Egy korszak vége a Vajdaságban

Az eltévedt Lovas

Könyv

Tavaly arról írtunk, hogy a vajdasági magyar kulturális életet egy személyben irányító Lovas Ildikó teljhatalmat gyakorolva szerzők és könyvek betiltását kezdeményezte, idén tavasszal viszont azt látjuk, egyik pillanatról a másikra veszíti el befolyását. Mi történik, és kisülhet-e ebből valami jó?

Nevezték a kulturális élet szürke eminenciásának, nagyasszonynak, „tudjukkinek”, a vajdasági magyarok Mirájának (utalva Slobodan Milošević-nek a maga idejében nagy hatalmú feleségére) és egyszerűen boszorkánynak is – kicsivel korábban pedig a régió Budapesten is ünnepelt írónője volt. Lovas Ildikó összetett történetének bemutatásakor (lásd: Családi ügyek, Magyar Narancs, 2023. május 24.) nem gondoltuk volna, hogy hamarosan a politikusnő „eltűnéséről” kell majd beszámolnunk. Márpedig a vajdasági – maradék – szabad sajtóban is a kulturális élet „lovastalanítása” a téma, és nem hivatalos csatornákon keresztül tudni lehet, hogy a magyar kisebbség egyeduralkodó pártjában, a Vajdasági Magyar Szövetségben (VMSZ) is arról beszélnek – mégpedig a legmagasabb szinten –, hogy Lovas Ildikót „elütötte a vonat”. De mi ez a vonat, és van-e neve neki?

Erős kéz

„Az elmúlt évek – írtuk tavalyi cikkünkben – politikai és kulturális értelemben is a pluralitás teljes felszámolásáról szóltak a Vajdaságban. A Magyar Nemzeti Tanács (MNT), a vajdasági magyarság országos kisebbségi önkormányzati szervének harmincöt tagjából harmincöten a VMSZ soraiból kerültek ki, a korábban a pártból kiváló elégedetlenek által létrehozott ellenzéki erő, a Magyar Mozgalom pedig egyszerűen felfüggesztette működését. A gazdasági élet, az oktatás, a kultúra és a nyilvánosság szinte kizárólag a párt jóváhagyásával képes csupán működni. A párt pedig nem meglepő módon budapesti lélegeztetőgépre van kötve, amit a VMSZ körüli alapítványokba és intézményekbe öntött (bár az utóbbi időben fogyatkozni látszó) forintmilliárdok jeleznek egyértelműen.” Ez az alapvető helyzet természetesen nem változott szemernyit sem azóta. A legtöbb általunk megkérdezett vajdasági forrásunk egyetértett abban, hogy kényszerpályán mozog a helyi magyar politika, s annak teljhatalmú entitása, a VMSZ is. Egyfelől ott van az orbáni autokrácia Budapesten, ahhoz kell nagyban igazodni, hiszen a pénz jelentős része onnan érkezik. Másfelől pedig ott van a Vučić-féle autokrácia Belgrádban, a helyi magyar politika pedig kénytelen jó kapcsolatokat kialakítani a Szerb Haladó Párttal. Két autokrácia szorításában hogyan is jöhetne létre egy demokratikus elven működő, plurális politikai tér – mondta megkeresésünkre Pressburger Csaba Újvidéken élő új­ság­író, publicista. A végletekig centralizált politikai tér egyértelmű hatással van a kulturális szférára is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.