Könyv

Negyedszázada a Kerepesi úti köztemetőben körmöli regényeit, novelláit egy sírkerti padon. Csontváry, Krúdy és Munkácsy síremlékének Bermuda-háromszögében tűnik el nap mint nap, akárcsak előző könyvének főhőse, a hetvenes évekbeli kamasz lány. Most fejezte be a Tar Sándor ügynökmúltját feldolgozó drámáját, miközben halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket tanít, és gyógyult skizofréneknek tart irodalomterápiát.

Hiába hiszünk abban, olvasóként és recenzensként is, hogy az életrajzi adatoktól, a gyakran pletykaszintű háttértörténetektől, a motivációt magyarázó események kikutatásától minél inkább érdemes függetleníteni magunkat, most nehéz ezt betartani. A fülszöveget jegyző Vörös István is külön bekezdést szentel a "tragédiának", ami "újsághír volt".

A Magyarországon megforduló külföldi turisták kezében leggyakrabban feltűnő útikönyv alighanem a Lonely Planet. Steve Fallont, a Lonely Planet Budapest és a Lonely Planet Hungary szerzőjét épp a Magyarország-guide frissítése közben értük utol, hogy kikérdezzük az útikönyvírás rejtelmeiről és a hazai viszonyokról.

A cím igen vonzó. Azt hihetnénk, végre egy könyv, amelyik nem mardossa a magyar nép lelkét, hanem simogatja. A mi szerzőnk, a mi irodalmunk, a mi pálinkánk. Azt sejteti, hogy mégiscsak van feloldozás ebben a félreeső európai zugban. És mekkorát tévedünk.

Lassú, szaggatott ütemben indul Barnás Ferenc negyedik regénye, ami - a fül szerint - "egy regényciklus utolsó része". És csakugyan: ha akarjuk, olvashatjuk aMásik halált az előző regényekkel együtt.