HANGADÓ - Könyv

Magyarázza a partitúrát

Osmo Tapio Räihälä: Hogyan hallgassunk kortárs zenét

Zene

Csúnya, idegen, nem lehet fütyülni, még szeretni sem nagyon – ilyen képzetek és tévképzetek élnek a kortárs zenéről. És ki hibáztatná az így vélekedőket?

Mintegy száz évvel ezelőtt pár okostojás kitalálta, hogy a zenének nem kell a tömegekhez szólnia – furcsa módon nem egy közülük éppenséggel baloldali nézeteket vallott –, nem kell érthetőnek lennie, nem kell gyönyörködtetnie, és el kell szakadnia mindentől, ami kényelmes és ismerős. Legutóbb épp az új Schönberg-életrajz kapcsán került elő (lásd: A legnagyobb zeneszerző, akit nem hallgat senki, Magyar Narancs, 2025. február 13.), hogy a zenében a „fejlődés” vezényszava elnyomta a szépséget és az érthetőséget – és ez önmaguk fontosságától eltelt alkotókat szabadított a zenei világra, akik több tisztelővel dicsekedhettek, mint hallgatóval.

Ma már kevesen vallják, hogy a zene fejlődése elszakadhat a közönségtől. Márpedig 1958-ban épp ilyesmiről írt Milton Babbitt amerikai zeneszerző, aki a természettudományokkal helyezte volna egy polcra a művészetét, amelyet értő hallgatók híján támogatni kell – különben megreked és meghal. Egy komolyzenei rádió környékén mesélte nekem valaki: amikor Kurtág György egyetlen operájának ősbemutatóját közvetítették, azt a felvezető adás megszólalói sem hallgatták meg. Miután a világ­premiert remekműként harangozták be a hallgatóknak, ők maguk elindultak haza.

Osmo Tapio Räihälä finn zeneszerző ahhoz a generációhoz tartozik, akik már elválasztották magukat a Neue Musik felett szuperegóként őrködő Schönberg szellemétől. Nem feltétlenül akar meggyőzni arról, hogy a zenére tudományként, teleologikus művészetként tekintő második bécsi és darmstadti iskolák csupa szépet és jót alkottak, csak fel kell érni ésszel. Épp ellenkezőleg, olykor kétségeit és fenntartásait fejezi ki, miközben szórakoztató és a széles közönségnek is érthető nyelven meséli el a zene történetét. És azt, hogy miként jutott el a nyugati zene története is a történelem spengleri vagy fukuyamai értelemben vett „végéig”, hogy aztán a történelem változatlan lendülettel mégis továbbgördüljön. Räihälä korunk népzenéjének nevezi a popzenét, miközben – komoly és könnyedebb, elvont és hozzáférhető művek sorát ajánlja olvasói figyelmébe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.