Egy korszak vége a Vajdaságban

Az eltévedt Lovas

Könyv

Tavaly arról írtunk, hogy a vajdasági magyar kulturális életet egy személyben irányító Lovas Ildikó teljhatalmat gyakorolva szerzők és könyvek betiltását kezdeményezte, idén tavasszal viszont azt látjuk, egyik pillanatról a másikra veszíti el befolyását. Mi történik, és kisülhet-e ebből valami jó?

Nevezték a kulturális élet szürke eminenciásának, nagyasszonynak, „tudjukkinek”, a vajdasági magyarok Mirájának (utalva Slobodan Milošević-nek a maga idejében nagy hatalmú feleségére) és egyszerűen boszorkánynak is – kicsivel korábban pedig a régió Budapesten is ünnepelt írónője volt. Lovas Ildikó összetett történetének bemutatásakor (lásd: Családi ügyek, Magyar Narancs, 2023. május 24.) nem gondoltuk volna, hogy hamarosan a politikusnő „eltűnéséről” kell majd beszámolnunk. Márpedig a vajdasági – maradék – szabad sajtóban is a kulturális élet „lovastalanítása” a téma, és nem hivatalos csatornákon keresztül tudni lehet, hogy a magyar kisebbség egyeduralkodó pártjában, a Vajdasági Magyar Szövetségben (VMSZ) is arról beszélnek – mégpedig a legmagasabb szinten –, hogy Lovas Ildikót „elütötte a vonat”. De mi ez a vonat, és van-e neve neki?

Erős kéz

„Az elmúlt évek – írtuk tavalyi cikkünkben – politikai és kulturális értelemben is a pluralitás teljes felszámolásáról szóltak a Vajdaságban. A Magyar Nemzeti Tanács (MNT), a vajdasági magyarság országos kisebbségi önkormányzati szervének harmincöt tagjából harmincöten a VMSZ soraiból kerültek ki, a korábban a pártból kiváló elégedetlenek által létrehozott ellenzéki erő, a Magyar Mozgalom pedig egyszerűen felfüggesztette működését. A gazdasági élet, az oktatás, a kultúra és a nyilvánosság szinte kizárólag a párt jóváhagyásával képes csupán működni. A párt pedig nem meglepő módon budapesti lélegeztetőgépre van kötve, amit a VMSZ körüli alapítványokba és intézményekbe öntött (bár az utóbbi időben fogyatkozni látszó) forintmilliárdok jeleznek egyértelműen.” Ez az alapvető helyzet természetesen nem változott szemernyit sem azóta. A legtöbb általunk megkérdezett vajdasági forrásunk egyetértett abban, hogy kényszerpályán mozog a helyi magyar politika, s annak teljhatalmú entitása, a VMSZ is. Egyfelől ott van az orbáni autokrácia Budapesten, ahhoz kell nagyban igazodni, hiszen a pénz jelentős része onnan érkezik. Másfelől pedig ott van a Vučić-féle autokrácia Belgrádban, a helyi magyar politika pedig kénytelen jó kapcsolatokat kialakítani a Szerb Haladó Párttal. Két autokrácia szorításában hogyan is jöhetne létre egy demokratikus elven működő, plurális politikai tér – mondta megkeresésünkre Pressburger Csaba Újvidéken élő új­ság­író, publicista. A végletekig centralizált politikai tér egyértelmű hatással van a kulturális szférára is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.