Könyv

Utánunk is ősök jönnek

Patricia Lockwood: Erről nem beszélünk

Kritika

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Szerelmes levél ez az átnetezett éjszakákhoz, szól az ajánlás, de ha már műnemről beszélünk, sokkal inkább vers ez, mint próza. Lockwood elbeszélője, akár benn van, akár kinn, többnyire a látványból indul ki. Az élet például attól válik egyszerre elviselhetőbbé, ha észrevesz egy hosszú haját fésülő férfit, aki átadja a hajkefét hasonló kinézetű feleségének: „a Bundesliga-frizurájuk volt a termőföldjük, és mikor Isten eljön, ebben ugyan nem fog se sziklát, se fatönköt, se gyomot találni”. Aztán hírolvasás közben egyszerre magára ismer a szemölcsös békában, akiről azt írták, hogy eddig azért nem fedezték föl a tudósok, mert a béka nem akarta. A regény számos utalása közül a Vissza a jövőbe című film egyértelműen felrémlik: „…ő meg úgy nézett ki, mintha eltűnne a polaroidokról, mert a múltban a szüleinek nem jött össze az első csók…” Olykor sárgás retró színszűrőn át látjuk azt, amiről beszél. Pedig ez a 2010-es évek: minél szorosabb a kapcsolat egy fogyókúrás módszer és az ősember között, annál jobban hisznek benne, és van diktátor – Donald Trumpra lehet gondolni – és vannak törvények, amelyek bizonyos helyzetekben mély szorongást váltanak ki a nőkből. Akik aztán meztelenül fotózzák magukat, készülve a még távoli jövőre, amikor majd az idősek otthonában egy-egy jégtáblán fognak úszni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.