Könyvmelléklet

„Utálom a fényképeimet”

Nemes Nagy Ágnes: „Maszk nem takarta már”

Könyv

„Minek fénykép egyáltalán? Szappanreklám. Világéletemben rossz fényképeket csináltak rólam” – olvassuk a képeskönyv vége felé. Ahogy Nemes Nagy a róla készült fotókról vélekedett, és ahogy egy könyv ábrázolja őt, abban az életmű és életút jelentős paradoxonai is benne vannak. Keserűség és nagyság, önmérséklet és vágyakozás, siker és kudarc szétszálazhatatlanul forr egybe itt. És mindennek mégis elvitathatatlanul a sajátja valamiféle szépség, letisztultság, igéző bensőségesség – a magamutogatás legkisebb jele nélkül.

De lehet-e nem magamutogató egy képeskönyv, amely majd’ kétszáz oldalon ugyanazt az embert, gyakorlatilag ugyanazt az arcot ábrázolja? A könyv tanúsága szerint nagyon is lehet, igaz, ehhez bizonyos feltételeknek teljesülniük kell. Mindenekelőtt fontos, hogy kié ez az arc. Nemes Nagyé nyílt, de kiismerhetetlen, őszinte, de titokzatos, szigorú, szinte rezzenéstelen, valóban maszkszerű olykor, és mégsem ellenszenves vagy elutasító. Holott ő maga azt írja: „Fiatalkori jellegem: szőke, magyar parasztlányarc, minden intellektualitás nélkül. Öregkori: szétfolyó, nyers pogácsaarc, ugyancsak minden »átszellemültség« nélkül. Bámulatosan buta arcom van.” De épp az ellenkezőjét látjuk, amit a kötet szerkesztettségének is köszönhetünk: a képek egymásutánjának (amit bizonyos szintig, de nem végletesen határoz meg a kronológia), illetve a kísérőszövegek és képek remek párosításának. Az anyag a hagyatékból előkerült fotókból válogat, és van miből: Balla Demetertől Hunyady Józsefen át Sándor Zsuzsáig sok jó nevű fotós készített portrét Nemes Nagyról, a külföldi fényképészekről nem is szólva, mindehhez pedig számos, olykor egyenrangúan erős képpel csatlakoznak amatőrök is – többek között Lengyel Balázs, a költőnő egykori férje, és egész életében legfontosabb társa. Ugyanakkor az, hogy ki válogatta a képeket, nem egészen világos. A borítóterv Tillai Tamás munkája, a szövegeket az életmű minden bizonnyal leg­avatottabb mai ismerője, Ferencz Győző állította össze, de hogy a képek szelekciója, sorrendje, elhelyezése, a könyv belíveinek tervezése kihez kötődik, titok marad. Így kénytelenek vagyunk név nélkül nyugtázni, akárki is volt, szép munkát végzett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.