Könyv

Újracsomagolt történelem

Könyv

Brit tudósok – ha mára valamely kedélyes félreértés folytán megmosolyogtatóvá és enyhén lekicsinylővé is vált ez a szókapcsolat, azért egészen nyilvánvaló, hogy a tiszteletteljes kalaplengetés sokkalta indokoltabb reakció lenne.

Hogy más érdemüket itt most ne is említsük: a népszerű tudományos ismeretterjesztéshez például bámulatosan jól értenek!

Méghozzá írásban és élő szóban, könyvek szerzőiként és tévés műsorvezetőkként egyaránt, miként azt a közeli múltban, mondjuk, a tudománytörténész James Burke vagy az etológus Desmond Morris példája több egymást követő nemzedék számára is ékesen bizonyította.

*

Ilyen hasznosan munkálkodó, kamerák előtt is szembeötlően tevékeny szigetországi ismeretterjesztő a Kossuth Kiadó kínálatában egymás mellé került két történész szerző, azaz Mary Beard és Dan Jones is.

Kettőjük közül feltétlenül az antik világot búvárló cambridge-i professzor asszonyé a jelentékenyebb életmű meg a fajsúlyosabb és izgalmasabb nyilvános személyiség. Ő az angolul először 2015-ben megjelentetett egykötetes Róma-történetével nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a sokszor elbeszélt ókori históriát a máig releváns mozzanatok – és a nyugtalanítóan nyitott kérdések – középpontba állításával meséli újra. Jóféle posztmodern ismeretterjesztés ez, amelyben a nagystílűen tálalt eseménytörténet mellett, sőt olykor ahelyett, kitüntetett szerep jut a történelemnek mint kollektív reprezentációnak.

A több angolszász könyvkritikában is megfogalmazott fenntartás, miszerint a tudós szerző nagyobb figyelmet szentel a „mit nem tudunk?”, mint a „mit tudunk?” kérdésének, egyrészt helyt­­álló, másrészt elismerésnek is beillő megállapítás. Ráadásul, úgy lehet, ma már a nagy témával esetleg előszörre találkozó, laikus olvasót is jobban érdekli a talányokat mérlegelő, olykor egyenesen spekuláló tárgyalásmód, mint a megnyugtatóan lekerekített leckefelmondás. Így ugyan kétségkívül támadnak folytonossági hiányok a szokott had- és politikatörténeti elbeszélésben, viszont sokkalta többet időzhetünk például Róma kezdeteinél: alapítási mondákat szétszálazva, archaikus szövegtöredékek értelmét hüvelyezve, a századok során kidolgozott eredettörténet politikai mögötteseit kutatva.

Mary Beard a mindennapi élet történetének is talál helyet a könyvében, a 8. és a 11. fejezetben a lehetőségig előtérbe állítva az ókori történelem (és persze korántsem csupán az ókori történelem) tartósan leárnyékolt csoportjait. A nemzetközi hírű feminista érzékenyen és a leegyszerűsítésektől többnyire szerencsésen tartózkodva közelít az antik női sorsokhoz és életlehetőségekhez, és éppígy a házasság és a család római intézményeihez is.

De azért sohasem mulasztja el, hogy hol tárgyilagosan, hol némi személyes felindulást tanúsítva rámutasson a római világ és a mai nyugati civilizáció közötti távolság tényére, ami például a gyermekkorú feleségek témájában okvetlenül méltánylandó gesztus. (Fordította: Barabás József. Kossuth Kiadó, 2018, 480 oldal, 5990 Ft)

*

A televíziós ismeretterjesztő sorozatoknak köszönhetően arcról is ismerős Dan Jones a hazánkba egyetlen kurta esztendő leforgása alatt eljutott könyvével félreismerhetetlenül szerényebb célt tűzött ki maga elé.

Nemcsak azáltal, hogy ezerévnyi római történelem helyett ő a mindössze két évszázadon át fennálló templomos lovagrend históriáját választotta témául. De azzal is, hogy a saját kutatói és elbeszélői szerepét roppant visszafogottan értelmezte. Jones ugyanis a középkori krónikák meg a témát feldolgozó modern monográfiák összeolvasása után mindössze újrameséli Isten szent harcosainak történetét: szinte kizárólag az eseménytörténeti beszámoló terepén megmaradva.

Igaz, mindeközben néha megkísérti az elbeszélés regényesítésének futó szándéka, ami ilyesfajta, teljességgel szervetlen mondatokat eredményez, különösen a fejezetek elején: „A templomból kilépő zarándokokat a Jaffára rátelepedő, kellemetlen őszi reggel fogadta.” Vagy mint ez a másik, szintén kedvezőtlen időjárást jelző fejezetindítás néhány keresztes hadjárattal arrébb: „Északi szél söpört végig a parton, miközben a hajók hosszú sora kifutott a kikötőből a csendes vizű öbölbe…”

Más szerzői ambíció azonban nemigen sejlik fel a kötetben, amely forma szerint négy részben tárgyalja a máig eleven, sőt izgalmas emlékezetű egyházi lovagrend felemelkedését és bukását: Zarándokok, Katonák, Bankárok, Eretnekek. Csupán forma szerint, merthogy a szigorú kronológiai rendet követő hadtörténeti elbeszélés, amely némi rosszmájúsággal akár A keresztes háborúk története című majdani Dan Jones-kötet és -tévésorozat előzetesének is tekinthető, csak részben felel meg a jelzett vállalásnak. A sztori persze így is érdekfeszítő marad, elvégre lovagok kardoznak benne, de a mentalitás- és társadalomtörténeti érdeklődés deficitje, s egyáltalán: a szélesebb kitekintés hiánya bizony lapossá teszi az ismeretterjesztést. (Fordította: Barabás József. Kossuth Kiadó, 2018, 488 oldal, 5990 Ft)

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."