A Vándorsólyom kisasszony, ha egy bizonyos fénytörésből nézem, metamese. Történet a mesék, a csodák valódiságáról. A tizenhat éves Jacob gyermekkora óta hallgatta nagyapja históriáit a furcsa képességű, különleges gyerekekről, a nekik otthont adó és védelmet nyújtó árvaházról, ám amikor a nagyapa gyanús körülmények között meghal, s pusztán néhány rejtélyes nyomot hagy hátra unokájának, a valóságba visszarántott, pszichiátriai kezelés alatt álló Jacob elhatározza, utánajár, hogy csupán téveszméi voltak öreg rokonának, vagy tényleg az igazat mondta. Utazásának helyszíne egy világtól elzárt, Wales-közeli sziget, a brit rémtörténetek ősterepe. De megtaláljuk itt a fejlődésregény, a detektívtörténet, a fantasy és sok egyéb zsáner műfaji kódjait is, melyeket kiválóan működtet a szerző. Mi több, nemcsak működteti, de kontrasztba is állítja őket: amikor a nyomozás véget ér, a racionális történetbe a legnagyobb természetességgel tör be az irracionalitás. Az öreg Abe történetei ugyanis nemcsak valósnak bizonyulnak, de egy időhurok segítségével újraélhetők. Jacob felfedezése a fantáziátlan felnőttek okoskodását cáfolja meg, ám a históriák valódiságával a bennük hallott fenyegetettség is valósággá lesz.
A klasszikus mesék életre nevelő, világra felkészítő hatása köszön vissza e regényben, amelyben - ellentétben a legtöbb modern mesével - megtalálható a Tolkien által előírt négy esszenciális elem: a fantázia, a felgyógyulás, a menekülés és végül a vigasztalódás.
Fordította: Gálvölgyi Judit. Kossuth, 2011, 352 oldal, 3490 Ft
