Kiállítás

Sárkányok mindig lesznek

Könyv

Érezd úgy magad, mint egy kalandor! Keresd a sárkányt! De nem úgy, mint lovag, hanem úgy, mint felfedező. Ne a királylányt akard megmenteni és levágni mind a hét fejet, hanem csak kutass, figyelj és ismerkedj! Mert mi a sárkány? A gyerekkorod réme. Vagy hőse. Aki az aranyat őrzi, aki tüzet okád, vagy aki szerencsét hoz és védelmedre kel. A benned levő ellenség vagy a leghűbb barát. Süsü, a híres, vagy világirodalmi toposz.
A kereszténység űzött ördögmetaforája vagy a keleti mítoszok víz alatti birodalmainak uralkodója…

Mindezt megmutatja a PIM sárkányos kiállítása, amely tényleg megszólít minden korosztályt: úgy tud a legkisebbeknek mesélni a kultúrtörténet és az irodalom nyelvén, hogy közben a felnőttek is élvezhetik. Akkor is, ha nem próbálnak ki minden kipróbálhatót, nyomdát, kínai tekercset. A kiállítás létrehozói jól gazdálkodtak ötlettel, hellyel és kreativitással: letisztult formavilág kísér végig a logón is látható sárkányfogakkal, nyers fafelületekkel; vagy éppen egy sötét labirintussal – a sárkányok rejtelmes világát idézve –, szemünk előtti és lábunk alatti világított tárlókkal, hogy igazi sárkánycsontokat és leleteket is lássunk. Eközben a gyerekeknek szóló rövid magyarázatok és a felnőttebbeknek szóló hosszabb idézetek szegélyezik az utat, amelyekben éppúgy előkerül Kosztolányi, Babits, Pilinszky vagy Borbély Szilárd, mint a Báthory család címere vagy épp a sárkányt ölő Szt. Margit. Az ismert és kevésbé ismert példák felhozatalában egyetlen kivetnivalót találhatna a sárkányokat védő kalandor: kicsit hangsúlyosabb a „rossz sajtó”, a kedves, barátságos, sőt bölcs sárkányok hajszálnyival kevesebb teret kapnak. De Tolkien vagy a kortárs fantasy világa éppúgy elénk terül, mint az ógermán mítoszoké. Válogathatunk kedvünkre a felkínált és kézzelfogható sárkányos irodalomból, olvashatunk, rajzolhatunk – barátkozhatunk meg­talált, saját sárkányunkkal.

Petőfi Irodalmi Múzeum, november 6-ig

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.