Négykezes erotika - Lawrence Block krimiíró

Könyv

Azt minden rendes krimirajongó tudja, hogy Lawrence Block egyszerre több sikersorozatot (Scudder-könyvek, Betörő- és Bérgyilkos-sorozat) is futtat, de az írói indulásról, az erotikus regények szakmányban való gyártásáról már kevesebben értesültek. A termékeny krimikirályt többek között bűnös előéletéről is kérdeztük.

Magyar Narancs: Leszbikus pornóként emlegetik internet-szerte azokat a regényeit, amelyeket pályája kezdetén álnéven követett el. Valóban ráillik korai műveire ez a kissé drasztikus megjelölés?

Lawrence Block: Ha lehet, én inkább a napjainkban egyre felkapottabb kifejezést, a Midcentury Eroticát preferálnám.

false

MN: Kifejtené, mi fán terem a Midcentury Erotica?

LB: Ehhez az ötvenes évekig kell visszamennünk. Ez idő tájt kezdte meg működését a Midwood Tower és a Nightstand Books is. Mindkét kiadó erotikus tartalmú, paperback kiadványokra specializálódott, számos írónak biztosítva ezzel a napi megélhetést. 50 ezer szót kellett valahogy összegereblyézni, ennyi volt az egykönyvnyi penzum. Én és a pályatársaim, akik úgyszintén erotikus történetekben utaztak, havonta letudtunk egyet, de előfordult, hogy akár többet is. Ez a forma véleményem szerint ideális volt a pályakezdők számára. A műfaj, hogy úgy mondjam, elég megengedő volt: amíg a szerző betartotta a játékszabályokat, tehát nem piszkálta meg a korszak tabuit, és nem spórolt az erotikával, tulajdonképpen azt írhatott, amit csak akart. Rajtam kívül olyanok ontották az erotikus tartalmakat, mint Donald E. Westlake vagy a science-fiction későbbi nagymestere, Robert Silverberg. De közénk tartozott Evan Hunter is (a krimiíró, akit Ed McBainnek is hívtak - K. G.), aki velünk ellentétben már megvetette a lábát a piacon. Noha igen sikeresnek mondhatta magát, szakmányban írta az erotikát. A szerzők néhány év elteltével továbbálltak, de volt olyan, köztük én is, aki a saját, jól bejáratott írói álnevét bérbe adta az újonnan jövőknek. Valamikor a hetvenes években, amikor az utolsó tabukat is ledöntötték, ennek a piacnak is leáldozott. Elárasztott mindent a kőkemény pornó. Mi szükség lett volna karakterábrázolásra és technikás történetmesélésre? De amíg tartott, jó móka volt, mi több, igen hasznos móka.

false

MN: A Warm and Willing (Meleg és készséges) című könyvét mennyi idő volt megírnia?

LB: Ez volt az első könyvem, amit Jill Emersonként írtam. Ha jól emlékszem, 1964-ben jelent meg. Néhány hét alatt megvoltam vele.

MN: Donald E. Westlake-kel több erotikus regényt is írt közösen - ezek aztán, jó ötven évvel később, a Hellcats and Honeygirls című kötetben láttak újra napvilágot. Hogy ment a négykezes?

LB: Elég egyszerűen zajlott a négykezes erotika. Megírtam egy fejezetet, elküldtem Donaldnak, ő azt tovább írta, majd visszaküldte nekem, és én folytattam. Három regényt írtunk ezzel a technikával, ezek 1959 és '61 között jelentek meg. Szinte mindent elbírt ez a forma, szabály nem volt, csak az, amit már említettem, és hát, mi tagadás, jól elszórakoztunk rajta. De nem csak mi: a jelek szerint másokat is elég jól elszórakoztattunk.

MN: Önökkel ellentétben a nemrég elhunyt Elmore Leonard következetesen tartotta magát a saját maga állította szabályokhoz. Híres írói intelmei közé tartozott, hogy sose kezdj könyvet időjárással, sose használd a "hirtelen" és az "elszabadul a pokol" kifejezéseket, és sose bocsátkozz részletes helyleírásokba. Egyetért?

LB: Természetesen nem értek egyet, de különösebben nincsenek is ellenemre. Az én szabályom, hogy nincsenek szabályok. Minek az írást szabályozni?

MN: Vannak informátorai a rendőrség soraiban? Kap füleseket magándetektívektől vagy bűnözőktől?

LB: Elég sok barátra szert tettem az évek során, és igen, közöttük akadtak gyakorló rendőrök éppúgy, mint magánnyomozók és bűnözők. Nem feltétlenül úgy tekintek rájuk, mint információforrásra, de végül is voltak közöttük olyanok, akik így vagy úgy, de segítségemre voltak az írás során.

MN: Hamarosan film készül Matthew Scudderrel, leghíresebb regényhősével a főszerepben. Az alkoholista magánnyomozót ezúttal Liam Neeson játssza, de több mint 25 éve Jeff Bridges is megpróbálkozott a figurával. Mennyiben lesz más Neeson Scudderje?

false

LB: Jeff Bridges megtett minden tőle telhetőt, de a forgatókönyv csapnivaló volt, a forgatás pedig (ez volt Hal Ashby utolsó mozifilmje, az Egy lépés a halál - K. G.), hogy mondjam finoman, szóval nem volt a legkellemesebb hely a világon. Liam Neeson az A Walk Among the Tombstones filmváltozatában alakítja Scuddert - a jelek biztatóak, a forgatókönyv penge, Neeson pedig szőröstül-bőröstül magáévá tette Scudder figuráját.

false

MN: A legtöbb kritika azért érte Scuddert, mert az egyik regényében megcsalta a barátnőjét.

LB: Hát igen, voltak olvasók, akik nem nézték jó szemmel, hogy az ő Scudderjük így viselkedik. Mit is mondhattam volna nekik; a férfiak már csak ilyenek, jobb, ha hozzászoktok a gondolathoz!

MN: Visszatérve a szexre: melyiket tartja írói munkássága legsikerültebb szexjelenetének?

LB: Jó néhány jelenet van a Small Town című regényemben (Block 2003-as, a 9/11-es terrortámadások New Yorkjáról szóló regénye - K. G.), ami kiérdemelheti ezt a címet. De a legbüszkébb a Getting Off című regényem (2011-ben jelent meg "A szex és erőszak regénye" alcímmel - K. G.) nyitójelenetére vagyok - képzelje, másból sem áll, mint párbeszédből!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.