KÖNYVELLÉKLET - Interjú

„Összefonódik az újrakezdéssel”

Áfra János költő, műkritikus, szerkesztő

Könyv

Negyedik önálló kötete, az Omlás egyszerre összegzés, rendszerezés és visszatekintés. Erről a különös helyzetről, a vizualitás fontosságáról és a mesterséges intelligenciáról is beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Az új kötetedben elsősorban olyan verseket olvashatunk, amelyek a korábbi könyveidből valamiért kimaradtak. Mekkora időszakot ölelnek fel az Omlás szövegei?

Áfra János: Nagyjából tíz évet. Fontos számomra, hogy egy könyv valamiképp egységet alkosson, de jobb, ha ez organikusan alakul. Az első kötetem, a Glaukóma viszonylag könnyen összeállt, mert a szerepversekkel rátaláltam egy problémára: meg lehet-e szólalni olyan emberek helyett, akik valamiért fontosak voltak az életemben? Eleinte az is biztosan hatással volt rám, hogy az utóbbi egy-két évtizedben divatba jöttek a konceptkötetek, de számomra sokkal autentikusabb, ha át tudom adni magam a készülő szövegek akaratának, hallgatva a versek belső törvényszerűségeire. A második könyvem, a Két akarat egy kapcsolat lezárulásának és az elengedés folyamatának látlelete. Ott eredetileg egészen mást terveztem, de engedtem, hogy a tapasztalatok tereljenek. Ugyanakkor párhuzamosan íródtak olyan versek is, amelyek nem illettek ebbe a kötetbe, és ugyanez történt a Rítus verseinek születése idején, amelyet egy mágikus, ráolvasásszerű nyelv határoz meg. A kimaradt, olykor esszéversszerű írásoknak kötetben nem találtam a helyüket, egészen mostanáig.

MN: Van olyan régebbi vers, amelyet időközben átírtál?

ÁJ: Olyan van, amelyet rövidebbre húztam, átalakítottam, de a versek többsége radikálisan nem változott. Inkább a kontextusok fényében új értelmet nyertek. Az Omlásban a korábbi köteteimben tárgyalt problémakörök sűrítve térnek vissza. Néhány éve, még a pandémia előtt jártam például az ukrajnai Europe Island irodalmi fesztiválon, és súlyos vakbélgyulladásos tünetek miatt ottragadtam, és abban a kijevi kórházban műtöttek meg, ahol a csernobili katasztrófa áldozatait is kezelték. Ez már csak azért is érdekes, mert „csernobili gyerek” vagyok, valószínűleg az atomerőmű-baleset miatt születtem egy évvel később gyomorszájszűkülettel és dongalábbal. A kinti élményeimről szóló szövegek a háború miatt azonban utólag teljesen átpolitizálódtak. A globális történések irányíthatatlan erővonalai kitörölhetetlen nyomot hagytak a háború előtt írt verseken.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.