Mifelénk, ahol a műfaj egy szűk réteg passziója, és művelői a civil munkájuk letudása után görnyedhetnek csak a digitális rajztáblájuk fölé, egy graphic novel elkészítése és kiadása nem a természetes alkotói ügymenet része, hanem valóságos hőstett, amely már önmagában, a végtermék minőségétől függetlenül laudációt érdemel. Vagy erős fenntartásokat, mint a legutóbbi hasonló kaliberű kiadvány, az 56-os emlékévhez igazított, Schmidt Mária megrendelésére készített Budapest Angyala.
A Királyok és Kereszteknek is vannak neves támogatói, a hátlapon egyebek mellett ott az NKA és az MMA pecsétje, ráadásul a történelmi téma is alkalmas lenne mindenféle aktuális agenda megtámogatására, de az első kötetes Mészáros Jánosnak és Németh Leventének láthatóan nem ez volt a célja. A nemzetmítosz-építéstől azért nem zárkóznak el, csak becsomagolják egy ügyes dramaturgiai trükkbe. Hiába játszódik a történet a Magyar Királyság területén (az idő: 1030), a kötet jelentős részében nem az Imre herceg vezette magyar sereget követjük, hanem II. Konrád német–római császár fiát, Henriket és katonáit, akik megpróbálják behódoltatni a Kárpát-medence népeit. (Spoiler: nem sikerül nekik.) Ők az emberarcúbbak és a sebezhetőbbek, velük együtt félhetjük az irgalmat nem ismerő, vérszomjas, de taktikailag kiművelt magyar sereget. Valójában persze nem undorral vegyes rettegést érezhetünk, hanem ugyanazt a szekunder büszkeséget, mint amikor kisiskolásként először hallottunk „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” kezdetű könyörgés legendájáról.
A választott külső nézőpontot a kellő történelmi megalapozottság is hitelesíti. A dátumok és helyszínek többsége stimmel, csak a szereplők motivációit illetően kellett kiszínezni a fehér foltokat. A két szemben álló hadvezért, Henriket és Imre herceget a nulláról építi fel Mészáros – megbízható források hiányában más opciója nem is volt –, de kizárólag azért mondhatjuk, hogy markáns arcélt kaptak, mert Németh Levente rajzain minden és mindenki agyon van kontúrozva.
A profilozás helyett a világteremtés lehetne a kötet erőssége. Ha nem vesszük észre a konkrét Trónok harca-utalásokat, akkor is nyilvánvaló, hogy a képregény szerkezetét az epizodikus sorozatdramaturgia ihlette, valószínűleg ezért is időzünk el hosszan a besenyők táborában. Önmagában ez a megközelítés nem is lenne problémás, a műfajban újonc Mészáros azonban még nem képes hasonló virtuozitással szőni a szálakat, illetve megítélni, hogy melyik kitérő hány oldalt érdemel. Mintha azt sem tudná eldönteni, hogy a témából és a történelmi fikció hagyományaiból következő klasszikus elbeszélési formát kövesse-e, vagy a fiatal közönséghez közelebb álló, eltérő regisztereket és hangnemeket vegyítő stílust. Így történhet meg, hogy az archaizáló dialógokat néhol szmájliba (!) torkolló poénok zárják le.
A sztori egyenetlenségeit a lehengerlő látványvilág kompenzálhatná, de Németh Levente grafikus szintúgy túlvállalta magát. Panelkezelése tetszetős, kompozíciói – különösen az egy- vagy dupla oldalasak – messziről pazar látványt nyújtanak, kissé merev, ünnepélyes stílusához pedig még passzolnak is az óriástablók, amelyeken kibogozhatatlan Laokoón-csoportként tekeregnek a harcoló felek. A finom részletek, a dinamikus mozgások és a mimika ábrázolása ugyanakkor gondot okoz neki, helyenként az arányokat is elvéti. A színezés sem javít az összképen, sőt, az alkotók legnehezebben indokolható döntése, hogy az első oldaltól az utolsóig minden a barna különböző árnyalataiban jelenik meg.
Míg az avatott képregényolvasók számára ezek a hiányosságok jelentősen csorbíthatják a kötet élvezeti értékét, a nagyközönségnek jó eséllyel fel sem tűnnek. Mészárosék jó érzékkel eleve a laikusokat célozták meg, a túlírt narráció, amely a műfajban még járatlanokat segítheti a képek értelmezésében, legalábbis erre utal, de a kötethez készült, háttér-információkat és 3D-illusztrációkat megjelenítő mobilapplikáció szintúgy a közönség kiterjesztését szolgálja. Gondoltak a külföldi piacra is (van angol verzió), a történetet regény formában is kiadják, és természetesen úton a folytatás; megjelenése remélhetőleg már nem csak a külsőségei (vastagság, kötés, borító) miatt megy majd eseményszámba.
Enter Studio 98 Bt., 2017, 100 oldal, 3980 Ft
