Kiállítás

A nevüket adták

Nyomot hagytak – Évszázadok, személyiségek, aláírások

Könyv

A kalapos király türelmetlen szignatúrája a türelmi rendeleten, a szabadkőműves-páholyba jelentkező Ady önérzetes ákombákomja vagy épp a Gorbacsovnak levelet fogalmazó idős Kádár göcsörtös betűi: múzeumi tárló láttán ritkán érezheti magát közelebb az ember a kis- és nagybetűs történelemhez, mint amikor a múlt nagyjainak (hőseinek és szörnyetegeinek, mártírjainak és balekjainak) a keze vonását találja a vitrin mögött.

A kézírás, s különösen a névaláírás, részben informatív-múltidéző, részben – minek tagadjuk! – mágikus ereje csábíthatja most a látogatót a Magyar Nemzeti Levéltár mindössze egytermes, ám így is roppant széles merítésű időszaki kiállítására, ahol a fentieken túl egy sereg más történelmi aláírást is megszemlélhetünk: a hadra kelt Mátyás király kölcsönfelvételi elismervényétől Szilárd Leó és Albert Einstein közös szabadalmi iratáig.

Kedvünkre merenghetünk, sőt előhívhatjuk magunkból a műkedvelő grafológust, amikor tragikus történelmi alakok utolsó vonással mélybe ereszkedő szignóit látjuk. Mondjuk, Teleki Pál kettős búcsúlevelén, bár igaz, ugyanitt akár a gondosan kiírt-begyakorolt aláírás – ma már egyre ritkább – példájára, a legutolsó percig megőrzött személyes védjegyre is rá­csodálkozhatunk. A maga sokkal prózaibb módján ez utóbbi jelenséget mutatja fel számunkra Ferenc József két aláírása is: az egyik az októberi diplomán 1860-ból, a másik egy 1914-es miniszterelnöki előterjesztés szélén – a császár-király egyik korai magyar aláírásától az aggastyáni kézvonásig ugyanazt a jellegzetes írásképet mutatva. Ez a leg­alázatosabb miniszterelnöki előterjesztés amúgy Tisza István gróf nevével az alján indult el az uralkodó íróasztala felé, s a kiállításon Teleki és Tisza mellett még több más erőszakos végzetű kormányfő aláírása is ott lelhető, Batthyány Lajos grófé csakúgy, mint Nagy Imréé.

Amúgy közvetlenül Nagy Imre 1955-ös lemondólevele mellett a tárlóban egy másik iromány, a kiírás szerint Hegedűs András, Mekis József és Ács Lajos megelőző közös levele lenne látható, melyben e három Rákosi-fióka önbírálatra szólította fel Nagyot. Ám ehelyett Hegedűs Rákosinak küldött rövid kísérő sorai virítanak a mondott helyen, mely sorokat a Nagy-levelezéshez csatolandó vetett papírra a reménybeli miniszterelnök. A baki aprócska, s a kiállítás sérülékeny pontja nem is ez, hanem a túlságos nagyralátás, amely a hős egri várvédőktől a szabadkőművesség történetéig és Trianon traumájáig jószerint mindent bemutatna. Az utóbbi témában az aláírások vezérlő témájától is sikerül meglehetősen messzire eltávolodniuk a kiállítás rendezőinek: a vonatkozó törvénycikk kinyomtatott kötetével és egy korabeli iskolai olvasókönyvvel, amelyből hajdan a levéltár egyik munkatársa tanult. Ezt az alapvetően rokonszenves túlvállalást jelzik a videopultoknál megtekinthető és fülessel meghallgatható mozgóképes anyagok is, melyek Harmath Imre szinkronedzett orgánumától és kiegyensúlyozottságra törekvő narrátori szövegétől kísérve a Rákosi-kultusz elmesélésébe éppúgy belevágnak, mint Klebelsberg Kunó báró korának fölvázolásába. A mondott kultuszminiszter érájának tárgyalása például egészen Major Tamás és Gobbi Hilda nevéig és portréjáig is eljut. Igaz, a numerus clausus említésének már sajnálatos módon nem jutott hely ebben a filmes egységben.

Magyar Nemzeti Levéltár, látogatható december 2-ig

Figyelmébe ajánljuk

A falnak is szeme van

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Mélyen tisztelt publikum!

  • - turcsányi -

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

Szabó, baka, kém

Hogyan válhatott a II. világháború kulcsfontosságú alakjává egy divattervező? Miért hízelegtek nagy hatalmú német vezetők egy töpörödött francia nőnek?

Elfordított arccal

  • SzSz

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Fejjel a falnak

A rasszizmus mindig újratermelődik, és már csak emiatt is elemi érdekünk, hogy újra és újra elővegyük a tiszaeszlári történetet, és beszéljünk róla.

A jelmez hatalma

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

Boldogan éltek, míg

Három, fehér menyasszonyi ruhába öltöztetett próbababa tájol minket a lépcsőfordulóban, körülöttük papírból kivágott virágok és levelek, mintha egy kicsit sután berendezett menyasszonyi szalon kirakatát látnánk.

A nem haszonelvű szeretet

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

A szomorú bohóc

  • Domsa Zsófia

Hjalmar Bergman a svéd próza és dráma egyik klasszikusa. A történetcsokor első darabjában egy svéd vidéki kisvárosban járunk, a múlt század elején, a szerző legjobban sikerült elbeszéléseinek idején. Bergman a realizmust fantasztikummal, a vígjátékot mély tragédiával vegyítő írásmód mestere. A Nagymama és az Úristen egy matriarcha életét és elmúlását, egy társadalom átrendeződését tárja elénk.

Az utolsók

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.