Interjú

„Nem kell mindig megtörni a hallgatást”

Turi Tímea költő, szerkesztő

Könyv

Új verseskötete, az Egyszerre egy beszéljen apropóján beszédről és hallgatásról, környezetünk kommunikációs zajáról beszélgettünk, de kérdeztük szerkesztői tapasztalatairól és a magyar irodalom jelenlegi helyzetéről is.

Magyar Narancs: Köteteken átívelő, visszatérő témád a beszéd és a hallgatás viszonya. Miért?

Turi Tímea: Különös, de ezek nem feltétlenül ellentétek. Sokszor nem is olyan egyértelmű, hogy tényleg azt mondom-e el, ami elhangzik, vagy tényleg arról nem beszélek-e, amit elhallgatok. Ez nemcsak az irodalomban, hanem a mindennapi társalgásban is így van. Az ilyen nyelvi helyzetek dinamikája érdekel.

MN: Az Anna visszafordul cí­mű, 2017-es köteted egyik versében, A tenyészvásárban írod: „…Ahogy öregszik az ember, / egyre többet mondana, de egyre kevesebb / a megengedhető”. Miért van ez így?

TT: Ahogy idősödik az ember, bizonyos mondatokat könnyebben mond ki, bizonyos konfliktusokat könnyebben vállal fel. Szerencsés esetben korábban, szerencsétlenebb esetben később, de megtanulunk nemet mondani. És vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem feltétlenül kell szóvá tenni. A nyelvvel nemcsak bántani tudunk, hanem meg is tudjuk védeni magunkat. A beszéd és hallgatás viszonyában például a Covid alatti online létezés érdekes tapasztalatot hozott. Ha nem kommenteltél vagy szólaltál meg, láthatatlan voltál. Nem tudtál csak úgy hallgatni a másik mellett, csak a szavaiddal lehettél jelen. A karantén elmúlásával csodálatos volt újra megtapasztalni, hogy nem kell feltétlenül beszélni, hogy létezzek a másik számára.

MN: Sokszor bújsz másvalaki bőrébe, szerepverseken keresztül beszélsz. Van az új kötet szereplői közül, akár azon kívül olyan figura, akire példaképként tudsz tekinteni?

TT: Ezek a szerepek leginkább magánmitológiás kisajátítások, ebben a kötetben többnyire bibliai, az előzőben inkább irodalmi szereplőkkel. Nem került be a kötetbe, nem is feltétlenül tervezek írni róla, de nagyon fontos számomra Eszter királyné az Eszter könyvéből, aki a Biblia kevés női főszereplőinek egyike. Lényegében diplomata volt, hiszen azzal dolgozott, hogy a megfelelő időben mondott ki vagy hallgatott el információkat. A szavak erejével tudott egy nép megmentőjévé válni egy teljesen őrült és kiszámíthatatlan világban.

MN: A mostani kötet címe játékos is. Kié a sok hang?

TT: Általában milyen szituációban hangzik el ez a kérés? Például, amikor egy felnőtt zsibongó gyerekek között próbál rendet tenni. Mindegyikük történetére kíváncsi, de tudja, hogy ha egyszerre beszélnek, senkiét sem fogja megérteni. Roppant frusztrálónak érzem a hétköznapok kommunikációs zaját. A mai információs túltermelésben szerintem két védekező mechanizmus lehetséges: az első, hogy elzárkózott remete módjára élek, de akkor nem fogom tudni, hogy mi történik a világban. Vagy megpróbálok tájékozódni, de mivel nincsenek már meg a nyilvánosságnak azok a hagyományos kapuőrfunkciói, amelyek évtizedekkel ezelőtt megvoltak, és egyszerűen képtelenség minden hír forrásellenőrzését elvégezni, nem fogom tudni, hogy mekkora a valóságtartalmuk. Nekem egyik út sem tetszik. Egyebek közt ezért is lenne jó, ha egyszerre csak egy beszélne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.