„Semmi sem lesz belőled, semmi, ha nem tanulsz meg helyesen írni. A helyesírás a legfontosabb dolog az életben.” Az ilyen és ehhez hasonló kioktató kirohanások veszik el a gyerek kedvét a tanulástól. Nem kell sok, csak egy kis kudarcélmény, és a kíváncsiság, a tudásvágy, a nyitottság átfordul utálatba, nyűg lesz az egész francos iskolacirkusz. Szerencsésebb esetben idejekorán felismerik a szülők, tanárok, hogy a gyerek nem léhaságból, oda nem figyelés miatt nem tud rendesen írni és olvasni, hanem bizony speciális fejlesztésre van szüksége, mert másképp észleli a betűket. Hiánypótló mese Simi közel sem csupán a diszlexiáról szóló története. Egy kisfiú iskolakezdésének, szocializációjának és e körüli kalandjainak kedves, egyszerű, őszinte leírása, kiemelten hangsúlyozva a részképességzavar felismerésének és kezelésének fontosságát.
A 6 és 10 év közötti gyerekeknek szóló sztorival csak az az egyetlen baj, hogy nehezen indul be a cselekménye, és aztán sem lesz kifejezetten izgalmas. Ez mondjuk, épp elég baj. Viszont a szerző értő módon, nagyon valóságosan (pl. mellőzve a mesei túlzásokat) mutatja be a tanulási zavart. Metzing Eszter rajzainak, bár kiemelik a mese bizonyos mozzanatait, a részletei a legklasszabbak, az úgynevezett tömegjelenetek, legyen szó emberábrázolásról vagy tárgyak sokaságáról. Mondjuk, a legcsodásabb a Kavarék Szellem furcsán vonzó, lehetetlen (illusztrált) alakja, akire megérné egy egész mesés mesét építeni.
Pagony, 2019, 120 oldal, 3490 Ft
