ŐSZI PROGRAMAJÁNLÓ

A kétségbeesés mosolya

Arnon Grunberg írói portréja

Könyv

Hollandia lesz a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, így ismét Magyarországra jön a világhírű író is. Megnéztük, hogy mitől is olyan lehengerlő az életműve.

 

 „Jörgen Hofmeester áll a konyhában, és tonhalat vág a bulira. Bal kezével tartja a nyers halat. A kést úgy mozgatja, ahogyan a »Készítsünk otthon szusit és szasimit!« című tanfolyamon tanulta, melyre öt évvel ezelőtt a nejével járt. Nem szabad túlságosan rányomni, ennyi a titok.” Így indul a sztáríró eddigi talán legfontosabb regénye, a Tirza (Wekerle Szabolcs hű fordítása). Ha ironikus ars poeticaként próbáljuk olvasni (nem nehéz), rögtön a grunbergi regény alapvető hozzáállását érhetjük tetten: igenis, rá kell nyomni, amennyire csak lehet, nyiszálni, tépni, marcangolni. Ha van egyáltalán titok, akkor az ebben a nyers kíméletlenségben keresendő.

Mégis megtartották

Titoknak márpedig lennie kell, a most 52 éves író ugyanis elérte, ami nemcsak a holland, de az európai irodalomban is keveseknek sikerült: egyszerre van könyveinek kritikai és piaci sikere, miközben az ismertségéért nem kellett komoly kompromisszumokat kötnie. Vagy amennyiben mégis, úgy ezeket is be tudta fordítani, valósággal bedarálni a burjánzóan növekvő életművébe.

Az Arnon Yasha Yves Grünberg néven Amszterdamban született szerző életútját és irodalmi pályáját is nagyban meghatározta a családi háttere. Anyja és apja is német zsidó volt, mindketten holokauszt-túlélők (az anya Auschwitzot is megjárta), akik Hollan­diában kerestek menedéket és új életet. Az író több könyvében is – először 1994-es bestsellerében, az önéletrajzi Uborkaszezonban (Blauwe maandagen) – részletesen beszámol a szüleihez fűződő viszonyáról, és arról az egész fojtogató mikrovilágról, amelyben felnőtt. A szülők menekültek német gyökereiktől, de szabadulni nem tudtak. Grunberg erről így mesélt lapunknak jó húsz évvel ezelőtt: „Elég muris német szigetet teremtettek maguk körül Amszterdamban, német ételeket főztek, délután négykor hatalmas gyümölcslepényeket ettek a kávéjukhoz, míg a hollandok csak egy kis aprósüteményt fogyasztanak a tea mellé. Gyakran utaztunk Németországba. Német volt az anyanyelvük, ezért nemhogy Németország ellen neveltek, inkább Hollandiát cikizték a randa nyelve miatt, meg hogy nincs semmi kultúrája” (lásd: Ideiglenesen Amszterdamban, Magyar Narancs, 2002. november 28.). Ebből a „német szigetből” volt kénytelen kitörni a fiatal lázadó Grunberg – tulajdonképpen azzal, hogy huszonhárom évesen holland íróvá vált. A nővére vallásos zsidóként kereste az útját, és ma egy izraeli ortodox telepen él.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.