Kriminális világsiker - Paula Hawkins: A lány a vonaton

  • - banza -
  • 2015. december 7.

Könyv

Úgynevezett „agyas” krimit olvasunk, agyonpszichologizált, bonyolultnak tűnő, de könnyen átlátható házasságtörési cselekménnyel, és egyértelműen azzal a szándékkal, hogy több legyen sima bűnügyi regénynél, és áttörjön a bűnregény tartományába. (Az előd, a Holtodiglan is ugyanez volt, csak kicsit eredetibb kivitelben.)

Ezt szolgálja a nagyjából egy év alatt (2012 októbere és 2013 szeptembere között) lepergő történetet elmesélő technika: a regény három nő, Rachel, Anna és Megan monológ­jaiban mondja el önmagát. Az én-­elbeszélők különféle nézőpontja ­természetesen különféle meséket eredményez, az olvasó kirakóst kap, amelynek kockáiból magának kellene összerakni az igazságot – gondolom, ez lehetett az író egyik szándéka. Lejárt lemez, de voltaképpen – különösen egy krimiben – szinte mindig működőképes, feltéve, hogy a szerző nem üvöltő közhelyekkel dolgozik.

false

De sajnos Hawkins esetében ez a könyv majdnem minden szegmensére kiterjed: lapos történet kitalálható konfliktusokkal, epikus zombikként mozgó figurák, akiknek tettei ekként szinte előre borítékolhatóak, és a gyilkost már kábé a felénél kitalálja az ember. Plusz nyelvileg mindegyik egyforma, talán Rachel monológjában érezhető valamiféle saját igény, míg a többi jószerint csak a történet elmesélésére szorítkozik. Ami persze nem véletlen: mint a zsáner majdnem minden tagja, Hawkins kötete is inkább filmforgatókönyv, mint epikus alkotás.

Íme, egy kriminális világsiker. Aki beveszi, vegye be.

Fordította: Tomori Gábor. XXI. Század Kiadó, 2015, 320 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.