Interjú

„Nem kell mindig megtörni a hallgatást”

Turi Tímea költő, szerkesztő

Könyv

Új verseskötete, az Egyszerre egy beszéljen apropóján beszédről és hallgatásról, környezetünk kommunikációs zajáról beszélgettünk, de kérdeztük szerkesztői tapasztalatairól és a magyar irodalom jelenlegi helyzetéről is.

Magyar Narancs: Köteteken átívelő, visszatérő témád a beszéd és a hallgatás viszonya. Miért?

Turi Tímea: Különös, de ezek nem feltétlenül ellentétek. Sokszor nem is olyan egyértelmű, hogy tényleg azt mondom-e el, ami elhangzik, vagy tényleg arról nem beszélek-e, amit elhallgatok. Ez nemcsak az irodalomban, hanem a mindennapi társalgásban is így van. Az ilyen nyelvi helyzetek dinamikája érdekel.

MN: Az Anna visszafordul cí­mű, 2017-es köteted egyik versében, A tenyészvásárban írod: „…Ahogy öregszik az ember, / egyre többet mondana, de egyre kevesebb / a megengedhető”. Miért van ez így?

TT: Ahogy idősödik az ember, bizonyos mondatokat könnyebben mond ki, bizonyos konfliktusokat könnyebben vállal fel. Szerencsés esetben korábban, szerencsétlenebb esetben később, de megtanulunk nemet mondani. És vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem feltétlenül kell szóvá tenni. A nyelvvel nemcsak bántani tudunk, hanem meg is tudjuk védeni magunkat. A beszéd és hallgatás viszonyában például a Covid alatti online létezés érdekes tapasztalatot hozott. Ha nem kommenteltél vagy szólaltál meg, láthatatlan voltál. Nem tudtál csak úgy hallgatni a másik mellett, csak a szavaiddal lehettél jelen. A karantén elmúlásával csodálatos volt újra megtapasztalni, hogy nem kell feltétlenül beszélni, hogy létezzek a másik számára.

MN: Sokszor bújsz másvalaki bőrébe, szerepverseken keresztül beszélsz. Van az új kötet szereplői közül, akár azon kívül olyan figura, akire példaképként tudsz tekinteni?

TT: Ezek a szerepek leginkább magánmitológiás kisajátítások, ebben a kötetben többnyire bibliai, az előzőben inkább irodalmi szereplőkkel. Nem került be a kötetbe, nem is feltétlenül tervezek írni róla, de nagyon fontos számomra Eszter királyné az Eszter könyvéből, aki a Biblia kevés női főszereplőinek egyike. Lényegében diplomata volt, hiszen azzal dolgozott, hogy a megfelelő időben mondott ki vagy hallgatott el információkat. A szavak erejével tudott egy nép megmentőjévé válni egy teljesen őrült és kiszámíthatatlan világban.

MN: A mostani kötet címe játékos is. Kié a sok hang?

TT: Általában milyen szituációban hangzik el ez a kérés? Például, amikor egy felnőtt zsibongó gyerekek között próbál rendet tenni. Mindegyikük történetére kíváncsi, de tudja, hogy ha egyszerre beszélnek, senkiét sem fogja megérteni. Roppant frusztrálónak érzem a hétköznapok kommunikációs zaját. A mai információs túltermelésben szerintem két védekező mechanizmus lehetséges: az első, hogy elzárkózott remete módjára élek, de akkor nem fogom tudni, hogy mi történik a világban. Vagy megpróbálok tájékozódni, de mivel nincsenek már meg a nyilvánosságnak azok a hagyományos kapuőrfunkciói, amelyek évtizedekkel ezelőtt megvoltak, és egyszerűen képtelenség minden hír forrásellenőrzését elvégezni, nem fogom tudni, hogy mekkora a valóságtartalmuk. Nekem egyik út sem tetszik. Egyebek közt ezért is lenne jó, ha egyszerre csak egy beszélne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.