A Los Angeles-i Higher Education Research Institute (HERI) egy felmérése szerint radikálisan megnőtt azoknak a diákoknak a száma, akik képtelenek időben befejezni az egyetemet. Míg a 60-as években a felsőoktatásba lépő gólyák 46,7 százaléka diplomázott le négy éven belül, ez az arány 1994-ben 36,4 százalékra csökkent. Állami képzésben a diákok jóval tovább húzzák tanulmányaikat, mint magániskolába járó társaik, ennek feltehetően a borsos tandíj az oka. Mindezek mellett - költségtérítés ide vagy oda - az Egyesült Államokban a 4 éves BA-képzést (Bachelor of Arts, felsőoktatási alapfokozat) 6-7 éve végzők egyik intézményfajtában sem számítanak az ornitológiai ritkaságok közé.
Nyugat-Európában sem más a helyzet: a legtöbb államban a tényleges tanulmányi idő jóval magasabb, mint azt a képzés indokolttá tenné. Németországban például a gimnáziumitanár-képzésben átlagosan 14,4 félévet, a mérnökképzésben pedig 13,9 félévet töltenek el a diákok. Ausztriában ma átlagosan 6,4 évig tart, amíg egy felsőfokú tanintézetbe beiratkozó hallgató eljut a diplomáig.
Bár Magyarországon is előfordul, hogy valaki 7-8 évig jár egyetemre, nálunk azonban egyelőre kevés ilyen hallgató van. Az "őskövületeket" gyakran különös megbecsülés övezi az egyetemisták körében, úgyszólván nevezetességnek számítanak: a pesti bölcsészek kari lapja, a PBU például külön cikkben emlékezett meg egy mindenki által ismert öregdiák nagyjából egy évtized alatt megszerzett diplomájának átadásáról. Itthon azonban nem mutatható ki a Nyugat-Európára és az Egyesült Államokra jellemző trend, hiszen a nappali tagozatos egyetemistáknak és főiskolásoknak pusztán 2 százaléka idősebb 24 évnél, és nagy részük nem a halogatás miatt van még a felsőoktatási intézmény berkein belül, hanem mert eltartott egy ideig, míg túlevickélt a felvételin.
Pedig a jogi szabályozás sem indokolja a magyar egyetemisták gyors végzési hajlandóságát, azt, hogy átlagosan 4,1 év alatt már megszerzik az első diplomájukat: az államilag a felsőoktatásban adott szakon eltölthető félévek száma nincs maximálva. A különbség valódi okát a hozzáértők inkább kulturális és strukturális eltérésekben látják. "Nem egyértelműen rossz dolog, ha kitolódik a végzés ideje - állítja Lisznyai Sándor tanácsadó, pszichológus. - A társadalom azt várja, hogy a diákok gyorsan végezzék el a kijelölt feladataikat, teljesítsék az előírt tárgyakat, haladjanak előre egy viszonylag meghatározott életpályán, bár szerintem valójában éppen ezzel ellentétes irányba kellene elindulnunk: kevésbé strukturált életre és kevésbé korhoz kötött egyetemekre lenne szükség. Nem helyes, hogy a felsőoktatási intézmények ennyire iskolásak. A kreditrendszer eredeti mondanivalója az lenne, hogy jóval hosszabb >>kipróbálási periódustAz Európai Felsőoktatási Térség oktatási struktúrája az oktatás és a munka világa közötti határ elmosását szorgalmazza. Az EU-alapelveket átvenni igyekvő Oktatási Minisztérium legújabb, 2003. szeptember 20-ai vitairata szerint "a magyar felsőoktatás képzési szerkezetének átalakítása mindenekelőtt a képzés lineárissá (ciklusossá) tételét követeli meg". A tervek szerint az első képzési ciklus általában 3 éves (6 szemeszteres, 180 kredites), amely végén BA fokozatot lehet majd szerezni, és amely tartalmaz valamilyen szakképzettséget is. Erre épül a második ciklus (mesterképzés), amely általában 2 éves (4 szemeszteres, 120 kredites), célja a tudományos kutatáshoz, a magasabb szintű diszciplináris ismeretek megszerzéséhez szükséges készségek és kompetenciák kialakítása; ennek végén az MA (Master of Arts) fokozatot nyerheti el a hallgató. (A harmadik ciklus a doktori képzés.) E szerkezet kialakításával a felsőoktatás vezetői azt kívánják elérni, hogy több olyan pont keletkezzék, ahol egy-egy korábbi képzési szakaszt sikerrel elvégzők rövidebb-hosszabb idő után folytathatják tanulmányaikat, sőt úgy vélik, a kis
kirándulások a munka világába
adaptívak a társadalom szempontjából is. Egy azonban biztos: az egyetem szerepe meg fog változni.
Az identitásfejlődési elméletek szerint az egyetem elvileg afféle moratórium, lélegzetvételnyi hely a középiskola és a munkába állás között, ahol olyan dolgokat tehetnek meg az emberek, amelyekre később nem lesz lehetőségük. A felsőoktatás találkozóhely, ahol a diákok ötleteket kaphatnak egymástól, egyéni életpályájukhoz szokásokat, attitűdöket, forrásokat, kapcsolatokat teremthetnek. Elvileg nyugodt, nem szorongó időszak, amikor a diáknak van ideje kipróbálnia magát különböző élethelyzetekben, úgyszólván kockázat nélkül.
A felsőoktatásban részt vevők kora, társadalmi helyzete és elvárásai miatt azonban Magyarországon ez a moratóriumszerep csökken: manapság kevesen engedhetik meg maguknak, hogy a tanulás mellett ne dolgozzanak. Az Ifjúság 2000 című felmérés szerint a fiatalok 47 százaléka tartja legégetőbb problémájának a munkanélküliséget, és a még iskolába járó diákok egyharmada fél attól, hogy tanulmányai befejeztével nem talál (megfelelő) munkát. A félelem nem teljesen indokolatlan, mert bár a nyilvántartott diplomás munkanélküliség 2001-ben mindössze 3,5 százalékos volt, a következő 8-10 évben a felsőoktatás kibocsátási többlete borúlátó becslések szerint 200 ezer főre növekszik. A képzettségnek megfelelő munkahelyekért tehát egyre erősödik a verseny, a kevésbé kompetens mérkőzőknek be kell érniük olyan állásokkal, melyeket jóval kevesebb befektetéssel is elnyerhettek volna. S miután a munkaerő-piaci esélyeket nagyban növeli a már a tanulmányi időszak alatt megszerzett munkatapasztalat, a hallgatók jó része nem csak egzisztenciális okokból választ magának valamilyen pénzkereső foglalatosságot; a mielőbbi szakmai gyakorlatszerzés s a gyors munkába állás beláthatatlan előnyöket képes biztosítani a tervezett életpálya megvalósításában.
R. Andróczy Orsolya
