rés a présen: Első irodalmi díjadat a Margó Irodalmi Fesztiválon szerezted. Mi a története?
Totth Benedek: A Margó-díjat 2015-ben adták át először, és első kötetes prózaírók nevezhetnek novelláskötettel vagy regénnyel. Ez egy független díj, a fesztivál szervezői alapították. Tök véletlen, hogy a Holtverseny pont akkor jelent meg, nagy mázlim volt.
rap: Mit jelentett neked ez a díj?
TB: Nekem már az is eléggé hihetetlen volt, hogy a regényemet a Magvető adta ki. Aztán meg felkerült mindenféle év végi listákra. Nem nagyon számítottam semmire, de mondjuk nem lettem volna meglepődve, ha a regény eltűnik a süllyesztőben, ami, sajnos, sok jó könyvvel megtörténik. A Margó-díj a hab volt a tortán. Baromi jólesett, hogy a zsűri a Holtversenyt választotta, főleg, hogy nagyon erős volt a mezőny. Ha jól emlékszem, 47 kötetet neveztek a kiadók, abból választották ki a tízes rövid listát, aztán azt még tovább szűkítették három könyvre. A másik kettő Mán-Várhegyi Réka novelláskötete volt, a Boldogtalanság az Auróra-telepen és Babiczky Tibor könyve, a Magas tenger.
rap: Azóta íróvá lettél?
TB: Mondjuk, hogy írósodom, bár kimondani azért még elég furcsa, hogy „író vagyok”. Nem is nagyon szoktam. Korábban műfordítóként dolgoztam, ma már kevesebbet fordítok, és többet foglalkozom saját szövegekkel. Az elmúlt két és fél évben írtam négy-öt novellát, két forgatókönyvet, és elkezdtem három regényt, közülük az egyiket sikerült befejeznem a nyáron. Most éppen azt érzem, hogy eggyel megint íróbb lettem, de szerintem a meredekebb része még ezután következik. Mondjuk, amikor meg kell írni a harmadikat.
rap: Részt vettél a díj után is a Margó fesztiválokon?
TB: Mindig elmegyek, de nem csak azért, mert ingyenesek a programok. Egyszer egy éjszakai múzeumi programon a PIM-ben felolvastam egy elég durva novellát, amiben fontos szerep jutott egy akkumulátoros metszőollónak. Az utolsó mondat után néma csend lett a teremben. Amikor bevillant, hogy ennyi ember előtt még sosem égettem le magam, valaki tapsolni kezdett.
rap: Az idei mikor lesz, és hol találkozhatunk veled?
TB: Október 19. és 22. között lesz, és itt mutatjuk majd be a második regényemet, Az utolsó utáni háborút. Ez egy posztapokaliptikus, háborús disztópia, amiben egy fiatal srác véletlenül összetalálkozik egy sebesült amerikai katonával, hogy aztán együtt próbáljanak elmenekülni a rommá bombázott Budapestről. A tervek szerint október 20-án, pénteken este hatkor fogunk beszélgetni a könyvről.
rap: Min dolgozol éppen?
TB: Most fejeztem be egy iskolai zaklatásról szóló színdarabot, és írtam néhány novellát is, de most már nagyon szeretném folytatni az egyik félbehagyott regényemet. Azt hiszem, rájöttem, hogy miért fulladtam bele, legalábbis van egy ötletem, hogy hogyan tudnám megmenteni a kéziratot. Persze arra nincs semmi garancia, hogy sikerülni fog, mindenesetre most érzek magamban lendületet, hogy megpróbáljam.
rap: Szerinted milyen a jó kamaszregény?
TB: Attól még, hogy egy könyvben kamaszok szerepelnek, nem biztos, hogy a regény is kamasz lesz. A Holtversenyt annyira nem szántam kamaszregénynek, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy jó lenne a borítóra tenni egy 18-as karikát. Aztán egyre több helyről hallottam, hogy ez a korosztály is megtalálta magának a könyvet. Volt, aki Holtversenyből érettségizett. Nekem az utóbbi évekből Wolfgang Herrndorf Csikk című regénye az egyik kedvencem.
