ŐSZI PROGRAMAJÁNLÓ

A kétségbeesés mosolya

Arnon Grunberg írói portréja

Könyv

Hollandia lesz a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, így ismét Magyarországra jön a világhírű író is. Megnéztük, hogy mitől is olyan lehengerlő az életműve.

 

 „Jörgen Hofmeester áll a konyhában, és tonhalat vág a bulira. Bal kezével tartja a nyers halat. A kést úgy mozgatja, ahogyan a »Készítsünk otthon szusit és szasimit!« című tanfolyamon tanulta, melyre öt évvel ezelőtt a nejével járt. Nem szabad túlságosan rányomni, ennyi a titok.” Így indul a sztáríró eddigi talán legfontosabb regénye, a Tirza (Wekerle Szabolcs hű fordítása). Ha ironikus ars poeticaként próbáljuk olvasni (nem nehéz), rögtön a grunbergi regény alapvető hozzáállását érhetjük tetten: igenis, rá kell nyomni, amennyire csak lehet, nyiszálni, tépni, marcangolni. Ha van egyáltalán titok, akkor az ebben a nyers kíméletlenségben keresendő.

Mégis megtartották

Titoknak márpedig lennie kell, a most 52 éves író ugyanis elérte, ami nemcsak a holland, de az európai irodalomban is keveseknek sikerült: egyszerre van könyveinek kritikai és piaci sikere, miközben az ismertségéért nem kellett komoly kompromisszumokat kötnie. Vagy amennyiben mégis, úgy ezeket is be tudta fordítani, valósággal bedarálni a burjánzóan növekvő életművébe.

Az Arnon Yasha Yves Grünberg néven Amszterdamban született szerző életútját és irodalmi pályáját is nagyban meghatározta a családi háttere. Anyja és apja is német zsidó volt, mindketten holokauszt-túlélők (az anya Auschwitzot is megjárta), akik Hollan­diában kerestek menedéket és új életet. Az író több könyvében is – először 1994-es bestsellerében, az önéletrajzi Uborkaszezonban (Blauwe maandagen) – részletesen beszámol a szüleihez fűződő viszonyáról, és arról az egész fojtogató mikrovilágról, amelyben felnőtt. A szülők menekültek német gyökereiktől, de szabadulni nem tudtak. Grunberg erről így mesélt lapunknak jó húsz évvel ezelőtt: „Elég muris német szigetet teremtettek maguk körül Amszterdamban, német ételeket főztek, délután négykor hatalmas gyümölcslepényeket ettek a kávéjukhoz, míg a hollandok csak egy kis aprósüteményt fogyasztanak a tea mellé. Gyakran utaztunk Németországba. Német volt az anyanyelvük, ezért nemhogy Németország ellen neveltek, inkább Hollandiát cikizték a randa nyelve miatt, meg hogy nincs semmi kultúrája” (lásd: Ideiglenesen Amszterdamban, Magyar Narancs, 2002. november 28.). Ebből a „német szigetből” volt kénytelen kitörni a fiatal lázadó Grunberg – tulajdonképpen azzal, hogy huszonhárom évesen holland íróvá vált. A nővére vallásos zsidóként kereste az útját, és ma egy izraeli ortodox telepen él.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.