Interjú

„Nem kell mindig megtörni a hallgatást”

Turi Tímea költő, szerkesztő

Könyv

Új verseskötete, az Egyszerre egy beszéljen apropóján beszédről és hallgatásról, környezetünk kommunikációs zajáról beszélgettünk, de kérdeztük szerkesztői tapasztalatairól és a magyar irodalom jelenlegi helyzetéről is.

Magyar Narancs: Köteteken átívelő, visszatérő témád a beszéd és a hallgatás viszonya. Miért?

Turi Tímea: Különös, de ezek nem feltétlenül ellentétek. Sokszor nem is olyan egyértelmű, hogy tényleg azt mondom-e el, ami elhangzik, vagy tényleg arról nem beszélek-e, amit elhallgatok. Ez nemcsak az irodalomban, hanem a mindennapi társalgásban is így van. Az ilyen nyelvi helyzetek dinamikája érdekel.

MN: Az Anna visszafordul cí­mű, 2017-es köteted egyik versében, A tenyészvásárban írod: „…Ahogy öregszik az ember, / egyre többet mondana, de egyre kevesebb / a megengedhető”. Miért van ez így?

TT: Ahogy idősödik az ember, bizonyos mondatokat könnyebben mond ki, bizonyos konfliktusokat könnyebben vállal fel. Szerencsés esetben korábban, szerencsétlenebb esetben később, de megtanulunk nemet mondani. És vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem feltétlenül kell szóvá tenni. A nyelvvel nemcsak bántani tudunk, hanem meg is tudjuk védeni magunkat. A beszéd és hallgatás viszonyában például a Covid alatti online létezés érdekes tapasztalatot hozott. Ha nem kommenteltél vagy szólaltál meg, láthatatlan voltál. Nem tudtál csak úgy hallgatni a másik mellett, csak a szavaiddal lehettél jelen. A karantén elmúlásával csodálatos volt újra megtapasztalni, hogy nem kell feltétlenül beszélni, hogy létezzek a másik számára.

MN: Sokszor bújsz másvalaki bőrébe, szerepverseken keresztül beszélsz. Van az új kötet szereplői közül, akár azon kívül olyan figura, akire példaképként tudsz tekinteni?

TT: Ezek a szerepek leginkább magánmitológiás kisajátítások, ebben a kötetben többnyire bibliai, az előzőben inkább irodalmi szereplőkkel. Nem került be a kötetbe, nem is feltétlenül tervezek írni róla, de nagyon fontos számomra Eszter királyné az Eszter könyvéből, aki a Biblia kevés női főszereplőinek egyike. Lényegében diplomata volt, hiszen azzal dolgozott, hogy a megfelelő időben mondott ki vagy hallgatott el információkat. A szavak erejével tudott egy nép megmentőjévé válni egy teljesen őrült és kiszámíthatatlan világban.

MN: A mostani kötet címe játékos is. Kié a sok hang?

TT: Általában milyen szituációban hangzik el ez a kérés? Például, amikor egy felnőtt zsibongó gyerekek között próbál rendet tenni. Mindegyikük történetére kíváncsi, de tudja, hogy ha egyszerre beszélnek, senkiét sem fogja megérteni. Roppant frusztrálónak érzem a hétköznapok kommunikációs zaját. A mai információs túltermelésben szerintem két védekező mechanizmus lehetséges: az első, hogy elzárkózott remete módjára élek, de akkor nem fogom tudni, hogy mi történik a világban. Vagy megpróbálok tájékozódni, de mivel nincsenek már meg a nyilvánosságnak azok a hagyományos kapuőrfunkciói, amelyek évtizedekkel ezelőtt megvoltak, és egyszerűen képtelenség minden hír forrásellenőrzését elvégezni, nem fogom tudni, hogy mekkora a valóságtartalmuk. Nekem egyik út sem tetszik. Egyebek közt ezért is lenne jó, ha egyszerre csak egy beszélne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.