A kézírás, s különösen a névaláírás, részben informatív-múltidéző, részben – minek tagadjuk! – mágikus ereje csábíthatja most a látogatót a Magyar Nemzeti Levéltár mindössze egytermes, ám így is roppant széles merítésű időszaki kiállítására, ahol a fentieken túl egy sereg más történelmi aláírást is megszemlélhetünk: a hadra kelt Mátyás király kölcsönfelvételi elismervényétől Szilárd Leó és Albert Einstein közös szabadalmi iratáig.
Kedvünkre merenghetünk, sőt előhívhatjuk magunkból a műkedvelő grafológust, amikor tragikus történelmi alakok utolsó vonással mélybe ereszkedő szignóit látjuk. Mondjuk, Teleki Pál kettős búcsúlevelén, bár igaz, ugyanitt akár a gondosan kiírt-begyakorolt aláírás – ma már egyre ritkább – példájára, a legutolsó percig megőrzött személyes védjegyre is rácsodálkozhatunk. A maga sokkal prózaibb módján ez utóbbi jelenséget mutatja fel számunkra Ferenc József két aláírása is: az egyik az októberi diplomán 1860-ból, a másik egy 1914-es miniszterelnöki előterjesztés szélén – a császár-király egyik korai magyar aláírásától az aggastyáni kézvonásig ugyanazt a jellegzetes írásképet mutatva. Ez a legalázatosabb miniszterelnöki előterjesztés amúgy Tisza István gróf nevével az alján indult el az uralkodó íróasztala felé, s a kiállításon Teleki és Tisza mellett még több más erőszakos végzetű kormányfő aláírása is ott lelhető, Batthyány Lajos grófé csakúgy, mint Nagy Imréé.
Amúgy közvetlenül Nagy Imre 1955-ös lemondólevele mellett a tárlóban egy másik iromány, a kiírás szerint Hegedűs András, Mekis József és Ács Lajos megelőző közös levele lenne látható, melyben e három Rákosi-fióka önbírálatra szólította fel Nagyot. Ám ehelyett Hegedűs Rákosinak küldött rövid kísérő sorai virítanak a mondott helyen, mely sorokat a Nagy-levelezéshez csatolandó vetett papírra a reménybeli miniszterelnök. A baki aprócska, s a kiállítás sérülékeny pontja nem is ez, hanem a túlságos nagyralátás, amely a hős egri várvédőktől a szabadkőművesség történetéig és Trianon traumájáig jószerint mindent bemutatna. Az utóbbi témában az aláírások vezérlő témájától is sikerül meglehetősen messzire eltávolodniuk a kiállítás rendezőinek: a vonatkozó törvénycikk kinyomtatott kötetével és egy korabeli iskolai olvasókönyvvel, amelyből hajdan a levéltár egyik munkatársa tanult. Ezt az alapvetően rokonszenves túlvállalást jelzik a videopultoknál megtekinthető és fülessel meghallgatható mozgóképes anyagok is, melyek Harmath Imre szinkronedzett orgánumától és kiegyensúlyozottságra törekvő narrátori szövegétől kísérve a Rákosi-kultusz elmesélésébe éppúgy belevágnak, mint Klebelsberg Kunó báró korának fölvázolásába. A mondott kultuszminiszter érájának tárgyalása például egészen Major Tamás és Gobbi Hilda nevéig és portréjáig is eljut. Igaz, a numerus clausus említésének már sajnálatos módon nem jutott hely ebben a filmes egységben.
Magyar Nemzeti Levéltár, látogatható december 2-ig
