Képregény

Trükkös nemzetmítosz

Mészáros János–Németh Levente: Királyok és Keresztek

  • Baski Sándor
  • 2018. április 22.

Könyv

De kinek áll ez érdekében? – kérdi a gyanakvó olvasó, amikor kezébe veszi a 100 oldalas, kemény kötésű, album formátumú képregényt. Talán Franciaországban vagy Amerikában is hírértékkel bír egy ilyen impozáns kiadvány megjelenése, de arrafelé az alkotás körülményei vagy a finanszírozási háttér legfeljebb egy lábjegyzetet érdemelnek a sajtóanyagokban.

Mifelénk, ahol a műfaj egy szűk réteg passziója, és művelői a civil munkájuk letudása után görnyedhetnek csak a digitális rajztáblájuk fölé, egy graphic novel elkészítése és kiadása nem a természetes alkotói ügymenet része, hanem valóságos hőstett, amely már önmagában, a végtermék minőségétől függetlenül laudációt érdemel. Vagy erős fenntartásokat, mint a legutóbbi hasonló kaliberű kiadvány, az 56-os emlékévhez igazított, Schmidt Mária megrendelésére készített Budapest Angyala.

A Királyok és Kereszteknek is vannak neves támogatói, a hátlapon egyebek mellett ott az NKA és az MMA pecsétje, ráadásul a történelmi téma is alkalmas lenne mindenféle aktuális agenda megtámogatására, de az első kötetes Mészáros Jánosnak és Németh Leventének láthatóan nem ez volt a célja. A nemzetmítosz-építéstől azért nem zárkóznak el, csak becsomagolják egy ügyes dramaturgiai trükkbe. Hiába játszódik a történet a Magyar Királyság területén (az idő: 1030), a kötet jelentős részében nem az Imre herceg vezette magyar sereget követjük, hanem II. Konrád német–római császár fiát, Henriket és katonáit, akik megpróbálják behódoltatni a Kárpát-medence népeit. (Spoiler: nem sikerül nekik.) Ők az emberarcúbbak és a sebezhetőbbek, velük együtt félhetjük az irgalmat nem ismerő, vérszomjas, de taktikailag kiművelt magyar sereget. Valójában persze nem undorral vegyes rettegést érezhetünk, hanem ugyanazt a szekunder büszkeséget, mint amikor kisiskolásként először hallottunk „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” kezdetű könyörgés legendájáról.

A választott külső nézőpontot a kellő történelmi megalapozottság is hitelesíti. A dátumok és helyszínek többsége stimmel, csak a szereplők motivációit illetően kellett kiszínezni a fehér foltokat. A két szemben álló hadvezért, Henriket és Imre herceget a nulláról építi fel Mészáros – megbízható források hiányában más opciója nem is volt –, de kizárólag azért mondhatjuk, hogy markáns arcélt kaptak, mert Németh Levente rajzain minden és mindenki agyon van kontúrozva.

A profilozás helyett a világteremtés lehetne a kötet erőssége. Ha nem vesszük észre a konkrét Trónok harca-utalásokat, akkor is nyilvánvaló, hogy a képregény szerkezetét az epizodikus sorozatdramaturgia ihlette, valószínűleg ezért is időzünk el hosszan a besenyők táborában. Önmagában ez a megközelítés nem is lenne problémás, a műfajban újonc Mészáros azonban még nem képes hasonló virtuozitással szőni a szálakat, illetve megítélni, hogy melyik kitérő hány oldalt érdemel. Mintha azt sem tudná eldönteni, hogy a témából és a történelmi fikció hagyományaiból következő klasszikus elbeszélési formát kövesse-e, vagy a fiatal közönséghez közelebb álló, eltérő regisztereket és hangnemeket vegyítő stílust. Így történhet meg, hogy az archaizáló dialógokat néhol szmájliba (!) torkolló poénok zárják le.

A sztori egyenetlenségeit a lehengerlő látványvilág kompenzálhatná, de Németh Levente grafikus szintúgy túlvállalta magát. Panelkezelése tetszetős, kompozíciói – különösen az egy- vagy dupla oldalasak – messziről pazar látványt nyújtanak, kissé merev, ünnepélyes stílusához pedig még passzolnak is az óriástablók, amelyeken kibogozhatatlan Laokoón-csoportként tekeregnek a harcoló felek. A finom részletek, a dinamikus mozgások és a mimika ábrázolása ugyanakkor gondot okoz neki, helyenként az arányokat is elvéti. A színezés sem javít az összképen, sőt, az alkotók legnehezebben indokolható döntése, hogy az első oldaltól az utolsóig minden a barna különböző árnyalataiban jelenik meg.

Míg az avatott képregényolvasók számára ezek a hiányosságok jelentősen csorbíthatják a kötet élvezeti értékét, a nagyközönségnek jó eséllyel fel sem tűnnek. Mészárosék jó érzékkel eleve a laikusokat célozták meg, a túlírt narráció, amely a műfajban még járatlanokat segítheti a képek értelmezésében, legalábbis erre utal, de a kötethez készült, háttér-információkat és 3D-illusztrációkat megjelenítő mobil­applikáció szintúgy a közönség kiterjesztését szolgálja. Gondoltak a külföldi piacra is (van angol verzió), a történetet regény formában is kiadják, és természetesen úton a folytatás; megjelenése remélhetőleg már nem csak a külsőségei (vastagság, kötés, borító) miatt megy majd eseményszámba.

Enter Studio 98 Bt., 2017, 100 oldal, 3980 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.