Február 24-én - az 1947-ben, Amerikában született festőnő, Janet Brooks Gerloff József Attila ihlette kiállításának megnyitóján - mutatták be a költő magyar-német nyelvű verseskötetét Berlinben.
A követségi bemutató jó hangulatú, már-már euforikus és mindenekelőtt remekül megszervezett: Bartók-zongoradarab - József Attila-vers - köszöntő - méltatás - megint vers - rövid előadás - Kodály-zongoradarab - ismét vers - rövid beszéd - vers - fogadás - filmvetítés. A gondosan összeállított műsor arányai egy pillanatra mégis veszélybe kerülnek: Fejtő Ferenc kap szót, 95 éves, remek németséggel, elragadóan beszél. József Attila egykori barátja láthatóan élvezi, hogy mesélhet, s a közönség nagy része még hosszasan elhallgatná a sztorizást - de az idő szorít, Wirtz Ágnes, a kiállítás kurátora, egyben az est moderátora gyengéden visszatereli medrébe a beszélgetést.
A kiállítás csupán röviden időzik majd Berlinben: március 18-a után útnak indul Budapestre, a Szépművészeti Múzeumba, ahol április 11-től, József Attila 100. születésnapjától lesz látható, szeptemberben pedig Aachenban nyílik meg újra.
Daniel Muth, azaz Báthori Csaba 6 éven át József Attila összes versét lefordította (bővebben: "Műve létbizonyíték", Magyar Narancs, 2004. április 15.). A svácji Ammann Verlagnál kiadott kétnyelvű, 500 oldalas könyv 150 verset tartalmaz; az előszót Fejtő Ferenc írta, Dalos György utószavát a fordító megjegyzései, jegyzetek, időrendi tábla és fényképek egészítik ki.
A könyv pedig március első napjaiban, kikerülve a kiadó, a fordító, a kötetet gondozók kezei közül, elhagyva a követség "hazai-puha" környezetét, kilép majd a megmérettetés ridegebb világába, elkerül a könyvesboltok polcaira, a recenzensek íróasztalaira.
Szinte minden újonnan megjelenő magyar könyv esetében ott ólálkodik kérdés, vajon sikerül-e a műnek Márai Sándor, Szerb Antal, Kertész Imre és Esterházy Péter Németországban aratott sikerét megismételnie vagy legalább megközelítenie azt. Akik József Attila verseit magyarul ismerik és értik, akár jól sikerült egy-egy vers németre átültetése, akár nem, a dolgok természetéből fakadóan nagy valószínűséggel fanyalogni fognak.
A magyarul nem tudó német olvasók esélyei jobbak - remélhető, hogy a Fejtő és Dalos felvázolta József Attila-kép fedésbe hozható majd az általuk olvasott versekből összeálló élménnyel. 'k a költő korábbi, általában nyersfordítások segítségével készült "utánköltéseivel" mérkőztethetik majd meg Daniel Muth teljesítményét: Alexander Gosztonyi, Stephan Hermlin, Heinz Kahlau, Franz Fühmann, Günther Deicke, Richard Pietra§, Jürgen Kolbe, Ernst Jandl - a névsor nem teljes! - munkáival.
Pedig jó lenne, ha sikeres lenne a kötet. Ahogy a magyar irodalom egyes darabjai francia, olasz vagy angol közvetítéssel jutottak el Németországba, most talán a németből kiindulva lehetne a más európai nyelvek tudomására hozni, ki is volt "Átila Dzsózef".
Fehéri György
(Berlin)
