Könyvmelléklet

Soha nem süt be a nap

Mihail Hodorkovszkij – Martin Sixsmith: Az Oroszország-feladvány

Könyv

A kilencvenes években meggazdagodott és óriási befolyásra szert tett orosz milliárdosok („tájkunok”) közül tán Mihail Hodorkovszkij a legismertebb.

Több mint tíz évet raboskodott Putyin börtönében, mert a gazdasági-politikai erőteret az új évezred első éveire teljesen átrendező putyini autokrácia vele akart példát statuálni. Politikai ambíció ismeretében talán nem is véletlenül. 2013-as – többek között Hans-Dietrich Genscher volt német külügyminiszter közbenjárásának köszönhető – kiszabadulása után az üzletembernek eszében sem volt Oroszországban élni tovább, ilyeténképpen pedig Putyin legismertebb és leghangosabb emigráns kritikusának számít. Bár közvetlenül a letartóztatása előtt a Forbes a 15 milliárd dolláros vagyonával a világ 16. leggazdagabb embereként rangsorolta, az addig általa irányított Jukosz-birodalom tudatos tönkretétele során vagyonának nem kis része a semmivé lett.

De nem kell félteni, ezt a maga nemében érdekfeszítő könyvet aligha a napi betevője kedvévért írta a korábban főleg a BBC-nek dolgozó rádiós és televíziós műsorkészítő, Martin Sixsmith segítségével. Az Oroszország-feladvány egy (ön)életrajzi motívumokban gazdag, a közelmúlt történéseinek analízisével teljes, leginkább a nyugati közönségnek szánt kiáltvány: a szerző szerint ugyanis a nyugati közönség egyszerűen nem érti, hogy mi zajlik Oroszországban, hiszen a saját vonatkoztatási rendszerében nem talál hozzá megfelelő fogalmakat. A könyv főszereplője Vlagyimir Putyin. A milliárdosnak, amíg otthon élt, a putyini rendszer elemzése létfontosságú feladat volt, gyakorlatilag az élete múlott azon, hogy megértse, mi lesz Oroszország új (rendre KGB-hátterű) urainak következő (büntetőjogi vagy rendőrhatósági) lépése.

Az ukrajnai orosz agresszió, bár nem érte teljesen váratlanul a szerzőt, az ő történetéhez képest ez már egy másik szint. Hodorkovszkij szerint ebből végre Nyugaton is megérthetik: az egyre inkább elszabadult hajóágyúként viselkedő Putyint minden erővel fel kell tartóztatni, és a Nyugat soha többé nem engedheti meg magának, hogy higgyen az ígéreteinek. Hiszen a modern kor diktátorai nem teljes értékű zsarnokként pattannak elő a semmiből. Először tűnhetnek akár félszeg demokratának is, a szinte abszolút hatalom kiépítése pedig sokszor alig észrevehetően, majd persze jól felismerhető fordulópontok sorával zajlik le. A szerző ennek illusztrálására is saját példát hoz: a letartóztatása után még vagy száz képviselő névvel-arccal állt ki mellette – ilyesmi ma már nem fordulhat elő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.