Ki ne tudná úgy, hogy a szarka ellopja a fényes tárgyakat, a denevér belegabalyodik a hajunkba, és a cápa kimondottan az emberekre vadászik?
Michael Crichton, a 2008-ban elhunyt amerikai regény- és forgatókönyvíró – a többi közt Az Androméda-törzs és a Jurassic Park szerzője – élete utolsó éveiben elmélyülten dolgozott egy vulkános történeten.
Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.
Az angolszász sportsajtó egyik legfontosabb teoretikusának magyarul eredetileg 2014-ben megjelent műve kapott most második kiadást.
Igazi szenzációnak ígérkezett ez a lágernapló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magánkiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.
„Betegnek lenni unalmas. Nem heroikus, nem tragikus, nem szerencsétlen, egyszerűen unalmas” – kezdődik a kötet.
Most olyan írók újdonságait ajánlom, akik többször megjelentek szerzőként és/vagy interjúalanyként lapunkban.
„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.
Csúnya, idegen, nem lehet fütyülni, még szeretni sem nagyon – ilyen képzetek és tévképzetek élnek a kortárs zenéről. És ki hibáztatná az így vélekedőket?
