KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Túl a nyúl üregén

Carlo Rovelli: Fehér lyukak

Könyv

A kiváló olasz asztrofizikus, számtalan ismeretterjesztő könyv szerzője az utóbbi éveket a fehér lyukak rejtélyes és leginkább hipotetikus jelensége kutatásának szentelte.

A laikusok többnyire leragadtak a fekete lyukaknál, amelyek eseményhorizontján belülről sem anyag, sem energia, sem információ nem juthat ki – bár erről a fizikusok jelentős része ma már kissé mást gondol. Rovelli számára a hurok kvantumgravitáció húrelméleti modellje adja a mankót saját víziójához. Ez már az elméleti fizika magasabb szintje, ahol Einsteinnek az óriás tömegű objektumok viselkedését leíró (és néha ezeken megfigyelhető) általános relativitáselméletét próbálják egyetlen, univerzális teóriában, matematikai-fizikai modellben összekapcsolni a kvantumfizika leginkább nanodimenziókban érvényesülő törvényszerűségeivel.

A világ, amit Rovelli elénk tár, meglehetősen szürreális, sok tekintetben ellentmond a természetesként felfogott érzékeinknek, de az univerzum fizikai felépítését taglaló hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb elméletektől nem is várunk mást. A tudós olasz szerző régi meggyőződése, hogy az ősi mítoszok és a költészet képesek megjeleníteni az elméleti fizika által éppen csak feltárni vélt világot. A poézis nyelvén hamarabb kaphatunk képet a világ mélyszerkezetéről, köszönhetően annak is, hogy erről a tudásról azoknak is lehetett kellő intuíciójuk, akiknek különben fogalmuk sem volt a csillagok fizikájának magas fokon matematizált nyelvéről. Rovelli jó stílusú író, aki nem fukarkodik a bon mot-kkal, bölcsességekkel és szellemesnek látszó fricskákkal. Ráadásul, mintegy saját tudós szövege kísérőjeként, még egy szubjektív, kissé lírai narratívával is szolgál, amelyet a főszövegtől eltérő szedéssel is jeleznek. Ebben a világban nem csak a tér, de az idő is kvantumos szerkezetű, és pontosan az idő sajátos viselkedése teszi lehetővé, hogy különböző, de egyaránt kozmológiai jelentőségű einsteini egyenletek megoldásaiként azonosítható extrém fizikai jelenségek csak úgy átalakuljanak egymásba, mintha csak négydimenziós kesztyűket fordítanánk ki egymás után, sorban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.