Nekrológ

„Igazán szabadnak lenni”

Vjacseszlav Szereda műfordító (1951–2024)

  • Kiss Ilona
  • 2024. augusztus 7.

Könyv

Megint elkéstünk a hosszú beszélgetéssel. Halogattuk, halogattuk, aztán elfogyott az idő, az erő, a levegő. Sehogy sem passzol a múlt idő Szláva Szeredához.

Amióta csak ismerem (több mint 30 éve), mindig jövő időt mondott: „amint ezt befejezem, nekilátok amannak” – így araszolt határidőről határidőre, remekműről remekműre. Kételyekkel, hezitálva, minden szót külön megtapogatva – „igen, de…” – fordította oroszra a legbonyolultabb kortárs (Esterházy, Krasznahorkai, Nádas) és klasszikus (Jókai, Krúdy, Kosztolányi Sántha Ferenc) írók legnagyobb műveit, legalább kéttucatnyit, kiválóan.

„Én tényleg a magyar irodalomtól lettem olyan, amilyen” – mondta, amikor utoljára beszéltünk. „Olyan szerencsés vagyok, hogy pont akkor kerültem közel a magyar nyelvhez (1969-ben kezdte a magyar szakot a leningrádi egyetemen, először olasz szakra vették fel, de elcserélte valakivel magyarra – K. I.), amikor az irodalom legjava révén kezdett kiszabadulni abból a kelepcéből, amibe az 50-es évek elejétől belekényszerítették.” Szereda akkori tapasztalata és kutatásai szerint az orosz nyelvnek nem alakult ki ilyen párhuzamos, tűrt nyilvánossága, amely a mindennapi nyelvvel interferenciába kerülhetett volna. „A szemem láttára avult el a nagy Hadrovics–Gáldi szótár” – mondta. Végigbogarászta szócikkről szócikkre (szerintem betéve tudta), és abból írta a szakdolgozatát is (1974-ben!), hogy mi mindent kellene kijavítani benne.

Ez a hiperreflexív és hiperkritikus „kettős­látás” lett a rendkívül termékeny alapja annak a műfordítói látásmódnak, amely Szereda műfordítói gyakorlatában az 1990-es évek közepétől egyéni módszerré vált. Szerves része volt mindennek irodalom- és kultúrtörténeti, majd levéltári kutatómunkája. Hiányzó lapok sokaságát tárta fel (többek között Alekszandr Sztikalinnal), az 1956-os forradalom előzményei és következményei, Lukács György moszkvai évei kapcsán. Nagy tervünk volt (főként miattam nem valósult meg) kideríteni, hogy mennyiben függött a magyar kultúrpolitika és kulturális irányítás 1968 után a szovjet direktíváktól? Szláva vaskos dossziényi anyagot ásott elő, de interjúk sokasága kellett volna a tényleges történet rekonstruálásához. A dosszié arra azonban rávilágított, hogy nem csak intézményi okokból vált lehetetlenné, hogy Moszkva mindent előírjon, ami Budapesten történik. A magyar illetékeseknek kényelmesebb volt továbbra is a szovjet direktívákkal takarózni: „onnan nem engedik”. Hogy Szereda nem kaphatott egész éves ösztöndíjat, azt például nyolcdioptriás szemüvegével indokolták. A történészi-irodalomtörténészi kutatások minden­esetre pontosan igazolták számára azt, hogy alapkérdése (mitől más a magyar irodalom, mint az orosz és az oroszul megjelenő szovjet?) hivatalos levéltári vagy egyéb adatok alapján nem válaszolható meg. Márpedig enélkül a műfordítás mestersége sem űzhető komolyan. Így tért vissza a nyelv, a magyar irodalom nyelvének kérdéseihez – műfordító gyakorlatában és írásaiban is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.