poeta.doc

Nem pótol engem soha más

Könyv

Szűcs Teri: Széklet, az ismerős anyag

Szűcs Teri: Széklet, az ismerős anyag

 

Mikor először mostam kezet tavasszal,

a koronavírus-járvány első hulláma idején

úgy, hogy utána hozzá kellett érnem anyámhoz,

miközben sokáig és alaposan szappanoztam

és újraszappanoztam az ujjközeimet, rájöttem,

hogy mindent rosszul tudtam arról, mi a mocsok. Azt

hittem addig, hogy a szennyezés forrása

anyám. De én voltam, aki fertőzött terekben járt.

Korábban ezt írtam: Ami feldühít, és amitől

elfelejtem, amit a demenciáról tudok, az a

beteg körül gyűlő piszok. Ezt folyamatosan

takarítani kell. A takony, a kiköpött étel, a széklet

és vizelet a falakon – nehéz elviselni. Hosszan tart

a türelmem, de aztán felgyűlik és túlárad

rajtam a testi anyag, amivel nem akarok

együtt élni, és megosztani a felületeket.

Azóta anyám sokat tanult, a procedurális

emlékezetébe beíródott a tiltás, hogy nem

nyúlhat a széklethez. Könnyebb a dolgunk, tereink

tisztábbak, vannak segítőink, de nappalunk és éjszakánk

a vécéztetés strukturálja. Hogy szenvedés és

szégyen nélkül ürüljön anyám testéből a széklet

és a vizelet, hogy szűnjön a nem-ürítés kínja.

Nem a család nyál- és salakanyag-közösségéről

beszélek, ahová mint vírus furakodna be az idegen –

szégyenkeznék, ha így értenétek. Csak arról, hogyan

vált ismerőssé az anyag a testünkből. Ezt, ha kell, lemosom.

Anyám testének tisztaságára büszke vagyok. Barack-

és kókuszillat, mandula és narancsvirág, vadrózsa,

eper-málna. Haját hullámosra szárítjuk. Ha ő

már megfürdött, én következem. Állok a zuhany

alatt, mint aki visszakapta a testét. Ez a test

hirtelen középkorú lett. Előjelek voltak: a bőr

megereszkedett, elszarusodott, ráncolódott, szőrösödött.

Nektek, barátaim, akiknek van gyereketek,

nem mondok újat. Megmosom, aki valaha

engem mosott és a fenekemet törölte.

Ha az ember beírja a keresőbe, hogy nemlehetelfelejteni, akkor az első találat Nádas Gábor és Szenes Iván slágere lesz – ebből az egyik sor ennek az írásnak a címe –, de rögtön utána Szűcs Teri blogja jön. Az a sorozat, amelyet az egyébként irodalomtudós blogger az édesanyja demenciájáról kezdett írni tavaly májusban. Az eddigi huszonhárom bejegyzés egészen különleges művé áll össze, amely a kezdetektől fogva úgy hiánytalan egész, hogy minden poszt egy újabb koncentrikus körben bővíti az addigiakat, kívülről, belülről, vagy valamely egészen más tartományban.

„A demencia csodálatos világa – ide kell belépnünk”: ezzel a mondattal fejeződik be a második bejegyzés. A szerző a dolog természete folytán tavaly tavaszszal még nyilvánvalóan nem tudhatta, hogy később pontosan mit fog írni, a felhívásában szereplő értéktartalom meghatározásában mégsem tévedett. Csodálatos világot tár fel Szűcs Teri huszonhárom posztja, nehéz elképzelni, hogy ezeket és a még megírandó bejegyzéseit egyszer ne vehessük kézbe majd könyvként is: a legjobb kiadóknak kellene versengeniük érte.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Két tüntetés Magyarországon

Internetes tartalomgyártók egy csoportja szervezett tüntetést két héttel ezelőtt pénteken a Hősök terére. A rendezvényen nagyszámú érdeklődő, úgymond tüntető jelent meg, egyes becslések szerint 50 ezren voltak, mások 150 ezresre saccolták a tömeget, nem tudjuk pontosan, a számláló a mai napig pörög, s nem is fogja abbahagyni, míg egy új követőt, feliratkozót is fial. Tény viszont, ami tény, az utóbbi évek legnépesebb tiltakozó megmozdulásáról van szó.

Te(l)jes kanna

A múlt évadban egy szombathelyi előadás, a Horváth Csaba rendezte Kivilágos kivirradtig nyerte el a legjobb előadás és a legjobb rendezés díját a Színházi Kritikusok Céhétől.

Olvasó kerestetik

Miközben tudjuk, milyen nehézségekkel küzdenek mind a független, mind a kőszínházi társulatok, talán nem az a színházi szféra legnagyobb kérdése, hogy olvasnak-e még az emberek leírt drámaszövegeket.

„Mintha a saját családjukról szólna”

Alföldi Róbert rendezésében mutatták be ősszel a Radnóti Színházban a 3tél című darabját, amelyet korábban London és Zágráb mellett Tokióban is nagy sikerrel játszottak. A szerzővel történelem és politika összefüggéseiről, személyes kötődésről és az állandó kívülállóság érzéséről is beszélgettünk.

Mindent a szemnek

Védi-e szerzői jog a látványtervezőket? A törvény betűje szerint akár védhetné, de a gyakorlatban ezt nehéz érvényesíteni, és jogdíjra csak nagyon ritkán tarthatnak számot a díszlet- és jelmeztervezők. Két szakmabelivel, Nagy Fruzsinával és Egyed Zoltánnal beszéltünk a kérdésről.

„Valami furcsa kereszt”

Júliustól ő lesz a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatója. Az eddig szabadúszóként dolgozó alkotót a ma kivételszámba menő, szakmai szempontokon alapuló pályázat mellett a tervei­ről és arról is kérdeztük, miért távolodott el a Freeszfétől.

 

Színjátékkal leplezett hátraarc

Az Országgyűlés hétfőn ratifikálta Svédország NATO-tagságát, előtte pedig Ulf Kristersson kisegítette Orbán Viktort az egyre kínosabb másfél éves színjáték lezárásában. A gyorsan aláírt katonai megállapodások jó ideje a fiókban heverhettek, azaz nem új fejlemények, mint azt a propaganda sulykolja.

Európai választások, hazai tétek

Az elmúlt hetekben a magyar politika a K. Endrének adott elnöki kegyelem, majd Novák Katalin lemondása körül forgott. A történtek jelentőségéhez nem fér kétség: a mélyen megosztott magyar társadalomban szinte páratlan, hogy olyan ügy foglalkoztassa a közéletet, amelynek megítélése tömegek számára nem pártpolitikai kérdés.

„Nem elég a János bácsikat lecserélni”

Egy megismételt kutatás szerint a gyermekbántalmazásért kiszabott büntetések összességükben tovább enyhültek, és a felderített esetek száma is több mint a felére csökkent. És többnyire továbbra sem az agresszort emelik ki a családból, sokkal inkább a gyermekeket.

 

Káderhiány

Kemény, az aljasságtól sem mentes lejárató kampányokra számítanak ellenzéki polgármesterek. A Fidesz imázsát sok más ügy mellett a kegyelmi botrány is megtépázta, és az is látszik, hogy számos helyen nem sikerült a kormánypárti csapatoknak újraszer­vezni magukat 2019 után.