Interjú

„Nem kell mindig megtörni a hallgatást”

Turi Tímea költő, szerkesztő

Könyv

Új verseskötete, az Egyszerre egy beszéljen apropóján beszédről és hallgatásról, környezetünk kommunikációs zajáról beszélgettünk, de kérdeztük szerkesztői tapasztalatairól és a magyar irodalom jelenlegi helyzetéről is.

Magyar Narancs: Köteteken átívelő, visszatérő témád a beszéd és a hallgatás viszonya. Miért?

Turi Tímea: Különös, de ezek nem feltétlenül ellentétek. Sokszor nem is olyan egyértelmű, hogy tényleg azt mondom-e el, ami elhangzik, vagy tényleg arról nem beszélek-e, amit elhallgatok. Ez nemcsak az irodalomban, hanem a mindennapi társalgásban is így van. Az ilyen nyelvi helyzetek dinamikája érdekel.

MN: Az Anna visszafordul cí­mű, 2017-es köteted egyik versében, A tenyészvásárban írod: „…Ahogy öregszik az ember, / egyre többet mondana, de egyre kevesebb / a megengedhető”. Miért van ez így?

TT: Ahogy idősödik az ember, bizonyos mondatokat könnyebben mond ki, bizonyos konfliktusokat könnyebben vállal fel. Szerencsés esetben korábban, szerencsétlenebb esetben később, de megtanulunk nemet mondani. És vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem feltétlenül kell szóvá tenni. A nyelvvel nemcsak bántani tudunk, hanem meg is tudjuk védeni magunkat. A beszéd és hallgatás viszonyában például a Covid alatti online létezés érdekes tapasztalatot hozott. Ha nem kommenteltél vagy szólaltál meg, láthatatlan voltál. Nem tudtál csak úgy hallgatni a másik mellett, csak a szavaiddal lehettél jelen. A karantén elmúlásával csodálatos volt újra megtapasztalni, hogy nem kell feltétlenül beszélni, hogy létezzek a másik számára.

MN: Sokszor bújsz másvalaki bőrébe, szerepverseken keresztül beszélsz. Van az új kötet szereplői közül, akár azon kívül olyan figura, akire példaképként tudsz tekinteni?

TT: Ezek a szerepek leginkább magánmitológiás kisajátítások, ebben a kötetben többnyire bibliai, az előzőben inkább irodalmi szereplőkkel. Nem került be a kötetbe, nem is feltétlenül tervezek írni róla, de nagyon fontos számomra Eszter királyné az Eszter könyvéből, aki a Biblia kevés női főszereplőinek egyike. Lényegében diplomata volt, hiszen azzal dolgozott, hogy a megfelelő időben mondott ki vagy hallgatott el információkat. A szavak erejével tudott egy nép megmentőjévé válni egy teljesen őrült és kiszámíthatatlan világban.

MN: A mostani kötet címe játékos is. Kié a sok hang?

TT: Általában milyen szituációban hangzik el ez a kérés? Például, amikor egy felnőtt zsibongó gyerekek között próbál rendet tenni. Mindegyikük történetére kíváncsi, de tudja, hogy ha egyszerre beszélnek, senkiét sem fogja megérteni. Roppant frusztrálónak érzem a hétköznapok kommunikációs zaját. A mai információs túltermelésben szerintem két védekező mechanizmus lehetséges: az első, hogy elzárkózott remete módjára élek, de akkor nem fogom tudni, hogy mi történik a világban. Vagy megpróbálok tájékozódni, de mivel nincsenek már meg a nyilvánosságnak azok a hagyományos kapuőrfunkciói, amelyek évtizedekkel ezelőtt megvoltak, és egyszerűen képtelenség minden hír forrásellenőrzését elvégezni, nem fogom tudni, hogy mekkora a valóságtartalmuk. Nekem egyik út sem tetszik. Egyebek közt ezért is lenne jó, ha egyszerre csak egy beszélne.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.