Játszótér – Visszhang: könyv

Molnár Jacqueline: Bújócska

  • Katona Alexandra
  • 2021. augusztus 25.

Könyv

Az album meséjében a gyerekek fel szeretnék vidítani a vírushelyzetben egyre szomorúbbá váló szülőket.

Belebújnak a kétoldalas álarcokat tartalmazó „kukucskálókönyvbe”, közös szerepjátékra híva őket. A gyermek elbeszélő belső monológja az oldalanként néhány sornyi szövegekből áll össze, miközben a kötetet maguk elé tartva az olvasók különböző, mindkét oldalt elfoglaló, gyerekrajzszerű (ál)arcok mögé bújhatnak. Mivel a szem helye ki van vágva, a kicsik így valóban magukra ölthetik a különböző állatok, a Hold vagy akár a félelem arcát.

A farsangi álarcok és a vírushelyzetben viselt szájmaszk funkcióinak összemosása azonban szétcsúsztatja a szöveget. Az álarcok hagyományosan a gonosz szellemek elűzésére szolgálnak (farsang, busójárás stb.), így az otthoni farsangozás a vírushelyzetben kényszerű helytállás nagyszerű metaforájává válhatna, ám a szájmaszkot viselő emberek szörnynek tételezése viszont megbontja ezt az olvasatot. A kisiskolás gyerekek az erős vizualitás miatt teljesen figyelmen kívül hagyják a szöveges részt (tapasztalat), szüleik pedig az olvasást megakasztó forgatás-nézegetés miatt szinte silent bookként kezelik azt: vagyis a képi anyaghoz a gyerekekkel együtt saját történeteket találnak ki. A következetlen koncepció és a döcögős történet ellenére kis közös újragondolással és a színes, izgalmas kivitelezés miatt a Bújócska mégis szerethető, érdekes játékká válhat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.