Könyv

Vissza a valóságba

Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai

Könyv

Chabonnak több regénye olvasható magyarul, fő műve, a 2001-ben Pulitzer-díjjal elismert Kavalier és Clay bámulatos kalandjai hazai megjelenésére azonban majdnem húsz évet kellett várni.

Megérte; a kissé szószátyár, de végig lendületes, a magyar kiadásban két kötetre bontott regényfolyamban a szerző egy bonyolult, de meghatóan őszinte barátság történetén keresztül egyszerre idézi fel az amerikai képregény hőskorát és a II. világháború, illetve a holokauszt traumájának feldolgozási folyamatát.

Közel 100 oldalnyi előhanggal indít a regény: 1939-et írunk, Josef Kavalier, a 19 éves zsidó fiú bűvészmestere, Bernard Kornblum segítségével megszökik a nácik megszállta Prágából, és Amerikában talál menedéket. A bűvészkedés mellett a fiatal Josefnek két további mániája van, a rajzolás és a rádiók bütykölése. Később mindkettőnek hasznát veszi majd. Unokatestvérével, Sam Kalymannel megalkotják és sikerre viszik a Szabadulóművész képregényfiguráját, amikor pedig az Egyesült Államok belép a háborúba, Josefet egy az Antarktiszon felállított hírszerző állomásra vezénylik.

A cselekmény nagy része azonban a 40-es, 50-es évek New Yorkjában játszódik. Josef (rajzolóként) és Sammy (szövegíróként) itt futnak be a Szabadulóművésszel, miközben mind tartalmi, mind pénzügyi kérdésekben ádáz harcot vívnak főnökeikkel, a kiadóvállalat vadkapitalista tulajdonosaival. A két kuzin, az őstehetség Josef és a gyermekbénuláson átesett Sammy kapcsolatának lehetséges súrlódási pontjait Chabon már az elején nyilvánvalóvá teszi: „Joe Kavalierről lerítt az alkalmasság, a képességeibe vetett hit, amit Sammy egész élete állandó erőfeszítései árán is csak színlelni tanult meg.” A világháború viszont Josef számára jelent baljósabb hátteret: míg Sammy családjának anyai ága már jóval korábban emigrált, Joe valamennyi közeli rokona Európában rekedt. Az újdonsült barátok a Szabadulóművész lapjain küzdenek meg a nácikkal, képregényükkel próbálják a háborús beavatkozás felé fordítani az amerikai közvéleményt, bevételeikből pedig Josef egyre elkeseredettebben igyekszik kimenteni hátrahagyott családtagjait. Frusztrációja idővel elviselhetetlen lesz, New York utcáin szándékosan verekedést provokál a szembejövő németekkel, és amint lehetősége nyílik rá, jelentkezik a haditengerészethez.

A regény utolsó harmada azt a folyamatot követi végig, ahogy Josef a háborús traumák után fokozatosan visszatalál normál életéhez, munkájához, legjobb barátjához és elhagyott szerelméhez, Rosa Sakshoz. Sammy épp ellentétes utat jár be, nála a mindennapos gürcölés és a családi élet csak arra szolgál, hogy ne kelljen szembenéznie titkolt szexuális identitásával. A Kavalier és Clay csak úgy mellesleg érzékletes – az óceán túlpartját és Alan Hollinghurst regényeit felidéző – leírást ad a háború utáni Amerika homofób légköréről is. A könyv lezárása ugyanakkor elnyújtott, Chabon túlfeszíti a képregény–élet párhuzamokat is. (Rosa Saks például egy ponton úgy érzi, kezébe kapott „egy aranykulcsot [ez a Szabadulóművész jele], egy tolvajkulcsot a saját éle­té­hez”.)

A szerző számos valós eseményt dolgozott bele a történetbe: 1954-ben tényleg volt egy szenátusi meghallgatás a képregények gyerekekre gyakorolt káros hatásáról, az aktuális szuperhőskedvenc (Amerika kapitány s nem a fiktív Szabadulóművész) pedig csakugyan pofán vágta Hitlert az egyik háború alatti kiadvány címlapján. A képregénytörténeti leírások itt-ott tankönyvszerűvé válnak – Chabon a regény végére szabályos irodalomjegyzéket is mellékelt –, mégsem feszítik szét a szöveget, talán csak az Orson Welles-féle Aranypolgár hatástörténetéről szóló rész tűnik egy kicsit soknak. Az ismeretterjesztő betéteket ellenpontozza, hogy Chabon még a tragikus események közepette sem veszíti el humorát – „az első szexuális objektum, amelyet kifejezetten kisfiúk fogyasztására hoztak létre”, olvassuk az unokatestvérek női szuperhőséről –, és a kor hangulatát tökéletesen elkapó mellékszereplők egész sorát képes felvonultatni. A legjobban sikerült figurák közé tartozik a bűvész Kornblum, a hirtelen jött sikert kiélvező kiadótulajdonos Sheldon Anapol, illetve Kavalier és Clay szerkesztője, az alkoholista George Deasey. (Utóbbi ars poeticáját érdemes szó szerint idézni: „Egyetlen biztos módja van az életben, hogy az embert ne préselje péppé a csalódás, a hiábavalóság-érzet és a kiábrándulás: ha meg tudja győzni magát, de a lehető legtökéletesebben, hogy amit csinál, azt kizárólag a pénzért csinálja.”)

Az amerikai irodalom kedvelői hálásak lehetnek a kiadónak, a szöveg azonban elbírt volna egy alaposabb szerkesztést. A nyomda- és egyeztetési hibák száma épp eléri a zavaró szintet, a fordító valamiért következetesen ragaszkodik a furcsán ható „biztos vagyok, hogy” fordulathoz, és a „züllött kinézésű” vagy a „hajaztak a történelemhez” szókapcsolatok sem emelik az olvasás élményét.

Fordította: Soproni András. 21. Század Kiadó, 2019, 383+463 oldal, 5990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.