„Jörgen Hofmeester áll a konyhában, és tonhalat vág a bulira. Bal kezével tartja a nyers halat. A kést úgy mozgatja, ahogyan a »Készítsünk otthon szusit és szasimit!« című tanfolyamon tanulta, melyre öt évvel ezelőtt a nejével járt. Nem szabad túlságosan rányomni, ennyi a titok.” Így indul a sztáríró eddigi talán legfontosabb regénye, a Tirza (Wekerle Szabolcs hű fordítása). Ha ironikus ars poeticaként próbáljuk olvasni (nem nehéz), rögtön a grunbergi regény alapvető hozzáállását érhetjük tetten: igenis, rá kell nyomni, amennyire csak lehet, nyiszálni, tépni, marcangolni. Ha van egyáltalán titok, akkor az ebben a nyers kíméletlenségben keresendő.
Mégis megtartották
Titoknak márpedig lennie kell, a most 52 éves író ugyanis elérte, ami nemcsak a holland, de az európai irodalomban is keveseknek sikerült: egyszerre van könyveinek kritikai és piaci sikere, miközben az ismertségéért nem kellett komoly kompromisszumokat kötnie. Vagy amennyiben mégis, úgy ezeket is be tudta fordítani, valósággal bedarálni a burjánzóan növekvő életművébe.
Az Arnon Yasha Yves Grünberg néven Amszterdamban született szerző életútját és irodalmi pályáját is nagyban meghatározta a családi háttere. Anyja és apja is német zsidó volt, mindketten holokauszt-túlélők (az anya Auschwitzot is megjárta), akik Hollandiában kerestek menedéket és új életet. Az író több könyvében is – először 1994-es bestsellerében, az önéletrajzi Uborkaszezonban (Blauwe maandagen) – részletesen beszámol a szüleihez fűződő viszonyáról, és arról az egész fojtogató mikrovilágról, amelyben felnőtt. A szülők menekültek német gyökereiktől, de szabadulni nem tudtak. Grunberg erről így mesélt lapunknak jó húsz évvel ezelőtt: „Elég muris német szigetet teremtettek maguk körül Amszterdamban, német ételeket főztek, délután négykor hatalmas gyümölcslepényeket ettek a kávéjukhoz, míg a hollandok csak egy kis aprósüteményt fogyasztanak a tea mellé. Gyakran utaztunk Németországba. Német volt az anyanyelvük, ezért nemhogy Németország ellen neveltek, inkább Hollandiát cikizték a randa nyelve miatt, meg hogy nincs semmi kultúrája” (lásd: Ideiglenesen Amszterdamban, Magyar Narancs, 2002. november 28.). Ebből a „német szigetből” volt kénytelen kitörni a fiatal lázadó Grunberg – tulajdonképpen azzal, hogy huszonhárom évesen holland íróvá vált. A nővére vallásos zsidóként kereste az útját, és ma egy izraeli ortodox telepen él.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
