Könyvmelléklet

Naiv ember történelmi forgószélben

Sztehlo Gábor: Háromszázhatvanöt nap. Emlékek a magyarországi zsidómentésről 1944-ben

  • Ungváry Krisztián
  • 2022. szeptember 28.

Könyv

Sztehlo Gábor evangélikus lelkész embermentő tevékenységét szerencsére viszonylag sokan ismerik – bár közel sem annyian, mint amennyire ismerni kellene rendkívüli történetét.

Visszaemlékezésének egy alaposan rövidített és fazonírozott változata 1974-es halála után tíz évvel jelent meg, majd később is kiadták. Jelen kiadás azonban igencsak más fénytörésben mutatja be az eseményeket, így elolvasása annak sem felesleges, aki ismeri a korábban megjelenteket.

Sztehlo visszaemlékezése 1984-ben áttörésnek számított, hiszen akkoriban még nem sok munka jelent meg az embermentésről, ráadásul a szerkesztő, Bozóky Éva meghagyta Sztehlo írásának azon részleteit, amelyek egyes német katonákat és tiszteket pozitív módon tüntettek fel. Bozókynak azonban súlyos kompromisszumokba kellett belemenni: amellett, hogy a szöveg szinte minden mondatát átszerkesztette, teljesen törölnie kellett a szovjet csapatok atrocitásaira vonatkozó részeket, ki kellett hagynia szinte minden utalást az evangélikus egyházban uralkodó antiszemita szellemre, de ki kellett hagynia olyan részleteket is, amelyek némileg árnyalták azt az idillikus képet, amelyet a gyermekotthonokról látni szerettek volna. Szerencsére Kunt Gergely a Credo című lap 2022. évi 2. számában ezeknek a kihagyásoknak és átstilizálásoknak külön tanulmányt is szentelt – ám azt jobb lett volna e visszaemlékezés függelékeként megjelentetni. Annál is inkább, mert egyébként a kötet szerkesztői igen alapos munkát végeztek: részletes, mindenre kiterjedő lábjegyzetelés mellett a Sztehlo-családfa bemutatása, néhány dokumentum fakszimiléje és egy terjedelmes utószó is segíti az olvasót.

A modern szent

A könyv Magyarország német megszállásától 1945 nyaráig mutatja be azt az időszakot, amelyik kitörölhetetlenül bevésődött azok emlékezetébe, akik átélték. Sztehlo rendkívüli ember volt, bár rendkívülisége éppen természetességében és naivitásában fogható meg leg­inkább. Nehéz megtalálni jellemzésére a szavakat. Van, aki „modern szentnek” nevezi azért, mert mintegy 2 ezer üldözöttet, túlnyomó többségében gyerekeket mentett meg a vészkorszakban. Nem is akárkiket: a megmentettek között találunk későbbi Nobel-díjast (Oláh György), kivégzett csendőr ezredes gyermekét (Kudar László) és a magyar kulturális élet fontos alakjait (például Horváth Ádám későbbi rendezőt vagy Sárközi Mátyás írót). Sztehlo mindenkit befogadott, aki eléje került. Sárközi visszaemlékezése jól érzékelteti módszereit: „Pesti és budai nagyiparos és arisztokrata barátai villájába beállított tíz-tizenöt gyerekkel, és azt mondta, például rokonának, vitéz Szenczy Aladárnak: »Bujtasd el őket, és ha jönnek a nyilasok, kérd ki magadnak: miként merik feltételezni, hogy egy vitéznek zsidók bujkálnak a házában?«”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.