KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Túl a nyúl üregén

Carlo Rovelli: Fehér lyukak

Könyv

A kiváló olasz asztrofizikus, számtalan ismeretterjesztő könyv szerzője az utóbbi éveket a fehér lyukak rejtélyes és leginkább hipotetikus jelensége kutatásának szentelte.

A laikusok többnyire leragadtak a fekete lyukaknál, amelyek eseményhorizontján belülről sem anyag, sem energia, sem információ nem juthat ki – bár erről a fizikusok jelentős része ma már kissé mást gondol. Rovelli számára a hurok kvantumgravitáció húrelméleti modellje adja a mankót saját víziójához. Ez már az elméleti fizika magasabb szintje, ahol Einsteinnek az óriás tömegű objektumok viselkedését leíró (és néha ezeken megfigyelhető) általános relativitáselméletét próbálják egyetlen, univerzális teóriában, matematikai-fizikai modellben összekapcsolni a kvantumfizika leginkább nanodimenziókban érvényesülő törvényszerűségeivel.

A világ, amit Rovelli elénk tár, meglehetősen szürreális, sok tekintetben ellentmond a természetesként felfogott érzékeinknek, de az univerzum fizikai felépítését taglaló hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb elméletektől nem is várunk mást. A tudós olasz szerző régi meggyőződése, hogy az ősi mítoszok és a költészet képesek megjeleníteni az elméleti fizika által éppen csak feltárni vélt világot. A poézis nyelvén hamarabb kaphatunk képet a világ mélyszerkezetéről, köszönhetően annak is, hogy erről a tudásról azoknak is lehetett kellő intuíciójuk, akiknek különben fogalmuk sem volt a csillagok fizikájának magas fokon matematizált nyelvéről. Rovelli jó stílusú író, aki nem fukarkodik a bon mot-kkal, bölcsességekkel és szellemesnek látszó fricskákkal. Ráadásul, mintegy saját tudós szövege kísérőjeként, még egy szubjektív, kissé lírai narratívával is szolgál, amelyet a főszövegtől eltérő szedéssel is jeleznek. Ebben a világban nem csak a tér, de az idő is kvantumos szerkezetű, és pontosan az idő sajátos viselkedése teszi lehetővé, hogy különböző, de egyaránt kozmológiai jelentőségű einsteini egyenletek megoldásaiként azonosítható extrém fizikai jelenségek csak úgy átalakuljanak egymásba, mintha csak négydimenziós kesztyűket fordítanánk ki egymás után, sorban.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.