Kriminális világsiker - Paula Hawkins: A lány a vonaton

  • - banza -
  • 2015. december 7.

Könyv

Úgynevezett „agyas” krimit olvasunk, agyonpszichologizált, bonyolultnak tűnő, de könnyen átlátható házasságtörési cselekménnyel, és egyértelműen azzal a szándékkal, hogy több legyen sima bűnügyi regénynél, és áttörjön a bűnregény tartományába. (Az előd, a Holtodiglan is ugyanez volt, csak kicsit eredetibb kivitelben.)

Ezt szolgálja a nagyjából egy év alatt (2012 októbere és 2013 szeptembere között) lepergő történetet elmesélő technika: a regény három nő, Rachel, Anna és Megan monológ­jaiban mondja el önmagát. Az én-­elbeszélők különféle nézőpontja ­természetesen különféle meséket eredményez, az olvasó kirakóst kap, amelynek kockáiból magának kellene összerakni az igazságot – gondolom, ez lehetett az író egyik szándéka. Lejárt lemez, de voltaképpen – különösen egy krimiben – szinte mindig működőképes, feltéve, hogy a szerző nem üvöltő közhelyekkel dolgozik.

false

De sajnos Hawkins esetében ez a könyv majdnem minden szegmensére kiterjed: lapos történet kitalálható konfliktusokkal, epikus zombikként mozgó figurák, akiknek tettei ekként szinte előre borítékolhatóak, és a gyilkost már kábé a felénél kitalálja az ember. Plusz nyelvileg mindegyik egyforma, talán Rachel monológjában érezhető valamiféle saját igény, míg a többi jószerint csak a történet elmesélésére szorítkozik. Ami persze nem véletlen: mint a zsáner majdnem minden tagja, Hawkins kötete is inkább filmforgatókönyv, mint epikus alkotás.

Íme, egy kriminális világsiker. Aki beveszi, vegye be.

Fordította: Tomori Gábor. XXI. Század Kiadó, 2015, 320 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.