Ezután már akkor is sejtjük, ha nem akarjuk. A szövegben rendre előbukkannak apák, anyák, koltok, helyszínelés, takarítás, urnák, megannyi golyó ütötte lyuk - versindító helyzetek és verszáró megérkezések. Nincs eltitkolva semmi. Mi titok is lehetne költő és olvasó között, pláne amikor épp kevés vesztenivaló látszik?
A kötet legnagyobb erénye és legmeghökkentőbb teljesítménye mégsem a párhuzamos, úgymond magán- és közéleti szinten elvégzett munka, költői és családi penzum, hanem az a valóban keresetlen őszinteség, már-már rémisztő tárgyilagosság, ami időnként előtűnik a nyelvi és szójátékok sűrűjéből. Le kell írni azt is: "Apám családi állapota: özvegy." És el kell gondolkodni a szó jelentésén, lehet-e valaki saját keze által özvegy?
A kötet legerősebb részét az Indulok-sorozat versei adják. Indulok Semjénbe, Fúróba, Orchideásba, a gyászmunka leírása és a költői munka eredménye itt érnek egybe igazán. Megmutatkoznak a fejüket elfordító szomszédok, az okoskodó barátok. A tehetetlenség állandó mozgással, tevéssel ellensúlyozódik, miközben fény derül mindezek hiábavalóságára is. A bő száznegyven oldalnyi, csak címekkel tagolt versfolyam kisebb gyengeségei is csupán abból adódnak, hogy egy ilyen történet elmesélése mellett a kevésbé sikerült szójátékok, az olykor előforduló túlírtság is nagyobb kontrasztban látszik. A kötet súlyos terhei miatt talán nem lesz rendszeresen visszatérő olvasmányunk, de szó nélkül elmenni mellette, olvasatlanul és említés nélkül hagyni valószínűleg az év nagy tévedése lenne.
Spanyolnátha Könyvek, 2012, 148 oldal, 3800 Ft
