Magyar Narancs: Leszbikus pornóként emlegetik internet-szerte azokat a regényeit, amelyeket pályája kezdetén álnéven követett el. Valóban ráillik korai műveire ez a kissé drasztikus megjelölés?
Lawrence Block: Ha lehet, én inkább a napjainkban egyre felkapottabb kifejezést, a Midcentury Eroticát preferálnám.
| ||
MN: Kifejtené, mi fán terem a Midcentury Erotica?
LB: Ehhez az ötvenes évekig kell visszamennünk. Ez idő tájt kezdte meg működését a Midwood Tower és a Nightstand Books is. Mindkét kiadó erotikus tartalmú, paperback kiadványokra specializálódott, számos írónak biztosítva ezzel a napi megélhetést. 50 ezer szót kellett valahogy összegereblyézni, ennyi volt az egykönyvnyi penzum. Én és a pályatársaim, akik úgyszintén erotikus történetekben utaztak, havonta letudtunk egyet, de előfordult, hogy akár többet is. Ez a forma véleményem szerint ideális volt a pályakezdők számára. A műfaj, hogy úgy mondjam, elég megengedő volt: amíg a szerző betartotta a játékszabályokat, tehát nem piszkálta meg a korszak tabuit, és nem spórolt az erotikával, tulajdonképpen azt írhatott, amit csak akart. Rajtam kívül olyanok ontották az erotikus tartalmakat, mint Donald E. Westlake vagy a science-fiction későbbi nagymestere, Robert Silverberg. De közénk tartozott Evan Hunter is (a krimiíró, akit Ed McBainnek is hívtak - K. G.), aki velünk ellentétben már megvetette a lábát a piacon. Noha igen sikeresnek mondhatta magát, szakmányban írta az erotikát. A szerzők néhány év elteltével továbbálltak, de volt olyan, köztük én is, aki a saját, jól bejáratott írói álnevét bérbe adta az újonnan jövőknek. Valamikor a hetvenes években, amikor az utolsó tabukat is ledöntötték, ennek a piacnak is leáldozott. Elárasztott mindent a kőkemény pornó. Mi szükség lett volna karakterábrázolásra és technikás történetmesélésre? De amíg tartott, jó móka volt, mi több, igen hasznos móka.
| ||
MN: A Warm and Willing (Meleg és készséges) című könyvét mennyi idő volt megírnia?
LB: Ez volt az első könyvem, amit Jill Emersonként írtam. Ha jól emlékszem, 1964-ben jelent meg. Néhány hét alatt megvoltam vele.
MN: Donald E. Westlake-kel több erotikus regényt is írt közösen - ezek aztán, jó ötven évvel később, a Hellcats and Honeygirls című kötetben láttak újra napvilágot. Hogy ment a négykezes?
LB: Elég egyszerűen zajlott a négykezes erotika. Megírtam egy fejezetet, elküldtem Donaldnak, ő azt tovább írta, majd visszaküldte nekem, és én folytattam. Három regényt írtunk ezzel a technikával, ezek 1959 és '61 között jelentek meg. Szinte mindent elbírt ez a forma, szabály nem volt, csak az, amit már említettem, és hát, mi tagadás, jól elszórakoztunk rajta. De nem csak mi: a jelek szerint másokat is elég jól elszórakoztattunk.
MN: Önökkel ellentétben a nemrég elhunyt Elmore Leonard következetesen tartotta magát a saját maga állította szabályokhoz. Híres írói intelmei közé tartozott, hogy sose kezdj könyvet időjárással, sose használd a "hirtelen" és az "elszabadul a pokol" kifejezéseket, és sose bocsátkozz részletes helyleírásokba. Egyetért?
LB: Természetesen nem értek egyet, de különösebben nincsenek is ellenemre. Az én szabályom, hogy nincsenek szabályok. Minek az írást szabályozni?
MN: Vannak informátorai a rendőrség soraiban? Kap füleseket magándetektívektől vagy bűnözőktől?
LB: Elég sok barátra szert tettem az évek során, és igen, közöttük akadtak gyakorló rendőrök éppúgy, mint magánnyomozók és bűnözők. Nem feltétlenül úgy tekintek rájuk, mint információforrásra, de végül is voltak közöttük olyanok, akik így vagy úgy, de segítségemre voltak az írás során.
MN: Hamarosan film készül Matthew Scudderrel, leghíresebb regényhősével a főszerepben. Az alkoholista magánnyomozót ezúttal Liam Neeson játssza, de több mint 25 éve Jeff Bridges is megpróbálkozott a figurával. Mennyiben lesz más Neeson Scudderje?
| ||
LB: Jeff Bridges megtett minden tőle telhetőt, de a forgatókönyv csapnivaló volt, a forgatás pedig (ez volt Hal Ashby utolsó mozifilmje, az Egy lépés a halál - K. G.), hogy mondjam finoman, szóval nem volt a legkellemesebb hely a világon. Liam Neeson az A Walk Among the Tombstones filmváltozatában alakítja Scuddert - a jelek biztatóak, a forgatókönyv penge, Neeson pedig szőröstül-bőröstül magáévá tette Scudder figuráját.
| ||
MN: A legtöbb kritika azért érte Scuddert, mert az egyik regényében megcsalta a barátnőjét.
LB: Hát igen, voltak olvasók, akik nem nézték jó szemmel, hogy az ő Scudderjük így viselkedik. Mit is mondhattam volna nekik; a férfiak már csak ilyenek, jobb, ha hozzászoktok a gondolathoz!
MN: Visszatérve a szexre: melyiket tartja írói munkássága legsikerültebb szexjelenetének?
LB: Jó néhány jelenet van a Small Town című regényemben (Block 2003-as, a 9/11-es terrortámadások New Yorkjáról szóló regénye - K. G.), ami kiérdemelheti ezt a címet. De a legbüszkébb a Getting Off című regényem (2011-ben jelent meg "A szex és erőszak regénye" alcímmel - K. G.) nyitójelenetére vagyok - képzelje, másból sem áll, mint párbeszédből!
