Könyvmelléklet

„Utálom a fényképeimet”

Nemes Nagy Ágnes: „Maszk nem takarta már”

Könyv

„Minek fénykép egyáltalán? Szappanreklám. Világéletemben rossz fényképeket csináltak rólam” – olvassuk a képeskönyv vége felé. Ahogy Nemes Nagy a róla készült fotókról vélekedett, és ahogy egy könyv ábrázolja őt, abban az életmű és életút jelentős paradoxonai is benne vannak. Keserűség és nagyság, önmérséklet és vágyakozás, siker és kudarc szétszálazhatatlanul forr egybe itt. És mindennek mégis elvitathatatlanul a sajátja valamiféle szépség, letisztultság, igéző bensőségesség – a magamutogatás legkisebb jele nélkül.

De lehet-e nem magamutogató egy képeskönyv, amely majd’ kétszáz oldalon ugyanazt az embert, gyakorlatilag ugyanazt az arcot ábrázolja? A könyv tanúsága szerint nagyon is lehet, igaz, ehhez bizonyos feltételeknek teljesülniük kell. Mindenekelőtt fontos, hogy kié ez az arc. Nemes Nagyé nyílt, de kiismerhetetlen, őszinte, de titokzatos, szigorú, szinte rezzenéstelen, valóban maszkszerű olykor, és mégsem ellenszenves vagy elutasító. Holott ő maga azt írja: „Fiatalkori jellegem: szőke, magyar parasztlányarc, minden intellektualitás nélkül. Öregkori: szétfolyó, nyers pogácsaarc, ugyancsak minden »átszellemültség« nélkül. Bámulatosan buta arcom van.” De épp az ellenkezőjét látjuk, amit a kötet szerkesztettségének is köszönhetünk: a képek egymásutánjának (amit bizonyos szintig, de nem végletesen határoz meg a kronológia), illetve a kísérőszövegek és képek remek párosításának. Az anyag a hagyatékból előkerült fotókból válogat, és van miből: Balla Demetertől Hunyady Józsefen át Sándor Zsuzsáig sok jó nevű fotós készített portrét Nemes Nagyról, a külföldi fényképészekről nem is szólva, mindehhez pedig számos, olykor egyenrangúan erős képpel csatlakoznak amatőrök is – többek között Lengyel Balázs, a költőnő egykori férje, és egész életében legfontosabb társa. Ugyanakkor az, hogy ki válogatta a képeket, nem egészen világos. A borítóterv Tillai Tamás munkája, a szövegeket az életmű minden bizonnyal leg­avatottabb mai ismerője, Ferencz Győző állította össze, de hogy a képek szelekciója, sorrendje, elhelyezése, a könyv belíveinek tervezése kihez kötődik, titok marad. Így kénytelenek vagyunk név nélkül nyugtázni, akárki is volt, szép munkát végzett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.