De ne csodálkozzunk a bő két évtizedes időtávon! A majd’ 12 ezer oldalas írásos életmű rendszerezése és közzététele a német Patmos Verlag és a brit Routledge kiadónak is két évtizedébe került. „Arra törekedtünk – mondja Kis Kós Antal, a Scolar szerkesztője, aki a kezdetektől részt vesz a munkában –, hogy a népszerűbb művek, illetve az életmű alappilléreinek számító tételek hamarabb sorra kerüljenek. A Jung-kötetek magyar fordítása nem egyszerű feladat. A német nyelvű életműsorozatot egy teljes szakmai csapat gondozza, noha a szövegek eleve adottak, nekik nem kell megküzdeniük például a távol-keleti nevek és fogalmak magyar átírásának problémájával, vagy azzal, hogy a Jung által gyakran idézett klasszikus szépirodalmi, bibliai és tudományos művekből származó idézetekhez veretes fordításokat találjanak, mert ezt a szerző megtette helyettük.”
Az elmúlt húsz évben több fordító – többek között Ferentzi Eszter, Réti Emese, Turóczi Attila, Viola József, Bán Zoltán András, Szalai István és Pressing Lajos – dolgozott a magyar szövegeken, a legutóbbi hat kötet fordítója pedig Sára Balázs, az ELTE Eötvös Collegium Germanisztika műhelyének vezetője. A még előttük álló, 14-es számot viselő kötet első két darabja a Mysterium coniunctionis (Az alkímiai konjunkció) lesz, a harmadik pedig az Aurora consurgens, a sorozat a Pszichiátriai tanulmányok című kötettel (ÖM 1) zárul.
A késő romantikától a hidegháborúig
A zavarba ejtően gazdag életműnek három vonulatát különíthetjük el. Az első az akadémiai írások, köztük a típustan, ami máig a legrelevánsabb tipológia a pszichológia tudományában. A másodikat a pszichoterápia gyakorlatának leírásai képezik, a harmadik pedig az a filozófiai, kultúrkritikai, vallástudományi témákkal foglalkozó szövegegyüttes, amely a tudós enciklopédikus műveltségéről, egyszerre intuitív, szakmailag mégis kikezdhetetlen belátásairól tanúskodik. Jung egyaránt írt elmebetegségekről, a pszichoterápia gyakorlatáról, a hellenizmusról és India kultúrájáról, ufóészlelésekről és mandalákról, költészetről, alkímiáról és Hermész Triszmegisztoszról, az Ulyssesről és Picassóról, a bibliai Jóbról és a Tibeti halottaskönyvről. Kezdettől fogva törekedett arra, amit ma interdiszciplinárisnak nevezünk, és alig volt a tudománynak olyan felfedezése a 20. században, ami elkerülte volna a figyelmét. Egyik vezéralakja lett a heidelbergi Eranos-konferenciáknak, amelyeken Erwin Schrödinger, Mircea Eliade és Hermann Hesse egyaránt részt vettek, könyvet írt Wolfgang Pauli fizikussal és Kerényi Károly klasszika-filológussal. Az életmű szerteágazottságát látva felmerül a kérdés, hogy az mennyire koherens és összetartó.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
