Könyvmelléklet – Visszhang

Nógrádi Gábor: Alattunk a kincs

  • 2022. június 8.

Könyv

Zeréndvár lakói nyugodtan élik a szürke hétköznapokat: a felnőttek dolgoznak, a gyerekek iskolába járnak, soha nem történik semmi érdekes.

A városka csendjét azonban rendre megtöri Béla bácsi dalolászása, ami még a tan­órákat is megzavarja. Bolond a Béla, nem tudja mit beszél – mondják a felnőttek. A negyedikesek egy csoportja azonban felfigyel rá, mivel az öreg a város alatt megtalálható kincsről regél. „Több énekem nincsen, alattunk a kincsem, tudom én, tudom én, nem leszek mindig szegény” – szól a nóta évek óta. Béla bácsi elég régóta zavarodott kissé, hiszen a második világháborúban robbant fel a közelében egy gránát…

A maroknyi csapat összeszedi minden bátorságát, és egy szép napon (mikor máskor?) felkeresik az öreget, akit a legkomolyabb nyomozókat megszégyenítő szakmaisággal kérdeznek ki a kincsről. Béla bácsi örül: végre komolyan veszik! El is meséli, hogy német katonákkal együtt elrejtették egy barlangban a mesés kincseket. A gyerekek pontos útbaigazítást kapnak: kriptalejáró, acéllépcső, falra rajzolt fehér keresztek – van minden, ami egy izgalmas kincskereséshez szükséges.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.