Meg szeretne minket győzni valamiről? Befolyásolná a véleményünket? Vagy csak jól hangzik, és ne törjük magunkat az értelmezésével? A bevezető szerint a szerkesztők a propaganda fogalmának tisztázására és a természetének bemutatására készülnek, ami dicséretes célkitűzés, tekintve, hogy Magyarország kormánya évek óta szórja bőkezűen az adófizetők pénzét olyan manipulatív, félrevezető, embercsoportokat egymás ellen hergelő tartalmak gyártására, amelyeket méltán nevezhetünk propagandának. Épp ideje volt tehát, hogy a téma szakértői segítségünkre siessenek, és használható értelmezési keretet adjanak azoknak, „akik nem mindig olvasás nélkül keresik meg a felső sarokban az x-et, amikor pl. politikai hirdetést látnak”.
„Akár tetszik nekünk, akár nem, egy olyan társadalmi befolyásolás virágzásának vagyunk tanúi, amelyet nem tudunk kikerülni, nem tudunk róla nem tudomást venni, nem tudjuk kedvünk szerint ki-be kapcsolni” – magyarázzák a szerkesztők, megágyazván a náci Németországról, a fasiszta Olaszországról és a Rákosi-korszak plakátjairól szóló értekezéseknek.
Virányi Péter kimerítő és ismétlésekben gazdag szerkesztői előszavában számos propagandaelmélet ismertetése mellett szóba kerül az is, hogy mi különbözteti meg a propagandát a politikai marketingtől („a propagandista államosítja a médiát, vagy nyomást gyakorol rá, míg a politikai marketinges megvásárolja azt”), és bő két oldalon bemutatja a negatív kampányairól hírhedtté vált Arthur Finkelstein kampánystratégát is. Róla többek között megtudjuk, hogy „magánéletét teljesen elkülönítette munkájától”, dolgozott Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek, Ronald Reagan amerikai elnöknek és a Republikánus Párt jobbszárnyát erősítő Barry Goldwaternek is, „Arthur gyerekei” pedig fontos szerepet játszottak Donald Trump kampányában. A magyar olvasók számára izgalmas szálak – például, hogy milyen kapcsolatban állt Habony Árpád spindoctorral és mennyi mindent merített tőle a jelenlegi magyar gyűlöletpropaganda – olyannyira kimaradtak a szövegből, hogy még az irodalomjegyzékbe is csak a svájci Das Magazin riportja fért bele, a magyar sajtóban, köztük először ebben a lapban megjelent tényfeltáró írásoknak nyomuk sincsen. Ha másért nem is, e gesztusa miatt fontos kordokumentummá válik a kötet, hiszen a következő generációk érdeklődéssel fogják vizsgálni, hogyan működött az öncenzúra a 2020-as évek magyar tudományos életében.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a könyvben ne szerepelnének fontos és értékes írások. Theodor W. Adorno tanulmányaival nem lehet mellényúlni, Bajomi-Lázár Péter Manipulál-e a média? című írásánál jobb magyar nyelvű összefoglaló pedig nem született még a médiahatás-elméletekről, így annak ellenére is öröm látni, hogy a kötetben szereplő tanulmányok többségével egyetemben máshol már megjelent. Azt viszont nehéz megérteni, hogy a tanulmányok között miért közölték újra változtatás nélkül egy magyar hírportál Facebook-kommentelőkről szóló, öt évvel ezelőtti cikkét.
Gondolat, 2020, 408 oldal, 6500 Ft
