Könyvmelléklet

Soha nem süt be a nap

Mihail Hodorkovszkij – Martin Sixsmith: Az Oroszország-feladvány

Könyv

A kilencvenes években meggazdagodott és óriási befolyásra szert tett orosz milliárdosok („tájkunok”) közül tán Mihail Hodorkovszkij a legismertebb.

Több mint tíz évet raboskodott Putyin börtönében, mert a gazdasági-politikai erőteret az új évezred első éveire teljesen átrendező putyini autokrácia vele akart példát statuálni. Politikai ambíció ismeretében talán nem is véletlenül. 2013-as – többek között Hans-Dietrich Genscher volt német külügyminiszter közbenjárásának köszönhető – kiszabadulása után az üzletembernek eszében sem volt Oroszországban élni tovább, ilyeténképpen pedig Putyin legismertebb és leghangosabb emigráns kritikusának számít. Bár közvetlenül a letartóztatása előtt a Forbes a 15 milliárd dolláros vagyonával a világ 16. leggazdagabb embereként rangsorolta, az addig általa irányított Jukosz-birodalom tudatos tönkretétele során vagyonának nem kis része a semmivé lett.

De nem kell félteni, ezt a maga nemében érdekfeszítő könyvet aligha a napi betevője kedvévért írta a korábban főleg a BBC-nek dolgozó rádiós és televíziós műsorkészítő, Martin Sixsmith segítségével. Az Oroszország-feladvány egy (ön)életrajzi motívumokban gazdag, a közelmúlt történéseinek analízisével teljes, leginkább a nyugati közönségnek szánt kiáltvány: a szerző szerint ugyanis a nyugati közönség egyszerűen nem érti, hogy mi zajlik Oroszországban, hiszen a saját vonatkoztatási rendszerében nem talál hozzá megfelelő fogalmakat. A könyv főszereplője Vlagyimir Putyin. A milliárdosnak, amíg otthon élt, a putyini rendszer elemzése létfontosságú feladat volt, gyakorlatilag az élete múlott azon, hogy megértse, mi lesz Oroszország új (rendre KGB-hátterű) urainak következő (büntetőjogi vagy rendőrhatósági) lépése.

Az ukrajnai orosz agresszió, bár nem érte teljesen váratlanul a szerzőt, az ő történetéhez képest ez már egy másik szint. Hodorkovszkij szerint ebből végre Nyugaton is megérthetik: az egyre inkább elszabadult hajóágyúként viselkedő Putyint minden erővel fel kell tartóztatni, és a Nyugat soha többé nem engedheti meg magának, hogy higgyen az ígéreteinek. Hiszen a modern kor diktátorai nem teljes értékű zsarnokként pattannak elő a semmiből. Először tűnhetnek akár félszeg demokratának is, a szinte abszolút hatalom kiépítése pedig sokszor alig észrevehetően, majd persze jól felismerhető fordulópontok sorával zajlik le. A szerző ennek illusztrálására is saját példát hoz: a letartóztatása után még vagy száz képviselő névvel-arccal állt ki mellette – ilyesmi ma már nem fordulhat elő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.