HANGADÓ - Könyv

Magyarázza a partitúrát

Osmo Tapio Räihälä: Hogyan hallgassunk kortárs zenét

Zene

Csúnya, idegen, nem lehet fütyülni, még szeretni sem nagyon – ilyen képzetek és tévképzetek élnek a kortárs zenéről. És ki hibáztatná az így vélekedőket?

Mintegy száz évvel ezelőtt pár okostojás kitalálta, hogy a zenének nem kell a tömegekhez szólnia – furcsa módon nem egy közülük éppenséggel baloldali nézeteket vallott –, nem kell érthetőnek lennie, nem kell gyönyörködtetnie, és el kell szakadnia mindentől, ami kényelmes és ismerős. Legutóbb épp az új Schönberg-életrajz kapcsán került elő (lásd: A legnagyobb zeneszerző, akit nem hallgat senki, Magyar Narancs, 2025. február 13.), hogy a zenében a „fejlődés” vezényszava elnyomta a szépséget és az érthetőséget – és ez önmaguk fontosságától eltelt alkotókat szabadított a zenei világra, akik több tisztelővel dicsekedhettek, mint hallgatóval.

Ma már kevesen vallják, hogy a zene fejlődése elszakadhat a közönségtől. Márpedig 1958-ban épp ilyesmiről írt Milton Babbitt amerikai zeneszerző, aki a természettudományokkal helyezte volna egy polcra a művészetét, amelyet értő hallgatók híján támogatni kell – különben megreked és meghal. Egy komolyzenei rádió környékén mesélte nekem valaki: amikor Kurtág György egyetlen operájának ősbemutatóját közvetítették, azt a felvezető adás megszólalói sem hallgatták meg. Miután a világ­premiert remekműként harangozták be a hallgatóknak, ők maguk elindultak haza.

Osmo Tapio Räihälä finn zeneszerző ahhoz a generációhoz tartozik, akik már elválasztották magukat a Neue Musik felett szuperegóként őrködő Schönberg szellemétől. Nem feltétlenül akar meggyőzni arról, hogy a zenére tudományként, teleologikus művészetként tekintő második bécsi és darmstadti iskolák csupa szépet és jót alkottak, csak fel kell érni ésszel. Épp ellenkezőleg, olykor kétségeit és fenntartásait fejezi ki, miközben szórakoztató és a széles közönségnek is érthető nyelven meséli el a zene történetét. És azt, hogy miként jutott el a nyugati zene története is a történelem spengleri vagy fukuyamai értelemben vett „végéig”, hogy aztán a történelem változatlan lendülettel mégis továbbgördüljön. Räihälä korunk népzenéjének nevezi a popzenét, miközben – komoly és könnyedebb, elvont és hozzáférhető művek sorát ajánlja olvasói figyelmébe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.