Könyvmelléklet

Soha nem süt be a nap

Mihail Hodorkovszkij – Martin Sixsmith: Az Oroszország-feladvány

Könyv

A kilencvenes években meggazdagodott és óriási befolyásra szert tett orosz milliárdosok („tájkunok”) közül tán Mihail Hodorkovszkij a legismertebb.

Több mint tíz évet raboskodott Putyin börtönében, mert a gazdasági-politikai erőteret az új évezred első éveire teljesen átrendező putyini autokrácia vele akart példát statuálni. Politikai ambíció ismeretében talán nem is véletlenül. 2013-as – többek között Hans-Dietrich Genscher volt német külügyminiszter közbenjárásának köszönhető – kiszabadulása után az üzletembernek eszében sem volt Oroszországban élni tovább, ilyeténképpen pedig Putyin legismertebb és leghangosabb emigráns kritikusának számít. Bár közvetlenül a letartóztatása előtt a Forbes a 15 milliárd dolláros vagyonával a világ 16. leggazdagabb embereként rangsorolta, az addig általa irányított Jukosz-birodalom tudatos tönkretétele során vagyonának nem kis része a semmivé lett.

De nem kell félteni, ezt a maga nemében érdekfeszítő könyvet aligha a napi betevője kedvévért írta a korábban főleg a BBC-nek dolgozó rádiós és televíziós műsorkészítő, Martin Sixsmith segítségével. Az Oroszország-feladvány egy (ön)életrajzi motívumokban gazdag, a közelmúlt történéseinek analízisével teljes, leginkább a nyugati közönségnek szánt kiáltvány: a szerző szerint ugyanis a nyugati közönség egyszerűen nem érti, hogy mi zajlik Oroszországban, hiszen a saját vonatkoztatási rendszerében nem talál hozzá megfelelő fogalmakat. A könyv főszereplője Vlagyimir Putyin. A milliárdosnak, amíg otthon élt, a putyini rendszer elemzése létfontosságú feladat volt, gyakorlatilag az élete múlott azon, hogy megértse, mi lesz Oroszország új (rendre KGB-hátterű) urainak következő (büntetőjogi vagy rendőrhatósági) lépése.

Az ukrajnai orosz agresszió, bár nem érte teljesen váratlanul a szerzőt, az ő történetéhez képest ez már egy másik szint. Hodorkovszkij szerint ebből végre Nyugaton is megérthetik: az egyre inkább elszabadult hajóágyúként viselkedő Putyint minden erővel fel kell tartóztatni, és a Nyugat soha többé nem engedheti meg magának, hogy higgyen az ígéreteinek. Hiszen a modern kor diktátorai nem teljes értékű zsarnokként pattannak elő a semmiből. Először tűnhetnek akár félszeg demokratának is, a szinte abszolút hatalom kiépítése pedig sokszor alig észrevehetően, majd persze jól felismerhető fordulópontok sorával zajlik le. A szerző ennek illusztrálására is saját példát hoz: a letartóztatása után még vagy száz képviselő névvel-arccal állt ki mellette – ilyesmi ma már nem fordulhat elő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.