Könyvmelléklet

Soha nem süt be a nap

Mihail Hodorkovszkij – Martin Sixsmith: Az Oroszország-feladvány

Könyv

A kilencvenes években meggazdagodott és óriási befolyásra szert tett orosz milliárdosok („tájkunok”) közül tán Mihail Hodorkovszkij a legismertebb.

Több mint tíz évet raboskodott Putyin börtönében, mert a gazdasági-politikai erőteret az új évezred első éveire teljesen átrendező putyini autokrácia vele akart példát statuálni. Politikai ambíció ismeretében talán nem is véletlenül. 2013-as – többek között Hans-Dietrich Genscher volt német külügyminiszter közbenjárásának köszönhető – kiszabadulása után az üzletembernek eszében sem volt Oroszországban élni tovább, ilyeténképpen pedig Putyin legismertebb és leghangosabb emigráns kritikusának számít. Bár közvetlenül a letartóztatása előtt a Forbes a 15 milliárd dolláros vagyonával a világ 16. leggazdagabb embereként rangsorolta, az addig általa irányított Jukosz-birodalom tudatos tönkretétele során vagyonának nem kis része a semmivé lett.

De nem kell félteni, ezt a maga nemében érdekfeszítő könyvet aligha a napi betevője kedvévért írta a korábban főleg a BBC-nek dolgozó rádiós és televíziós műsorkészítő, Martin Sixsmith segítségével. Az Oroszország-feladvány egy (ön)életrajzi motívumokban gazdag, a közelmúlt történéseinek analízisével teljes, leginkább a nyugati közönségnek szánt kiáltvány: a szerző szerint ugyanis a nyugati közönség egyszerűen nem érti, hogy mi zajlik Oroszországban, hiszen a saját vonatkoztatási rendszerében nem talál hozzá megfelelő fogalmakat. A könyv főszereplője Vlagyimir Putyin. A milliárdosnak, amíg otthon élt, a putyini rendszer elemzése létfontosságú feladat volt, gyakorlatilag az élete múlott azon, hogy megértse, mi lesz Oroszország új (rendre KGB-hátterű) urainak következő (büntetőjogi vagy rendőrhatósági) lépése.

Az ukrajnai orosz agresszió, bár nem érte teljesen váratlanul a szerzőt, az ő történetéhez képest ez már egy másik szint. Hodorkovszkij szerint ebből végre Nyugaton is megérthetik: az egyre inkább elszabadult hajóágyúként viselkedő Putyint minden erővel fel kell tartóztatni, és a Nyugat soha többé nem engedheti meg magának, hogy higgyen az ígéreteinek. Hiszen a modern kor diktátorai nem teljes értékű zsarnokként pattannak elő a semmiből. Először tűnhetnek akár félszeg demokratának is, a szinte abszolút hatalom kiépítése pedig sokszor alig észrevehetően, majd persze jól felismerhető fordulópontok sorával zajlik le. A szerző ennek illusztrálására is saját példát hoz: a letartóztatása után még vagy száz képviselő névvel-arccal állt ki mellette – ilyesmi ma már nem fordulhat elő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.