A Strand, Ben Bass 1927-ben megnyitott könyvesboltja egy volt csupán a manhattani Fourth Avenue könyves sora, a Union Square-től az Astor Place-ig terjeszkedő Book Row 48 kisebb-nagyobb könyvkereskedése közül. Hogy mi lett a maradék 47 sorsa, arról diszkréten hallgat a New York Universitynek és a New York Film Academynek is otthont adó környék, az egyetlen túlélőként üzemelő Strand jó soráról viszont sok minden tudható. Ha van olyan fóbia, hogy könyvkereskedői kisebbségi komplexus (KKK), akkor annak elsődleges kiváltója a Strand lehet.
| ||
A mára egy komplett saroképületet elfoglaló műintézmény egy patinás nagyüzem méltóságával trónol a Broadway és a 12. utca találkozásánál, állandó (s nem minden esetben indokolt) kiadásokra sarkallva a Greenwich Village bohém rezidenseit. Ez a "kötelező" bohémség uralja a Strand nagyközönsége előtt nyitva álló, használt és vadonatúj könyvekkel, régiségekkel és ritkaságokkal megtömött négy szintjét is. A jelenlegi csúcspéldány egy Joyce és Matisse által dedikált Ulysses, melyet 45 ezer dollárért bárki hazavihet, de 2006-ban Shakespeare összes műveinek második kiadásáért százezer dollárt fizetett ki az Ismeretlen Vásárló. A bolt azonban jó hírét az itt megforduló, kisebb pénzű vevőknek köszönheti, de azért az sem ártott neki, hogy Paul Giamatti a szűk könyvespolc-labirintus egy félreeső zugában pózolt a Rolling Stone magazinnak, és például David Bowie vagy John Waters be-bejárogat.
| ||
A Strand páratlan könyvválasztékot és a nagy könyvesláncoknál (például Barnes & Noble) kedvezőbb árakat kínál, de ami az üzleti előremenekülés szempontjából legalább ennyire fontos, egy jól karbantartott bölcsészmárkát is. Az itt kapható pólók, táskák és valamennyi méretben elérhető egyebek mindenben eleget tesznek a szigorú manhattani trendtörvényeknek. Az urbánus utcai megjelenés elfogadott kiegészítői, s ez az elfogadás messze túlnyúlik a környék határain. Ha a hely szelleme 9.30-tól 22.30-ig dolgozó fizetett alkalmazott lenne, egész biztosan Strand márkájú láncot csörgetne, vagy ha mégsem, legalább Strand-bögréje volna. De helyi márkának számít a Strand-alkalmazott is: átlagos példánynak az irodalomban jártas (ezt a felvételkor kvízkérdésekkel mérik), látványosan elfoglalt, húsz-harminc közti fiatalember tekinthető, aki tisztában van a könyvestársadalomban elfoglalt helyével. Ez a hely pedig
igen magasan van,
illetlenség is megzavarni a dolgozókat olyan oda nem illő kérdésekkel, hogy ki tudnának-e például segíteni valami íróeszközzel és némi papírral. A fentről jövő válasznak pedagógiai célzata van: "Mégis, micsoda újságíró az, akinél nincs se papír, se toll?!" Ám mielőtt önkritikát gyakorolhatnánk, már megkaptuk a kért eszközöket. Könnyen meglehet, hogy a jövő egyik nagy művészét zavartuk meg elmélyültségében, hisz hajdan Patti Smith is itt dolgozott az alagsorban, ha csak egy rövid ideig is, ám mint hírlik, Patti és a könyvesház kapcsolata korántsem volt harmonikusnak mondható. Ezek után kissé idegenkedve fogadjuk egy éltesebb úr közeledését, aki arról érdeklődik, segíthetne-e valamiben. Pedig maga Fred Bass (a boltalapító Ben nyolcvanas éveiben járó fia) állta utunkat, aki a legnagyobb szívélyességgel és a saját gyermeke iránti atyai elfogódottsággal igazít el a helyi viszonyokat illetően. Akárcsak a Párizsban üzemelő, s nem kevésbé patinás Shakespeare and Company (bővebben: Költő veszett el benne, Magyar Narancs, 2010. január 21.), úgy a Strand is megmaradt családi vállalkozásnak, s akárcsak a Szajna-parton, a Broadway alsó régiójában szintén apa és lánya viszi a boltot. Azzal az apró különbséggel persze, hogy a párizsi Shakespeare lakájos garzonnak tűnik a háztömbnyi, méghozzá New York-i háztömbnyi Strandhez képest. Persze Bass úr kell ahhoz, hogy a 225 alkalmazottat számláló vállalkozás ne (csak) egy elüzletiesedett könyvbúvárszalon benyomását keltse; a boltját felügyelő tulajdonos tizenhárom évesen, apja mellett kezdte az ipart, s mint máig aktív, egyszemélyes bolttörténet sokkal meggyőzőbben demonstrálja a dicső múltat, mint a Strandhez kötődő hírességek egész sora Art Spiegelmantól a néhai Frank McCourtig bezárólag.
| ||
Bass úr természetesen nemcsak ad, hanem vesz is. Felszámolt otthoni könyvtárával bárki beeshet hozzá, de a hosszabb sorban állást elkerülendő délelőtt fél tizenegy körül érdemes. Gyűrött paperbackkel fölösleges próbálkozni, s bár a kemény borítással valamelyest megengedőbb az üzletpolitika, a kommersz ponyvát, bármily jó az állapota, köszönik, nem kérik. Shakespeare összes műveinek korai kiadásait és Joyce által dedikált Ulysseseket viszont bármilyen napszakban szívesen látnak, de egy első kiadású Philip K. Dickkel is sokra lehet vinni. A Kamera által homályosan első kiadását ki is tették a kirakatba, az ára: 175 dollár.
828 Broadway, 12th Street, New York