A városka csendjét azonban rendre megtöri Béla bácsi dalolászása, ami még a tanórákat is megzavarja. Bolond a Béla, nem tudja mit beszél – mondják a felnőttek. A negyedikesek egy csoportja azonban felfigyel rá, mivel az öreg a város alatt megtalálható kincsről regél. „Több énekem nincsen, alattunk a kincsem, tudom én, tudom én, nem leszek mindig szegény” – szól a nóta évek óta. Béla bácsi elég régóta zavarodott kissé, hiszen a második világháborúban robbant fel a közelében egy gránát…
A maroknyi csapat összeszedi minden bátorságát, és egy szép napon (mikor máskor?) felkeresik az öreget, akit a legkomolyabb nyomozókat megszégyenítő szakmaisággal kérdeznek ki a kincsről. Béla bácsi örül: végre komolyan veszik! El is meséli, hogy német katonákkal együtt elrejtették egy barlangban a mesés kincseket. A gyerekek pontos útbaigazítást kapnak: kriptalejáró, acéllépcső, falra rajzolt fehér keresztek – van minden, ami egy izgalmas kincskereséshez szükséges.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
