Tévúton - Tamási Áron: Emberi szavak (Beszélgetések, vallomások, naplójegyzetek)

  • B. I.
  • 2004. május 27.

Könyv

A szerkesztõ Nagy Pál - akit dicséret illet a tájékozódást jól segítõ jegyzeteiért - korabeli lapokból és az író kézirathagyatéka alapján állította össze a gyûjteményt. A kötet háromnegyedében fõleg interjúk olvashatók. A II. világháborús összeomlás elõtti és utáni beszélgetések között azonban éles a cezúra: más tudniillik a beszédhelyzet. Az 1944 júliusáig közölt szövegekben Tamási afféle népi orákulumként mintegy kinyilatkoztat, míg a felszabadulást s még inkább 1956-ot követõen - a "sorok közötti megnyilatkozásokon" túl - hol nyílt, hol kevésbé egyértelmû hûségnyilatkozatot tesz a hatalom mellett. "Az írók bízzanak a kormányzatban, föltételezzék róla a jó szándékot akkor is, ha nem minden intézkedés lényege egészen világos a kormányzati kérdésekben járatlan író elõtt" - mondja egy 1962-es riportban. A kötet e közel száz oldala szomorú adalék az ún. népi irodalom és az ún. létezõ szocializmus sajátos szimbiózisához.

Ami, mondhatni, szükségképpen jött létre: a népi írókat, noha önmagukat szívesen állították be a jövõ hírnökeinek, egészen egyszerûen felkészületlenül érte a háború utáni új rend. Fogalmuk sem volt, mi lesz - mert fogalmuk sem volt arról, hogy mi volt. Még a csoport messze legmûveltebb tagja, Németh László is alaposan félreértette a történelmi szituációt - ez a hívei által profetikusnak híresztelt 1943-as szárszói beszédébõl látszik a leginkább. Az iskolázatlanabb, a Némethéhez képest jóval szûkebb horizontú írók valóságérzékelése pedig még katasztrofálisabb volt: a Tamási Áron-kötet elsõ fele a legjobb példa erre. Különösebb kétségek nélkül teszi meg magát az erdélyi és az "egyetemes magyar élet" egyik õrszemévé. E pozícióból beszél például arról, hogy kora (a harmincas évek!) magyar irodalma "általában rágcsálók irodalma"; hiszen mûvészileg az új magyar élet letéteményese a székelység és a székely humor. "A székely a magyar nép arisztokratája a szó legjobb értelmében. (...) A népet az jellemzi, hogy emberibb, mint a többi osztály, látóköre egyetemesebb, a világot a maga teljességében látja" - mondja 1935-ben, s e gondolatok végigkísérik az 1945 elõtti közéleti szövegeit. Egységes és igazságos nemzeti társadalom tervérõl beszél, ami kifejezi az új "életakaratot"; Erdély elé pedig azt a feladatot tûzi ki, hogy egységesen irányító magyar szövetségi intézményt hozzon létre, amely az egyházakat, a közmûvelõdési intézményeket, a könyvkiadókat, a színházakat fogná össze, s amelynek "erkölcsi parancsszava lenne". "És aki útjába áll ennek (...), azt a közösségi erkölcs és nemzeti érzés alapján felelõsségre kell vonni!"

Tamási Áron a maga felfogását a politikamentes "szellemi ember" nézetének nevezi: holott provinciális szûklátókörûségrõl van csupán szó. S hogy ez mennyire így van, arról a kataklizmák idején írt naplófeljegyzései árulkodnak (azaz a könyv második fejezete, amelyben helyenként szívszorító passzusok vannak). "Sáry ügyvéd társaságában elmentem Eördög Zoltán detektív felügyelõhöz, akit informáltam a történtekrõl, s kértem, hogy komoly ok nélkül engen ne zaklassanak.

Gondolkozzál el: miért dolgoztál és miért álltad a sarat idegen hatalom idején a nehéz erdélyi magyar poszton" - írta naplójába 1944. május 13-án. Így rendült meg a közéleti realizmust hirdetõ és annak hiányát másokon oly sokszor számon kérõ író akkor, amikor elõször szembesült a valósággal.

Palatinus, 2003, 460 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.