„Utálom a fényképeimet”
„Minek fénykép egyáltalán? Szappanreklám. Világéletemben rossz fényképeket csináltak rólam” – olvassuk a képeskönyv vége felé. Ahogy Nemes Nagy a róla készült fotókról vélekedett, és ahogy egy könyv ábrázolja őt, abban az életmű és életút jelentős paradoxonai is benne vannak. Keserűség és nagyság, önmérséklet és vágyakozás, siker és kudarc szétszálazhatatlanul forr egybe itt. És mindennek mégis elvitathatatlanul a sajátja valamiféle szépség, letisztultság, igéző bensőségesség – a magamutogatás legkisebb jele nélkül.