról.
E 2008-ban született, ugyancsak önéletrajzi ihletésű műből az írónő ötvenes évekbeli gyerekkorának Trencsénben játszódó történetét ismerhetjük meg. Elbeszélője a 11 éves Jana, aki lánglelkű forradalmár lelkületével a „progresszív” elemet képviseli „burzsoá” családjában. És bár egy interjúban az írónő elmondta, hogy Jana elkötelezett forradalmisága rá nem volt jellemző, hőséhez hasonlóan őt is apai nagyanyja nevelte: ügyvéd apjának ugyanis (akitől elvették az irodáját) fizikai munkát kellett végeznie, építkezéseken dolgozott, és csak hétvégén mehetett haza a családjához. Anyja, hogy segítse a család megélhetését, a nyugati rokonoktól kapott kötőgépen feketén pulóvereket kötött. Miután az asszonyt disszidálási kísérlet miatt egy év börtönre ítélték, a családban tabu lett az említése. Mindez traumatizálta a gyereket, aki képzeletét szabadjára engedve próbált megbirkózni édesanyja (utóbb szerencsére átmenetinek bizonyult) elvesztésének terhével: ez a kamaszodó kislány számára súlyos megpróbáltatás a mű szürreális álomképeiben és fantáziáiban köszön vissza.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
