Puffogások, hurrogások, dühhenések

Emőd Tamás:

Miért haragudtok?

 

Én nem tudom, hogy miért haragudtok,

hisz ahova mi, ti is odajuttok.

 

Alig tíz-húsz év: jön a csend, a béke,

megtelik dombbal kint a faluvége.

 

Tövén a dombnak, virágnak, vetésnek,

alvás a vége minden ébredésnek.

 

Alig tíz-húsz év: porrá ülepednek

odakint, akik itt ma tülekednek.

 

Alig tíz-húsz év: odafent a padkán

egy szegen nyű szét a ködmön s a kaftán.

 

Elnyűvik a bot, elpuffog a bomba,

feldugja fejét a temetőgomba.

 

Elmállik a csont, elporlik a bicska,

én egy talicska, te is egy talicska.

 

Eldühhen a düh, elhurrog az átok,

sírfelirattá válnak a Plakátok.

 

Jön az uj Firma. Ez a rend az úzus:

ez ellen nincsen Numerus Klaúzus.

 

Huhogtál? – Hol vagy? Már nem vagy valóság.

Meg se zökken az örökkévalóság.

 

Öklöztök, üttök, út árkába rugtok?

Egy út, egy árok. Miért haragudtok?

Stílusa, verseszménye, formaérzéke és az, hogy Füst Milánnál alig három héttel később született, Emőd Tamás helyét a Nyugat első nemzedékének tagjai között jelöli ki. A lapban mégis mindössze egyetlen írása jelent meg, amely négy oldal sincs, ráadásul egy egészet abból is elfoglal Ady két portréja. Az írás ezeknek a fényképeknek a keletkezéséről szól: az egyiken Ady előtt épp a Nyugat első száma fekszik, benne A magyar Pimodannal és A Sionhegy alatt című versével. Emődöt és bálványozott barátját a közös nagyváradi múlt kötötte össze, és A Holnap című, hét költő verseit tartalmazó antológia, amely a városban jelent meg 1908-ban, és a maga korában nagyobb feltűnést keltett, mint az induló Nyugat.