ŐSZI PROGRAMAJÁNLÓ

A kétségbeesés mosolya

Arnon Grunberg írói portréja

Könyv

Hollandia lesz a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, így ismét Magyarországra jön a világhírű író is. Megnéztük, hogy mitől is olyan lehengerlő az életműve.

 

 „Jörgen Hofmeester áll a konyhában, és tonhalat vág a bulira. Bal kezével tartja a nyers halat. A kést úgy mozgatja, ahogyan a »Készítsünk otthon szusit és szasimit!« című tanfolyamon tanulta, melyre öt évvel ezelőtt a nejével járt. Nem szabad túlságosan rányomni, ennyi a titok.” Így indul a sztáríró eddigi talán legfontosabb regénye, a Tirza (Wekerle Szabolcs hű fordítása). Ha ironikus ars poeticaként próbáljuk olvasni (nem nehéz), rögtön a grunbergi regény alapvető hozzáállását érhetjük tetten: igenis, rá kell nyomni, amennyire csak lehet, nyiszálni, tépni, marcangolni. Ha van egyáltalán titok, akkor az ebben a nyers kíméletlenségben keresendő.

Mégis megtartották

Titoknak márpedig lennie kell, a most 52 éves író ugyanis elérte, ami nemcsak a holland, de az európai irodalomban is keveseknek sikerült: egyszerre van könyveinek kritikai és piaci sikere, miközben az ismertségéért nem kellett komoly kompromisszumokat kötnie. Vagy amennyiben mégis, úgy ezeket is be tudta fordítani, valósággal bedarálni a burjánzóan növekvő életművébe.

Az Arnon Yasha Yves Grünberg néven Amszterdamban született szerző életútját és irodalmi pályáját is nagyban meghatározta a családi háttere. Anyja és apja is német zsidó volt, mindketten holokauszt-túlélők (az anya Auschwitzot is megjárta), akik Hollan­diában kerestek menedéket és új életet. Az író több könyvében is – először 1994-es bestsellerében, az önéletrajzi Uborkaszezonban (Blauwe maandagen) – részletesen beszámol a szüleihez fűződő viszonyáról, és arról az egész fojtogató mikrovilágról, amelyben felnőtt. A szülők menekültek német gyökereiktől, de szabadulni nem tudtak. Grunberg erről így mesélt lapunknak jó húsz évvel ezelőtt: „Elég muris német szigetet teremtettek maguk körül Amszterdamban, német ételeket főztek, délután négykor hatalmas gyümölcslepényeket ettek a kávéjukhoz, míg a hollandok csak egy kis aprósüteményt fogyasztanak a tea mellé. Gyakran utaztunk Németországba. Német volt az anyanyelvük, ezért nemhogy Németország ellen neveltek, inkább Hollandiát cikizték a randa nyelve miatt, meg hogy nincs semmi kultúrája” (lásd: Ideiglenesen Amszterdamban, Magyar Narancs, 2002. november 28.). Ebből a „német szigetből” volt kénytelen kitörni a fiatal lázadó Grunberg – tulajdonképpen azzal, hogy huszonhárom évesen holland íróvá vált. A nővére vallásos zsidóként kereste az útját, és ma egy izraeli ortodox telepen él.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.