Öregdiákok: Az ismétlés a tudás anyja

  • R. Andróczy Orsolya
  • 2003. november 6.

Könyv

Életünk legszebb évei. Szabadság, szerelem, pár szemináriummal súlyosbítva. Nem csoda, hogy egyesek megpróbálják elnyújtani az élvezeteket, és hat, esetleg hét év alatt szerzik meg a diplomát.
Villanynarancs

A Los Angeles-i Higher Education Research Institute (HERI) egy felmérése szerint radikálisan megnőtt azoknak a diákoknak a száma, akik képtelenek időben befejezni az egyetemet. Míg a 60-as években a felsőoktatásba lépő gólyák 46,7 százaléka diplomázott le négy éven belül, ez az arány 1994-ben 36,4 százalékra csökkent. Állami képzésben a diákok jóval tovább húzzák tanulmányaikat, mint magániskolába járó társaik, ennek feltehetően a borsos tandíj az oka. Mindezek mellett - költségtérítés ide vagy oda - az Egyesült Államokban a 4 éves BA-képzést (Bachelor of Arts, felsőoktatási alapfokozat) 6-7 éve végzők egyik intézményfajtában sem számítanak az ornitológiai ritkaságok közé.

Nyugat-Európában sem más a helyzet: a legtöbb államban a tényleges tanulmányi idő jóval magasabb, mint azt a képzés indokolttá tenné. Németországban például a gimnáziumitanár-képzésben átlagosan 14,4 félévet, a mérnökképzésben pedig 13,9 félévet töltenek el a diákok. Ausztriában ma átlagosan 6,4 évig tart, amíg egy felsőfokú tanintézetbe beiratkozó hallgató eljut a diplomáig.

Bár Magyarországon is előfordul, hogy valaki 7-8 évig jár egyetemre, nálunk azonban egyelőre kevés ilyen hallgató van. Az "őskövületeket" gyakran különös megbecsülés övezi az egyetemisták körében, úgyszólván nevezetességnek számítanak: a pesti bölcsészek kari lapja, a PBU például külön cikkben emlékezett meg egy mindenki által ismert öregdiák nagyjából egy évtized alatt megszerzett diplomájának átadásáról. Itthon azonban nem mutatható ki a Nyugat-Európára és az Egyesült Államokra jellemző trend, hiszen a nappali tagozatos egyetemistáknak és főiskolásoknak pusztán 2 százaléka idősebb 24 évnél, és nagy részük nem a halogatás miatt van még a felsőoktatási intézmény berkein belül, hanem mert eltartott egy ideig, míg túlevickélt a felvételin.

Pedig a jogi szabályozás sem indokolja a magyar egyetemisták gyors végzési hajlandóságát, azt, hogy átlagosan 4,1 év alatt már megszerzik az első diplomájukat: az államilag a felsőoktatásban adott szakon eltölthető félévek száma nincs maximálva. A különbség valódi okát a hozzáértők inkább kulturális és strukturális eltérésekben látják. "Nem egyértelműen rossz dolog, ha kitolódik a végzés ideje - állítja Lisznyai Sándor tanácsadó, pszichológus. - A társadalom azt várja, hogy a diákok gyorsan végezzék el a kijelölt feladataikat, teljesítsék az előírt tárgyakat, haladjanak előre egy viszonylag meghatározott életpályán, bár szerintem valójában éppen ezzel ellentétes irányba kellene elindulnunk: kevésbé strukturált életre és kevésbé korhoz kötött egyetemekre lenne szükség. Nem helyes, hogy a felsőoktatási intézmények ennyire iskolásak. A kreditrendszer eredeti mondanivalója az lenne, hogy jóval hosszabb >>kipróbálási periódustAz Európai Felsőoktatási Térség oktatási struktúrája az oktatás és a munka világa közötti határ elmosását szorgalmazza. Az EU-alapelveket átvenni igyekvő Oktatási Minisztérium legújabb, 2003. szeptember 20-ai vitairata szerint "a magyar felsőoktatás képzési szerkezetének átalakítása mindenekelőtt a képzés lineárissá (ciklusossá) tételét követeli meg". A tervek szerint az első képzési ciklus általában 3 éves (6 szemeszteres, 180 kredites), amely végén BA fokozatot lehet majd szerezni, és amely tartalmaz valamilyen szakképzettséget is. Erre épül a második ciklus (mesterképzés), amely általában 2 éves (4 szemeszteres, 120 kredites), célja a tudományos kutatáshoz, a magasabb szintű diszciplináris ismeretek megszerzéséhez szükséges készségek és kompetenciák kialakítása; ennek végén az MA (Master of Arts) fokozatot nyerheti el a hallgató. (A harmadik ciklus a doktori képzés.) E szerkezet kialakításával a felsőoktatás vezetői azt kívánják elérni, hogy több olyan pont keletkezzék, ahol egy-egy korábbi képzési szakaszt sikerrel elvégzők rövidebb-hosszabb idő után folytathatják tanulmányaikat, sőt úgy vélik, a kis

kirándulások a munka világába

adaptívak a társadalom szempontjából is. Egy azonban biztos: az egyetem szerepe meg fog változni.

Az identitásfejlődési elméletek szerint az egyetem elvileg afféle moratórium, lélegzetvételnyi hely a középiskola és a munkába állás között, ahol olyan dolgokat tehetnek meg az emberek, amelyekre később nem lesz lehetőségük. A felsőoktatás találkozóhely, ahol a diákok ötleteket kaphatnak egymástól, egyéni életpályájukhoz szokásokat, attitűdöket, forrásokat, kapcsolatokat teremthetnek. Elvileg nyugodt, nem szorongó időszak, amikor a diáknak van ideje kipróbálnia magát különböző élethelyzetekben, úgyszólván kockázat nélkül.

A felsőoktatásban részt vevők kora, társadalmi helyzete és elvárásai miatt azonban Magyarországon ez a moratóriumszerep csökken: manapság kevesen engedhetik meg maguknak, hogy a tanulás mellett ne dolgozzanak. Az Ifjúság 2000 című felmérés szerint a fiatalok 47 százaléka tartja legégetőbb problémájának a munkanélküliséget, és a még iskolába járó diákok egyharmada fél attól, hogy tanulmányai befejeztével nem talál (megfelelő) munkát. A félelem nem teljesen indokolatlan, mert bár a nyilvántartott diplomás munkanélküliség 2001-ben mindössze 3,5 százalékos volt, a következő 8-10 évben a felsőoktatás kibocsátási többlete borúlátó becslések szerint 200 ezer főre növekszik. A képzettségnek megfelelő munkahelyekért tehát egyre erősödik a verseny, a kevésbé kompetens mérkőzőknek be kell érniük olyan állásokkal, melyeket jóval kevesebb befektetéssel is elnyerhettek volna. S miután a munkaerő-piaci esélyeket nagyban növeli a már a tanulmányi időszak alatt megszerzett munkatapasztalat, a hallgatók jó része nem csak egzisztenciális okokból választ magának valamilyen pénzkereső foglalatosságot; a mielőbbi szakmai gyakorlatszerzés s a gyors munkába állás beláthatatlan előnyöket képes biztosítani a tervezett életpálya megvalósításában.

R. Andróczy Orsolya

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.