Könyv

A kor szava

Sólyomfi Andrea Hanna és Virányi Péter (szerkesztők): A propaganda propagandája

  • B. Simon Krisztián
  • 2020. május 30.

Könyv

Meglepő kötet, már csak azért is, mert nem derül ki belőle, hogy mit takar a szöveggyűjtemény nehezen dekódolható címe.

Meg szeretne minket győzni valamiről? Befolyásolná a véleményünket? Vagy csak jól hangzik, és ne törjük magunkat az értelmezésével? A bevezető szerint a szerkesztők a propaganda fogalmának tisztázására és a természetének bemutatására készülnek, ami dicséretes célkitűzés, tekintve, hogy Magyarország kormánya évek óta szórja bőkezűen az adófizetők pénzét olyan manipulatív, félrevezető, embercsoportokat egymás ellen hergelő tartalmak gyártására, amelyeket méltán nevezhetünk propagandának. Épp ideje volt tehát, hogy a téma szakértői segítségünkre siessenek, és használható értelmezési keretet adjanak azoknak, „akik nem mindig olvasás nélkül keresik meg a felső sarokban az x-et, amikor pl. politikai hirdetést látnak”.

„Akár tetszik nekünk, akár nem, egy olyan társadalmi befolyásolás virágzásának vagyunk tanúi, amelyet nem tudunk kikerülni, nem tudunk róla nem tudomást venni, nem tudjuk kedvünk szerint ki-be kapcsolni” – magyarázzák a szerkesztők, megágyazván a náci Németországról, a fasiszta Olaszországról és a Rákosi-korszak plakátjairól szóló értekezéseknek.

Virányi Péter kimerítő és ismétlésekben gazdag szerkesztői előszavában számos propagandaelmélet ismertetése mellett szóba kerül az is, hogy mi különbözteti meg a propagandát a politikai marketingtől („a propagandista államosítja a médiát, vagy nyomást gyakorol rá, míg a politikai marketinges megvásárolja azt”), és bő két oldalon bemutatja a negatív kampányairól hírhedtté vált Arthur Finkelstein kampánystratégát is. Róla többek között megtudjuk, hogy „magánéletét teljesen elkülönítette munkájától”, dolgozott Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek, Ronald Reagan amerikai elnöknek és a Republikánus Párt jobbszárnyát erősítő Barry Goldwaternek is, „Arthur gyerekei” pedig fontos szerepet játszottak Donald Trump kampányában. A magyar olvasók számára izgalmas szálak – például, hogy milyen kapcsolatban állt Habony Árpád spindoctorral és mennyi mindent merített tőle a jelenlegi magyar gyűlöletpropaganda – olyannyira kimaradtak a szövegből, hogy még az irodalomjegyzékbe is csak a svájci Das Magazin riportja fért bele, a magyar sajtóban, köztük először ebben a lapban megjelent tényfeltáró írásoknak nyomuk sincsen. Ha másért nem is, e gesztusa miatt fontos kordokumentummá válik a kötet, hiszen a következő generációk érdeklődéssel fogják vizsgálni, hogyan működött az öncenzúra a 2020-as évek magyar tudományos életében.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a könyvben ne szerepelnének fontos és értékes írások. Theodor W. Adorno tanulmányaival nem lehet mellényúlni, Bajomi-Lázár Péter Manipulál-e a média? című írásánál jobb magyar nyelvű összefoglaló pedig nem született még a médiahatás-elméletekről, így annak ellenére is öröm látni, hogy a kötetben szereplő tanulmányok többségével egyetemben máshol már megjelent. Azt viszont nehéz megérteni, hogy a tanulmányok között miért közölték újra változtatás nélkül egy magyar hírportál Facebook-kommentelőkről szóló, öt évvel ezelőtti cikkét.

Gondolat, 2020, 408 oldal, 6500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.