Interjú

„Már nem fáj”

Havas Juli orvos, író

Könyv

Papírbabák című második regénye is orvos közegben játszódik. Az álnéven író ismert tüdőgyógyásszal honvágyról, a romániai fiatalságáról, az orvosi létről és az imposztor szindrómájáról is beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: A regényed egy autóbalesettel kezdődik. Történt veled valaha ilyesmi?

Havas Juli: Soha nem volt komolyabb balesetem. Kikérdeztem a traumatológus kollégákat, hogy szerintük mije sérülhet egy embernek, ha így vagy úgy csattan az autó. Eredetileg egy sokkal súlyosabb balesetben gondolkodtam, koponyasérüléstől kezdve a csípőtörésig mindenfélét elképzeltem, de a kollégák azt mondták, hogy egy ilyen autóbalesetet nem élne túl a főhős. Minél inkább beleéltem magam a balesetírásba, annál jobban rettegtem, hogy velem is megtörténik. Aztán megúsztam annyival, hogy ledaráltam az autóm a tükrét, amikor kiálltam a kocsival, aztán rögtön másnap nekimentem valakinek, de szerencsére nem volt vészes.

MN: Van a regényedben egy szerelmi szál egy román fiúval. Voltál szerelmes román fiúba?

HJ: Nem, mert nem történhetett volna meg. Egy Székelyföldön élő lány számára elképzelhetetlen lett volna egy román fiúval szerelmi kapcsolatba kerülni. Olyan erős belső tiltás, olyan kemény tabu volt ez, mint a „ne ölj!” parancsolata. Még mindig tartok tőle, hogy az otthoniak megszólnak amiatt, hogy ilyenről egyáltalán írni mertem. Ha valaki hozzáment egy románhoz, vagy feleségül vett egy román lányt, vétett a közösség szabályai ellen. Persze ez csak Székelyföldre volt igaz, Nagyváradon vagy Kolozsváron kicsit másképpen álltak hozzá ezekhez a dolgokhoz.

MN: Székelyföldön még mindig tartja magát ez a hozzáállás?

HJ: Nem élek ott harmincöt éve, és ítélkezés is lenne a részemről ilyet állítani, de nem ismerek egyetlen vegyes házasságot sem. Az iskolatársaim és az évfolyamtársaim közül nem tudtam példát mondani se a múltból, se a közelmúltból, se a jelenből, egészen egy héttel ezelőttig, amikor megírta nekem egy régen nem látott iskolatársam, hogy ő egyszer hazavitt egy román fiút, és az anyja éppen úgy viselkedett vele, mint a regénybeli szereplőim.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.