Magyar Narancs: A regényed egy autóbalesettel kezdődik. Történt veled valaha ilyesmi?
Havas Juli: Soha nem volt komolyabb balesetem. Kikérdeztem a traumatológus kollégákat, hogy szerintük mije sérülhet egy embernek, ha így vagy úgy csattan az autó. Eredetileg egy sokkal súlyosabb balesetben gondolkodtam, koponyasérüléstől kezdve a csípőtörésig mindenfélét elképzeltem, de a kollégák azt mondták, hogy egy ilyen autóbalesetet nem élne túl a főhős. Minél inkább beleéltem magam a balesetírásba, annál jobban rettegtem, hogy velem is megtörténik. Aztán megúsztam annyival, hogy ledaráltam az autóm a tükrét, amikor kiálltam a kocsival, aztán rögtön másnap nekimentem valakinek, de szerencsére nem volt vészes.
MN: Van a regényedben egy szerelmi szál egy román fiúval. Voltál szerelmes román fiúba?
HJ: Nem, mert nem történhetett volna meg. Egy Székelyföldön élő lány számára elképzelhetetlen lett volna egy román fiúval szerelmi kapcsolatba kerülni. Olyan erős belső tiltás, olyan kemény tabu volt ez, mint a „ne ölj!” parancsolata. Még mindig tartok tőle, hogy az otthoniak megszólnak amiatt, hogy ilyenről egyáltalán írni mertem. Ha valaki hozzáment egy románhoz, vagy feleségül vett egy román lányt, vétett a közösség szabályai ellen. Persze ez csak Székelyföldre volt igaz, Nagyváradon vagy Kolozsváron kicsit másképpen álltak hozzá ezekhez a dolgokhoz.
MN: Székelyföldön még mindig tartja magát ez a hozzáállás?
HJ: Nem élek ott harmincöt éve, és ítélkezés is lenne a részemről ilyet állítani, de nem ismerek egyetlen vegyes házasságot sem. Az iskolatársaim és az évfolyamtársaim közül nem tudtam példát mondani se a múltból, se a közelmúltból, se a jelenből, egészen egy héttel ezelőttig, amikor megírta nekem egy régen nem látott iskolatársam, hogy ő egyszer hazavitt egy román fiút, és az anyja éppen úgy viselkedett vele, mint a regénybeli szereplőim.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
