A magyar gyermekirodalomról azt szokás mondani, hogy gazdag, páratlan, a világ számára egyelõre felfedezetlen stb. Azt azonban már csak a hozzáértõ kevesek említik, hogy szervezetlen és kiszolgáltatott.
Új építészet Burgenlandban és Nyugat-Magyarországon címmel nemrégiben jelent meg az elsõ határokon átnyúló, osztrák-magyar építészeti kalauz, ami ráadásul még háromnyelvû is: német, magyar és horvát. A 140 bemutatott épület közül 14 Magyarországon található. A szerkesztõvel beszélgettünk.
József Attiláénál tökéletesebb, hibátlanabb költõi életmûvet nem ismerek. A tökéletesnél is tökéletesebb versek káprázatos sorát írta, amikben még a ritka hibák is éppen ott vannak, ahol szükség van rájuk: jelezni, hogy az Isten jobbat teremtett volna. Hatott is rám, meg is borzongatnak a versei mind a mai napig. Húszéves koromban a Tiszta szívvelt tartottam az Ideális Versnek. Harminc felett a kései költeményeitõl érzékenyülök el. Mégsem volt a kedvenc költõm egy percre sem. Nem értem.
Február 24-én - az 1947-ben, Amerikában született festõnõ, Janet Brooks Gerloff József Attila ihlette kiállításának megnyitóján - mutatták be a költõ magyar-német nyelvû verseskötetét Berlinben.
Fülep Lajos 1904-1906-os pályakezdõ kritikái a hazai kulturális élet visszásságait éles szemmel felismerõ, a hivatalos mûvészet nagyjait kigúnyoló, bátor és igen tehetséges fiatalembert sejtetnek. Írásainak egyik csoportját a látogatássorozat darabjai alkotják, melyek egy-egy hivatalos mûvészi nagyságnál született riportok és Fülep sajátos gyorsírótechnikájának köszönhetõen az élõbeszéd hûségével hatnak.
Lemértem: kétszer olyan nehéz, mint egy hasonló kiterjedésû, át-lagos könyv. Nem lehet ám képregényt akármilyen papírra nyomtatni! Merthogy ez itt nem akármelyik Maus, hanem a teljes: a vol. I és a vol. II egy közös vol.-ban, több mint harminc év zajos tengerentúli sikersorozata után.
Mezei ismeretterjesztésnek mondhatni rafinált, kései vallomásnak meg túl büszke Kafka-képregény jelent meg még tavaly. Látszólag totális marhaságról van szó, de hát Franz Kafka a fõszereplõje, az ember nem lehet érzéketlen e tény iránt.
Az opera köszöni szépen, jól van. Rendre kiheveri a végzetes betegségérõl, haláláról, koporsószentelésérõl és sírkõavatásáról szóló híreket. Régen beharangozott hanyatlása akár virágkornak is beillenék. Világszerte bizonyítottan mind több és több ember tekinti e nemes mûfajt az esztétikai töltekezés értékes forrásának. Ám növekvõ népszerûsége ellenére az opera még manapság is megannyi buta közhelyet és lekicsinylõ elménckedést kénytelen elszenvedni, melyek mindegyre csak vélt életidegenségét, ósdiságát, mûvészi alacsonyrendûségét gúnyolják.
Hívei ünnepelni készültek az idén, nem temetni. Johnny Depp-pel a fõszerepben forgatják elsõ komolyabb regényének, a Rumnaplónak a filmváltozatát. A könyv a napokban jelent meg magyarul. Legutolsó írásában Bill Murraynek magyarázza az általa kifejlesztett shotgun golf lényegét. Február 20-án, 67 éves korában a konyhájában .45-ösével fõbe lõtte magát.
Amióta Tódor János, lapunk egykori riportere szerkeszti, a fehérvári Árgusról egyre jobbakat hallani: végre egy folyóirat, ami kilóg az irodalmi belterjbõl, amit megkímélnek az egyetemi oktatók fárasztó "megfejtései", mert sokkal inkább arra ad, hogy életszaga legyen.
Milyen hamisítatlan színházi abgang! Alig néhány napja huncut mosollyal mondta bele egy kamerába, hogy "jó volt élni", és karácsony után meghalt. Majdnem 86 éves volt, egy hónapja jelent meg róla a felesége, B. Élthes Eszter által írott-szerkesztett kötet, 85. születésnapján parádés ünnepséget szervezett számára a Nemzeti Színház, merthogy Bessenyei Ferenc a Nemzet Színésze is volt.
A magyar honvédség második világháborús szerepét vizsgálja egy, az Osiris Kiadónál most megjelenõ könyv. A szerzõ eddig részben ismeretlen, publikálatlan, illetve fel nem használt források alapján számos meglepõ, eddigi tudásunkat megkérdõjelezõ következtetésre jutott. A magyar honvédség a II. világháborúban alapjaiban formálhatja át a drámai közelmúltról vallott vélekedéseinket.
A könyvnek nemcsak színe, alakja, hanem szaga is van. Ha a boltban kezembe veszek egy-egy példányt, elõször megszagolom: csukva, a gerinc északi részén, a kötés fehér zsinórkájánál az enyv-re emlékszem, a borító vásznának egyforintos vagy fényûzõ szagára, és ha felütöm, a lapok között az ólom szeptember elsejei szagára, amikor elsõ osztályba mentem.