Könyv

Star Wars – Bolygók és helyszínek

  • - kg -
  • 2017. december 30.

Könyv

Az 1994 legjobb dumái című kiadványban előkelő helyen kell szerepelnie Kevin Smith Shop-stop (szerencsésebb országokban: Clerks) című filmjének mélyreható diskurzusa a második Halálcsillag építéséről, melynek fókuszában a külső vállalkozók kérdése állt, az a nagyon is észszerű felvetés, hogy a birodalmiak egy ilyen volumenű munkához biztosan külsős ácsokat, szerelőket, tetőfedőket szerződtettek. Ami 1994-ben még csak poén volt, az 2017-ben maga a valóság: hála a Star Warst népszerűsítő, lassan könyvtárnyi kiadványnak, regénynek, mesének, képregénynek, képeskönyvnek, színezőnek és papucs orrán pamutbojtnak, lassan ott tartunk, hogy a második Halálcsillagon dolgozó ácsokat és tetőfedőket név szerint is ismerjük (van egy fogadásunk, hogy magyar is van közöttük). E tetőfedő-szempontú, szőrszál- és pénztárca-hasogatóan aprólékos feldolgozás újabb állomása ez a keménytáblás albumszerűség tele csinos keresztmetszeti rajzokkal, hogy az eddigi hét rész (juj, mindjárt jön a nyolcadik!) emlékezetes helyszíneinek leghátsóbb helyiségeibe is bekukkanthassunk, hátha feltűnik egy ott ragadt tetőfedő. Star Wars-ismereteink úgy szaporodnak, mint még soha: sokan vagyunk, akik nem tudtuk, hol helyezkednek el a zuhanyzók az Outlander Klubban, hol sorakoznak a tartalék munkások a geo­nosisi droidgyárban, és hol találjuk a recepciós pultot Palpatine magánrezidenciáján – tudatlanságunknak ezennel vége. Ben házában immár csukott szemmel is megtalálnánk a kaktuszpálinkát (spoiler: a tartalék generátor közelében), az viszont sehogyan sem fér a fejünkbe, hogyan kaphatott működési engedélyt a Mos Eisley-i Kantin egyetlen mellékhelyiség nélkül, és persze sehol egy ábra a Halálcsillag menzájáról. Még szerencse, hogy Eddie Izzard, a nagy brit komikus Budapesten járva a birodalmi közétkeztetés részleteibe is beavatta a közönséget.

Kolibri Kiadó, 2017, 195 oldal, 7999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.