KÖNYVELLÉKLET - Interjú

„Összefonódik az újrakezdéssel”

Áfra János költő, műkritikus, szerkesztő

Könyv

Negyedik önálló kötete, az Omlás egyszerre összegzés, rendszerezés és visszatekintés. Erről a különös helyzetről, a vizualitás fontosságáról és a mesterséges intelligenciáról is beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Az új kötetedben elsősorban olyan verseket olvashatunk, amelyek a korábbi könyveidből valamiért kimaradtak. Mekkora időszakot ölelnek fel az Omlás szövegei?

Áfra János: Nagyjából tíz évet. Fontos számomra, hogy egy könyv valamiképp egységet alkosson, de jobb, ha ez organikusan alakul. Az első kötetem, a Glaukóma viszonylag könnyen összeállt, mert a szerepversekkel rátaláltam egy problémára: meg lehet-e szólalni olyan emberek helyett, akik valamiért fontosak voltak az életemben? Eleinte az is biztosan hatással volt rám, hogy az utóbbi egy-két évtizedben divatba jöttek a konceptkötetek, de számomra sokkal autentikusabb, ha át tudom adni magam a készülő szövegek akaratának, hallgatva a versek belső törvényszerűségeire. A második könyvem, a Két akarat egy kapcsolat lezárulásának és az elengedés folyamatának látlelete. Ott eredetileg egészen mást terveztem, de engedtem, hogy a tapasztalatok tereljenek. Ugyanakkor párhuzamosan íródtak olyan versek is, amelyek nem illettek ebbe a kötetbe, és ugyanez történt a Rítus verseinek születése idején, amelyet egy mágikus, ráolvasásszerű nyelv határoz meg. A kimaradt, olykor esszéversszerű írásoknak kötetben nem találtam a helyüket, egészen mostanáig.

MN: Van olyan régebbi vers, amelyet időközben átírtál?

ÁJ: Olyan van, amelyet rövidebbre húztam, átalakítottam, de a versek többsége radikálisan nem változott. Inkább a kontextusok fényében új értelmet nyertek. Az Omlásban a korábbi köteteimben tárgyalt problémakörök sűrítve térnek vissza. Néhány éve, még a pandémia előtt jártam például az ukrajnai Europe Island irodalmi fesztiválon, és súlyos vakbélgyulladásos tünetek miatt ottragadtam, és abban a kijevi kórházban műtöttek meg, ahol a csernobili katasztrófa áldozatait is kezelték. Ez már csak azért is érdekes, mert „csernobili gyerek” vagyok, valószínűleg az atomerőmű-baleset miatt születtem egy évvel később gyomorszájszűkülettel és dongalábbal. A kinti élményeimről szóló szövegek a háború miatt azonban utólag teljesen átpolitizálódtak. A globális történések irányíthatatlan erővonalai kitörölhetetlen nyomot hagytak a háború előtt írt verseken.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.