HANGADÓ - Könyv

Magyarázza a partitúrát

Osmo Tapio Räihälä: Hogyan hallgassunk kortárs zenét

Zene

Csúnya, idegen, nem lehet fütyülni, még szeretni sem nagyon – ilyen képzetek és tévképzetek élnek a kortárs zenéről. És ki hibáztatná az így vélekedőket?

Mintegy száz évvel ezelőtt pár okostojás kitalálta, hogy a zenének nem kell a tömegekhez szólnia – furcsa módon nem egy közülük éppenséggel baloldali nézeteket vallott –, nem kell érthetőnek lennie, nem kell gyönyörködtetnie, és el kell szakadnia mindentől, ami kényelmes és ismerős. Legutóbb épp az új Schönberg-életrajz kapcsán került elő (lásd: A legnagyobb zeneszerző, akit nem hallgat senki, Magyar Narancs, 2025. február 13.), hogy a zenében a „fejlődés” vezényszava elnyomta a szépséget és az érthetőséget – és ez önmaguk fontosságától eltelt alkotókat szabadított a zenei világra, akik több tisztelővel dicsekedhettek, mint hallgatóval.

Ma már kevesen vallják, hogy a zene fejlődése elszakadhat a közönségtől. Márpedig 1958-ban épp ilyesmiről írt Milton Babbitt amerikai zeneszerző, aki a természettudományokkal helyezte volna egy polcra a művészetét, amelyet értő hallgatók híján támogatni kell – különben megreked és meghal. Egy komolyzenei rádió környékén mesélte nekem valaki: amikor Kurtág György egyetlen operájának ősbemutatóját közvetítették, azt a felvezető adás megszólalói sem hallgatták meg. Miután a világ­premiert remekműként harangozták be a hallgatóknak, ők maguk elindultak haza.

Osmo Tapio Räihälä finn zeneszerző ahhoz a generációhoz tartozik, akik már elválasztották magukat a Neue Musik felett szuperegóként őrködő Schönberg szellemétől. Nem feltétlenül akar meggyőzni arról, hogy a zenére tudományként, teleologikus művészetként tekintő második bécsi és darmstadti iskolák csupa szépet és jót alkottak, csak fel kell érni ésszel. Épp ellenkezőleg, olykor kétségeit és fenntartásait fejezi ki, miközben szórakoztató és a széles közönségnek is érthető nyelven meséli el a zene történetét. És azt, hogy miként jutott el a nyugati zene története is a történelem spengleri vagy fukuyamai értelemben vett „végéig”, hogy aztán a történelem változatlan lendülettel mégis továbbgördüljön. Räihälä korunk népzenéjének nevezi a popzenét, miközben – komoly és könnyedebb, elvont és hozzáférhető művek sorát ajánlja olvasói figyelmébe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.